Miért zavar másokat, ha nem akarok gyereket?

Elöljáróban: vannak gyerekeim. Az életem őáltaluk vált teljessé, a velük járó nehézségek ellenére nem tudnám és nem is akarom elképzelni a mindennapjaimat nélkülük, és sosem bántam meg a döntésemet, hogy vállaltam őket.

Nem mindenki van ezzel így, de ha egy nő tudatosan nem vállal gyermeket, sokszor megkapja, hogy önző, karrierista, aki csak saját érdekeit tartja szem előtt. Az igazság azonban az, hogy ha a maga és a környezete felé is felvállalja ezt a döntését, az az önismeret egy fontos állomása, és tény: nem mindenkinek az életébe illeszthető bele az anyaszerep. Amint azonban valaki ezt kimondja, sokfelől meg nem értettséggel találkozik, sőt negatív megjegyzéseket, vagy akár lenézést, megvetést kaphat. Amióta a közösségi média teret enged az arctalan, akár anonim kommentelésnek, sokan éreznek kényszert arra, hogy kéretlenül is tanácsokat osztogassanak, sőt nem ritka a verbális bántalmazás sem, főleg, ha valaki egy kicsit eltér a fő csapásiránytól. A tudatos gyermektelenek pedig ilyenek: kilógnak a sorból, csak mert nem a szülői létben találták meg az élet értelmét. Táboruk azonban egyre népesebb, döntésük mögött más és más történettel, ezért lenne fontos az ő szempontjaikat is megismerni. 

Bár egyre többen vállalják fel, hogy a társadalmi elvárások ellenére nem szeretnének gyereket, ez még mindig tabunak számít. Pedig a gyerektelen nők többsége kifejezetten korán, már a harmincas éveik előtt tisztában van a preferenciáival, és általában tartja is magát ehhez az elhatározáshoz. Mégis sokan érzik úgy, hogy tudatniuk kell az érintettel, ez mennyire nem helyes. Legutóbb Oroszlán Szonja mondta el Rónai Egon Húzós című podcastjében, hogy sokáig csak azért akart anya lenni, mert meg akart felelni a társadalom elvárásainak. „Őszintén szólva soha nem akartam gyereket, ezért nem is volt nehéz lemondani az anyaságról. Hiszen csapongó életet élek, mindig megyek valahova, és szűnhetetlen bennem a szorongató vágy, hogy megtartsam a szabadságomat” – fogalmazott, hozzátéve, hogy szerinte ebbe az életformába nem fér bele a gyerek, és nem is neki való az anyaszerep. „Nagyon megnyugtató volt, amikor ezt bevallottam magamnak, onnantól kezdve többet nem is görcsöltem rajta. Könnyedén beszélek erről a témáról másoknak is, és mindig elmondom, hogy ez az én döntésem. Azért mert nő vagyok, nem kötelező anyává válnom” – emelte ki a színésznő.

A közösségi média kommentszekciója a bejelentésre felrobbant pro…

„Szerintem magánügy. Senkinek semmi köze hozzá, hogy ki vállal, és ki nem, és aki nem, az miért.”

„Teljesen rendben van. Mondom úgy, hogy három gyerekem van. És aki azt írja, hogy gyerek mellett se veszítesz a szabadságodból, az úgy ahogy van, hazugság. Ezentúl soha többet nem csinálhatod azt, amit csak akarsz, amikor csak akarod. Igenis lemondásokkal jár, és jobb esetben tudatosan vállaljuk ezt.”

„Nekem így normális és szép az életem. Azonban megértem, ha valaki ezt nem szeretné. Nem vagyunk egyformák, és ez így van rendben.”

„Aki nem akar gyereket, annak jobb is, ha nincs.”

„Én is így vagyok ezzel! És szánalmas a sok ősanya meg szaporodásmániás pasi megnyilvánulása a témában.”

„Én sem akartam soha, nem is fogom megbánni, a legjobb döntésem volt. Boldog vagyok, teljes életet élek.”

„Minden nőnek joga van eldönteni: szeretne gyereket, vagy sem.”

…és kontra:

„Lehet, hogy most – így kifelé menet a szülőképes korból – még így gondolja, de 70-80 évesen, amikor esetleg nem lesz senkije, akkor kesereg majd az elszalasztott lehetőségen.”

„Ha megöregszik, már késő bánat lesz. Ez az egyik legszebb dolog az életben, a szabadságot nem kell érte feladni, sajnálatraméltó ez a hozzáállás.”

„Hogy lehetsz ennyire önző?”

„Az élet rendje, hogy utódokat szüljenek a nők, ha egészségesek. Ha ő nem akar, lehet, hogy defektes.”

„Megöregszik, majd megbánja, teljesen egyedül fog maradni....”

„Ezek után egy semmirevaló vagy!” (Ezt egy férfi gondolta ide illőnek.)

A negatív kommentelők egy része arra hivatkozik, hogy aki nem vállal gyereket, egyszer úgyis megbánja. Ez a döntés azonban az esetek többségében nem egy hirtelen elhatározás alapján születik meg, hanem a lehetőségeket átgondolva, vagyis a gyermektelenek többsége tudatosan döntött így. (Szemben egyébként a gyerekvállalással: Magyarországon ugyanis a gyerekek fele nem tervezetten születik, az abortuszok száma pedig ismét nő.) Ráadásul a Michigani Egyetem idén napvilágot látott kutatásának eredményei szerint a gyermektelen életet választók az esetek döntő többségében utólag – 70 éves koruk felett – sem szokták megbánni a döntésüket. 

Az a baj velük, hogy mások

Sok minden vált ki az emberekből rosszallást, akár gyűlölködést is, de ez nem magyar sajátosság: mások életéről nagyon gyorsan mondunk ítéletet. Ehhez pedig nem kell feltétlenül erős indok, bőven elég az indulatok kiváltásához az, ha valakinek mondjuk lila haja van – mondta el honlapunknak Pál Mónika pszichológus, aki maga is tudatos gyermektelennek vallja magát. Szerinte sokan nehezen viselik el, hogy vannak, akik máshogy élnek vagy gondolkodnak attól, amit ők normálisnak tartanak, a tudatos gyerektelenek pedig nem igazodnak ehhez a bizonyos "normához". „Ez egyes emberekben akár félelmet is kiválhat, katasztrófákat vetítenek előre, attól tartanak, hogy ha majd a többség így fog dönteni, annak előre nem látható következményei lesznek. Az ismeretlen pedig sokakat aggaszt, ezért támadják azt, aki más, mint ők” – fogalmaz a szakember. Mint mondja, ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a kritizálók egy része attól tart: ha más nem vállal gyereket, akkor megkérdőjeleződik az ő identitása. Hiszen felmerül, hogy amikor ő szült, esetleg mégsem hozott jó döntést.

Emellett vannak, akik gazdasági okokra hivatkozva fejezik ki rosszallásukat: aggódnak például a nyugdíjrendszer összeomlása miatt, amit a születések számának csökkenése okozhat. Mások úgy gondolják, hogy nekik személyesen elképzelhetetlen a boldog élet gyerek nélkül, ezért biztos más se lehet így elégedett, és úgy érzik, muszáj ezt közölniük a gyerektelenekkel. Fontos ugyanakkor tisztában lenni azzal, hogy az az ember is lehet hasznos és boldog tagja a társadalomnak, aki nem akar gyermeket vállalni – hangsúlyozza Pál Mónika, akinek például azért nincs gyereke, mert – bár elmondása szerint imádja őket – valamiért soha nem volt meg benne a vágy, hogy anyává váljon. Párt is úgy választott, hogy ez ne okozzon dilemmát, bár ez szerinte elég ritka, a legtöbb gyerektelen ugyanis sokat aggódik emiatt.

Egyre népesebb a gyermektelenek tábora

Hiába elvárás a nőkkel szemben az anyaszerep, a magyar párok ötöde nem akar gyereket, és ez az arány évről évre nő. A háttérben azonban sokféle történet állhat. Sokan párkapcsolati, anyagi problémák, illetve a bizonytalan jövő miatt nem mernek belevágni a családalapításba, de van, aki a túlnépesedés, a klímaváltozás, vagy egy elrettentő családi minta miatt dönt így. 

„A gyermektelenség nálunk csak az első években volt tudatos. Akkor még a párom ódzkodott a dologtól, én meg úgy voltam vele, hogy ráérünk még, remélhetőleg előbb-utóbb meggondolja magát. Tíz évig voltunk el így, amikor végül nekiszegeztem, hogy most már igencsak aktuális a kérdés, pláne, hogy 44 évesen nálam már lassan bezárul az ajtó. Rábólintott, de sajnos már késő volt, nem jött össze, egy év múlva pedig beállt a menopauza” – idézte fel egyik olvasónk, Sára, aki most más gyerekeivel éli ki anyai ösztöneit bébiszitterként. Mint mondja, a párja azóta is teljesen jól elvan így, neki tényleg nem hiányzik egy gyerek a teljes élethez. Sára szerint azért lenne jó, ha nem ítélnék el a gyermekteleneket, mert gyakori, hogy a döntés mögött valamilyen kényszerhelyzet vagy trauma áll.

A teljes képhez persze az is hozzátartozik, hogy régebben a nők számára nem igazán volt más opció, mint hogy anyává váljanak, a 21. században azonban már megvan a lehetőségük nemet mondani, és másban megtalálni az életcéljukat. És igen, olyan is van, aki – mint ahogy a legtöbben ezt a gyermektelenekről gondolják – ragaszkodik a szabadságához, a jól megszokott életéhez, de ezzel sincs probléma. Ritka ugyan, ám olyan is akad, aki egy speciális fóbia miatt marad gyermek nélkül: a tokofóbiások kórosan félnek a terhességtől, a szüléstől, és emiatt gyakran szélsőséges fogamzásgátlási módszereket alkalmaznak még akkor is, ha egyébként szeretnének gyermeket. És akkor még nem is beszéltünk azokról, akiknél a meddőség hátráltatja a gyermekvállalást.