Bár lehetetlen, hogy az emberek nagy része egy bizonyos tulajdonság tekintetében meghaladja a skála felét, mégis azt hiszik, hogy számos területen jobbak a többségnél, legyen szó akár a jótékonyságról vagy a munkateljesítményről. A pszichológiában illuzórikus szuperioritás néven ismert jelenség olyan makacsul megragadt az emberekben, hogy David Dunning, a Cornell Egyetem pszichológusa szerint meglepő lenne, ha nem bukkanna fel ebben a tudományágban. Dunning szerint a jelenségnek több oka is lehet. A többiek túl udvariasak, hogy elmondják, amit valóban gondolnak; az inkompetens emberek nem rendelkeznek azzal a készséggel, hogy pontosan felmérjék képességeiket; és az ilyen önbecsapás tulajdonképpen megóvja az emberek mentális egészségét.
A kutatásokban az autóvezetők rendszeresen átlagon felülinek értékelik magukat, még akkor is, ha a veszélyérzékelés teszt alapján valójában átlagon aluliak - állítja Mark Horswill, az ausztrál Queensland Egyetem pszichológusa. Mivel még a legrosszabb autóvezető is elkerülhet véletlenül egy balesetet, az emberek nagyobb valószínűséggel túlértékelhetik képességüket, mint az olyan konkrét készségek esetén, mint a sakk vagy a tenisz, ahol az inkompetensek hamar kiesnek.
Az emberek többnyire nem adnak őszinte visszajelzést másoknak, egyszerűen nem mondják el valakinek azt, amit a háta mögött mondanak. Érdekes ellentmondás ugyanakkor, hogy a legkevésbé kompetensek becsülik túl a legnagyobb valószínűséggel saját képességeiket, míg a legügyesebbek nagyobb valószínűséggel becsülik alá magukat, mert ha ők könnyűnek találják az adott készséget, azt feltételezik, hogy mások is könnyedén elvégzik.
Az egyetlen csoport, amely nem becsüli túl a képességeit, a depressziós és szorongó betegek. Ez arra utal, hogy az illuzórikus felsőbbrendűség valójában védekezési mechanizmus lehet, amely az önbecsülésünket hivatott megóvni. A jelenség tehát a mentális egészségünket védi.
