Be kell valljuk, különös egy teremtmény a nő. Nagyon ragaszkodik ahhoz a néhány naphoz, ami annyi kellemetlenséget okoz neki. A menstruáció minden kényelmetlen velejárója ellenére azért van nagy becsben, azért szentelünk neki annyi figyelmet, mert a nő számára a nőiséget és termékenységet jelenti. Jóllehet tudjuk, hogy a havonta jelentkező vérzés nem minden esetben a termékenység jele. A fogamzásgátlók szedése mellett meglévő, ún. megvonásos vérzést például nem előzi meg peteérés és tüszőrepedés.

Mitől nő a nő?

Hiszen ezt mindenki tudja - mondhatnák. Elég ránézni egy felnőtt nő formáira, és minden kiderül.
Ám az anyaméhben még más a helyzet: a fogantatás után XY kromoszómával rendelkező fiúembriók és az XX-es lányok 8 hétig teljesen egyformán fejlődnek, csak az ivarmirigyek működésbe lépésével kezdenek az ivarszervek férfira, illetve nőre jellemzően fejlődni. A döntő szerepet az Y kromoszóma egyik génje játssza, ennek működése nélkül ugyanis a még semleges ivarmirigy nem képes herévé fejlődni. Ebben az esetben a mirigyszövet automatikusan petefészekké válik. Ha az embrionális ivarmirigy már herévé differenciálódott, de valamiért nem képes tesztoszteront termelni, vagy a hormon nem hat, akkor a fejlődő ember genetikailag férfi ugyan, de kívülről nőhöz fog hasonlítani.

Függetlenül a külső nemi szervek fejlettségétől, attól, hogy egy nő kívülről mennyire telt vagy fiús alkatú; egy biztos; menstruálni nem lehet megfelelően fejlett belső női nemi szervek nélkül, tehát nem véletlenül tulajdonítunk ösztönösen nagy jelentőséget a nőiség kamaszkorban megérkező fontos jelének, a menstruációnak - már amennyiben kellő felvilágosításnak köszönhetően a fiatal lány idejében tudomást szerez róla.

A belső nemi szervek

Bár mindenkinek tanítják, valószínűleg nem fölösleges áttekinteni a női belső nemi szervek felépítését, szerkezetét és működését a menstruáció szempontjából.
A belső nemi szervek a külvilággal a 6-8 cm hosszú hüvelyen keresztül érintkeznek. Elülső és hátulsó fala érintkezik, csak közösüléskor, szüléskor és orvosi vizsgálatkor nyitott. Alsó kétharmadát izmok veszik körül, amelyek az átmérőjét szabályozzák, a fölső kétharmada könnyedén tágul.
A hüvelyen keresztül távozik a menstruációs vér. Hámja nem szarusodik el, és mindig nedves, hogy könnyen befogadhassa a férfi hímvesszőjét. A szaporodóképes időszakban a hüvelyhám barázdált, előtte és a menopauza után ösztrogének híján sima felszínű.

A méh (uterus) a méhnyakkal (cervix) kapcsolódik a hüvelyhez. A hólyag mögött és a végbél előtt fekszik a hasüreg alsó részében. Két része van, az említett méhnyak - melynél a méh kissé előrehajlik - és a méhtest. A méhet hat szalag rögzíti a helyén. A méhtest nagyon izmos szerv, ami kell is ahhoz, hogy összehúzódásaival a kifejlődött magzatot a szülőcsatornán át ki tudja nyomni a külvilágra. Belső felszínét a méhnyálkahártya, az endometrium béleli, amely a megtermékenyített petesejt beágyazódására alkalmas, bőr vérellátású szövet.
A méhnyakon jutnak át a hímivarsejtek (spermiumok) a méhtestbe, hogy megtermékenyíthessék a petesejtet (oocyta). Ez a csatorna azonban csak a peteérés idején és a menstruációkor nyitott. Előbbi esetben azért, hogy a spermiumoknak szabad legyen az útja, a menstruációkor pedig leváló nyálkahártya-darabok és a vér távozása miatt kell nyitva lennie. Zárt állapotban jól véd a bakteriális fertőzések ellen.

A petevezetők 6-7 cm hosszúak, a méh felső két sarkát kötik össze a petefészkekkel, amelyek kis tojáshoz hasonlító, hosszúkás szervek. A petevezetők felső vége tölcsérszerűen kiszélesedik, hogy a petefészekből kijutó petesejt nagy valószínűséggel beletaláljon a számára készült csatornába. A petefészkeket is szalagok rögzítik a hasüregben, és - bár elsőre talán különösnek tűnik - nem kapcsolódnak közvetlenül a petevezetők végeihez, ezért lehetséges a méhen kívüli terhesség.

Ilyenkor a hímivarsejtek végigjárják a petevezetőket, és a hasüregbe "tévedt" petesejtet termékenyítik meg. A méhen kívüli terhesség az anya életét veszélyeztető állapot, ezért nagyon fontos, hogy idejében felfedezzék.

Szerencsére elég ritkán fordul elő, mivel a petesejteket a petevezetőben lévő cílium névre hallgató, apró ostorhoz hasonlító sejtnyúlványok is igyekeznek ütemes mozgásukkal a helyes útra terelni.
A petesejt és a hímivarsejt rendesen a petevezetőben félúton kerít sort a szerelmes találkozóra. A megtermékenyített petesejt osztódni kezd, és 4 napos kicsiny embrióként a méhtestben ágyazódik be.
A petefészkekben felváltva következik be peteérés, ezért is lehetséges, hogy egyesek kéthavonta másként élik meg az ovuláció és menstruáció eseményeit, hiszen nem biztos, hogy a két petefészek teljesen egyformán működik.

Az édesanyák kislányuk születésekor azokat a petesejteket is világra hozzák, amelyekből majdan unokáik fognak kifejlődni. A lánymagzatokban ugyanis 6-7 millió elkészült petesejt várja, hogy érni kezdhessen. A nemi érés idejére 300-400 ezer szerencsés marad meg, és gyorsan kiszámolhatjuk, hogy a rendes menstruációs ciklussal ezeknek csak a töredéke fog tudni valóban megérni. A természet tehát bőven biztosította, hogy a petesejtek számán ne múlhasson a gyermekutánpótlás.

Pubertás, nemi érés

Anyáknak és lányoknak egyformán fontos kellene, hogy legyen a női lét lényeges momentumának, a menstruációs ciklusnak az ismerete. Egy nyugat-európai felmérés szerint ma, a csaknem teljes nyíltság és tabumentesítés korában is minden negyedik lányt meglepetések érnek az első menstruáció alkalmával. Pedig tán fölösleges is mondani, hogy az első élmény mennyire meghatározó. Sok múlik az anyákon is, milyen példát mutatnak lányaiknak nőiségük megélésével. A cél, hogy a menstruációs ciklus ne legyen a hónap rettegett, lelkileg nehezen kezelhető időszaka.

Az első menstruáció 10-15 éves kor között érkezik meg, de legtöbbször 12-14 éves korban. Ebben az időszakban párhuzamosan zajlik a lányok nemi érése is, ami rendesen 17 éves korig teljesen befejeződik. A kamaszlányokat az izgatja leginkább, normálisan fejlődnek-e. A nőies formák és a nemi szőrzet megjelenésével párhuzamosan a belső nemi szervek is felkészülnek az érettségre, alkalmassá válnak a nemi életre, a fogamzásra és a gyermekszülésre. Nemcsak a petefészkek kezdenek működni, de megváltozik, barázdálttá válik a hüvely belső hámjának felszíne is, megnövekszik a méh, és nyálkahártyája elkezdi ciklikus működését.

Válasz a leggyakoribb kérdésekre

Sok kislánynál az első menstruáció előtt 6-12 hónappal fehéres, üvegesen áttetsző folyás jelentkezik, melynek megjelenése nem kóros, csupán azt jelzi, hogy a szervezet fokozott hormontermelésbe kezdett. Orvoshoz csak akkor kell fordulni, ha kellemetlen szaga volna, vagy, ha a szeméremtájék ég, viszket, gyulladttá válik.

Az első vérzés után hosszabb időszak, több hónap is kimaradhat, és a továbbiak nem feltétlenül jönnek meg óramű pontossággal. Akár három év is eltelhet a menstruáció rendszerességének beálltáig. A meglepetések elkerülésére célszerű egy vékony betétet mindig a táskában tartani.
Fiatal lányoknál a vérzés kisebb mennyiségű, viszont tovább, 6-8 napig is eltart.
Kamaszkorban kell elkezdeni a menstruációs naptár vezetését, ami nemcsak a programtervezésnél tehet jó szolgálatot, és a testünk megismerésére szolgál, a nőgyógyásznál is bármikor szükség lehet rá.
A túlzott megterhelés kerülendő a menzesz napjaiban, de a sport nem tiltott. Sőt, vannak sportolónők, akik ilyenkor nyújtják a legjobb teljesítményt. Csupán a vízisportok kívánnak némi előkészületet; a higiénia és a fertőzés elleni védelem céljából fel kell helyezni egy tampont.