A Kalifornia Egyetem kutatói 44 egészséges fiatal felnőttön végzett kísérleteik alapján megállapították, hogy az úgynevezett szigma-agyhullámok kapcsolatot alakítanak ki az agy különböző régiói között, hogy elősegítsék a tanulást.
A szigma-hullámok olyan gyors elektromos impulzusok, amelyek az alvás nem-REM fázisában keletkeznek és akár ezerszer is jelentkezhetnek éjszakánként. Ezek segítenek "elmenteni" a hippokampuszban tárolt információkat az agy "merevlemezére", amely a prefrontális kéregben található. Így a korlátozott tárolókapacitással rendelkező hippokampusz újból képes lesz információkat befogadni.
"A kirakós játék darabkái mind arra utalnak, hogy a szigma-hullámok a tanulási folyamatot jelzik" - magyarázta Matthew Walker, a pszichológia és az idegtudomány docense, a tanulmány rangidős szerzője az egyetem sajtóközleményében.
A szigma-hullámok általában a nem-REM alvás úgynevezett 2. fázisában lépnek fel, amely a legmélyebb nem-REM alvás, illetve az álommal járó REM-alvás között helyezkedik el. Éjszakai pihenésünk felét töltjük ebben a fázisban. A szigma-hullámokban gazdag fázis rendszerint az éjszaka második felében zajlik, így ha valaki csak hat órát vagy annál kevesebbet alszik, kevésbé hatékonyan tanulhat.
A vizsgálat során az önkénteseket arra kérték, végezzenek el egy memorizáláson alapuló feladatot, ezen mindenki egyformán jól teljesített. Ezután két csoportba sorolták a résztvevőket: az egyik tagjai másfél órát szunyókálhattak, míg a másik csoport ébren maradt. Aznap este mindenkit újabb, hasonló feladat elé állítottak, amely során azok, akik nem szunyókáltak napközben, nehezebben tudták befogadni az új információkat. Az agy elektromos aktivitását mérő EEG vizsgálat kimutatta, hogy a szigma-hullámok száma egyenes arányban állt azzal, milyen frissnek érezték magukat az alanyok a tanuláshoz, továbbá tükrözte a memória szempontjából kulcsfontosságú agyterületek fokozott aktivitását.
A tanulmány a Current Biology folyóirat legfrissebb számában olvasható.
