Fagyöngy (Viscum album) a fagyöngyfélék (Lorathaceae) családjába tartozó, félélősködő (a talajoldatot szívja el a gazdanövénytől), örökzöld, kétlaki, gömb alakú cserje. Domb- és hegyvidékeinken gyakori.
A fák koronájában él, kedveli a párás környezetet. Leggyakrabban az alma, erdei fenyő, juhar, fűz, hárs, nyár, vadgesztenye gazdanövényein él. A bükkféléken nem található meg. Ágai 50-100 cm hosszúak, villásan elágazók, gömbölyű bokrot képeznek. Levelei örvösen vagy keresztben átellenesen állnak, bőrszerűek, vastagok, hosszúkásan tojásdadak vagy lándzsásak, ép szélűek. Apró, sárga virágai március-májusban nyílnak. Termése borsó nagyságú, áttetsző fehér bogyó. Nagyon sok vízre van szüksége, amit a fáktól von el.
Európában az ókori gyógyításban felhasználása ellentmondásos volt. Alkalmazták a lépbajok, az epilepszia és görcsök ellen. Dioszkoridész ókori orvos azt tanácsolta, hogy a növényt külsőleg használják, előrevetítve az árnyékát a fagyöngy biztonságos használata körüli vitának. Néhány gyógyszerkönyv még ma is ajánlja görcsös rángásokra. Megjegyzendő, hogy nagy adagban viszont rángásokat idézhet elő.
Lépre csalt madarak
Az amerikai indián törzsek vetélés előidézésére, valamint a szülés közben méhösszehúzódások serkentésére használták az amerikai fagyöngyöt.
Európában a középkorban "hisztérikus" nőgyógyászati panaszokra, menstruációs görcsök ellen, a menstruáció előmozdítására és a szülés utáni vérzések csillapítására alkalmazták. A középkor herbalistái felkészültek és tapasztaltak lehettek, mert tudták és ismerték, hogy a fehér fagyöngy nagy, vagy nagyobb mennyiségben mérgező tulajdonsággal is rendelkezik. Mérgező hatása miatt nagy gondot fordítottak a megfelelő gyógyító adag meghatározására.
A gyermekgyógyászatban görcsoldóként és epilepszia ellen is alkalmazták. A termések ragadós nedvéből légyfogót készítettek, de a madarászok még ma is készítenek belőle madárfogó lépet.
Gyógyító ágacskák
A fehér fagyöngy gyógyításban használatos részei a leveles ágvégek, de ügyelni kell arra, hogy ceruzánál vastagabb részek ne kerüljenek bele. Leghatásosabb a márciusi, a novemberi és a decemberi gyűjtés. Mérgező bogyói miatt szedése elővigyázatosságot igényel.
Az ágacskák tartalmaznak erős hatású fehérjéket, flavonoidokat, vérnyomáscsökkentő kolint, acetilkolint, propionilkolint, szívre ható viszkotoxinproteint, proteint, savanyú szaponint, mannitot, inozitot, zsírsavakat, keményítőt és oxidáz enzimet. A bogyókban viszcint találhatunk: ragadós, lágy gyantát.
A mai gyógyászatban nagyon hatásos gyógyszere az érelmeszesedés esetén jelentkező magas vérnyomásnak és az ezzel rendszerint együtt járó szédülésnek. Továbbá vérnyomás-csökkentő, görcsoldó, belső vérzéseket megszüntető, szívműködést serkentő, valamint degeneratív ízületi gyulladások kezelésére alkalmas.
A kutatólaboratóriumok tanulmányai azt mutatják, hogy a fehér fagyöngy kivonata tenyészetekben csökkenti a daganatos sejtek növekedését. A megfigyelések arra utalnak, hogy jelentős változást idézhetnek elő a tüdő- és petefészekrák kezelésében. E téren a kutatások tovább folynak, végleges megállapítás még nem történt.
Ami bizonyos, hogy felnőttek a fehér fagyöngyöt csak a növényt ismerő orvos felügyelete mellett használhatják. Különösen érvényes ez az állapotos mamák esetében, mert a fagyöngy méhösszehúzódást serkentő (tiramin) vegyületet is tartalmaz.
A gyermekektől a fehér fagyöngyöt tartsuk távol. Karácsonykor akasszuk fel egy biztonságos helyre, nehogy a kicsi gyermek akárcsak egy bogyóját is cukorka gyanánt elfogyassza. A nagyobb gyermekeknek pedig magyarázzuk meg, hogy a bogyókat nem szabad megenni.
A fehér fagyöngy apró, tetszetős és ragadós nedvű bogyókat terem, amelyek egyetlen magot tartalmaznak. A fagyöngy jól alkalmazkodott a légi körülményekhez. Ragadós nedvű bogyói a madarak tollaihoz tapadva utaznak más fák ágaira. A bogyók megakadnak a fák kérgén, s a bennük lévő magvak néhány napon belül pici gyökeret eresztenek, amelyek aztán - behatolva az őket vendégül látó fákba - új növényt hoznak létre.
A fehér fagyöngy nem tévesztendő össze a tölgyfákon élő sárga fagyönggyel, amelynek szára feketészöld, termése sárga színű, levelei ősszel lehullanak.
Az év legszebb ünnepén, ahol az örökzöld fenyő a halhatatlanságot, a hosszú életet, a fagyöngy a gyógyító növényeket, a búza az emberi táplálékot jelenti, ezek a jelképek egyúttal az ünnepbe vetett hitet, annak fontosságát is mutatják. Nekünk felnőtteknek ezt az igazi karácsonyt kell bemutatnunk, éreztetnünk, majd nagyobbacska gyermekeinknek megtanítanunk és átadnunk.
Az ajándékok, amit a gyermekeknek és egymásnak adunk, legyenek bármely értékesek vagy drágák, csak tárgyak, amelyeket elhasználunk és végül elfelejtünk. A szívből áradó igaz szeretet viszont lelkünkig hatol, és talán sohasem múlik el. VI.évf./12.sz.
