Azt gondolhatnánk, hogy egy segítőkész partner támogatást ad az olyan kitartást igénylő feladatokhoz, mint például a rendszeres kocogás, vagy a tanulás. De egy új pszichológiai tanulmány szerint ennek épp az ellenkezője igaz: a másik embertől elvárt támogatás aláaknázza a motivációt és sok esetben hátráltatja az érdemi munka elkezdését.
A tanulmány szerzői, Gráinne M. Fitzsimons a Duke Egyetemről és Eli J. Finkel, a Northwestern Egyetem munkatársa ezt a jelenséget "önszabályozó erőforrás áthelyezésnek" nevezik. Tudat alatt ilyenkor az ember a partnerétől várja el, hogy előremozdítsa őt a céljai felé, és ez általában egyfajta elkényelmesedéssel jár együtt.
Fitzsimons szerint, ha csak egyetlen cél lebeg a szemünk előtt, akkor a segítőtársaknak negatív hatásuk lehet, ám abban az esetben, ha nem csupán egy célra koncentrálunk, hanem több cél között osztjuk meg az energiánkat, akkor hatásos lehet egy partner a céljaink elérésben.
A kutatók egy kísérlet során az egyik csoport tagjait arra kértek meg, hogy egy konkrét cél eléréséhez vegyenek igénybe baráti segítséget, míg a másik csoportnál általánosabb célokat tűztek ki. Az eredmények kiértékelésekor azt állapították meg, hogy az első csoport tagjai kevesebb energiát fektettek a céljaik elérésébe, mint a kontrollcsoport. Tehát egy konkrétan meghatározott cél elérése érdekében az ember hajlamosabb az erőforrást áthelyezni a segítő partnerre, ahelyett, hogy önmaga tenne erőfeszítéseket.
