Napóleon is rágcsálta
Európában is korán felismerték jótékony hatásait: az ókori görögök és rómaiak szintén hatékony gyógymódként tartották számon, ha köhögést vagy torokgyulladást kellett kezelni. Emellett használták asztma és fekélyek esetén. Kiegészítő kezelésként először a múlt század közepén vált be gyomorfekélyes betegeknél, de arra aztán, hogy a növény rendkívül erős gyulladáscsökkentő hatóanyagot tartalmaz (neve Licochalcone A), csak néhány évvel ezelőtt jöttek rá a kutatók.
Antioxidáns
A Licochalcone A nevű aktív hatóanyaggal kapcsolatban egyre több kutatást végeztek az évek során: az aktív hatóanyagról aztán kiderült, hogy gyulladásgátló hatása mellett egyedülálló antioxidánst is tisztelhetünk benne.
A bőrpír gyógyítója
Kozmetikumok összetevőjeként a kísérletek bizonyították, hogy megnyugtatja a gyulladt bőrt, csökkenti a pirosságát (például rosacea esetén). Egy 692 főn végzett kutatás kimutatta például, hogy gyakori alkalmazása rosacea és bőrpír (erythema) esetén merőben mérsékli a tüneteket.
Atópiás dermatitisz esetén is bevált
Ezen felül arra is rájöttek például - egy majd' négyszáz fős klinikai kísérlet alkalmával -, hogy nagy hatékonyságot mutat (és a kísérletek során az érintettek bőre is jól tolerálta a hatóanyagot) atópiás dermatitisz esetén.
Fényvédelem
A Licochalcone A számtalan olyan termékben megtalálható, amelyet napvédelemre fejlesztettek - nem véletlenül: 12 erre irányuló tudományos vizsgálat rámutatott ugyanis arra, hogy különleges védelmet nyújt a káros napsugárzással szemben. A növény különlegessége ugyanis, hogy önálló UV-védelemmel rendelkezik.
