"Szeretjük azokat a történeteket, amelyekben a gonosztevők végül megbűnhődnek, és kifejezetten szórakoztatónak találjuk, ha a büntetés mértéke súlyosabb, mint a bűné, amelyet elkövettek" - mutatott rá Matthew Grizzard, az Ohiói Egyetem kommunikáció- és médiatudományi tanszékének adjunktusa, a tanulmány vezető szerzője. A szakember és kollégái összesen 184 főiskolai hallgatót vontak be egy kísérletbe, aminek során a résztvevőknek különböző elbeszéléseket kellett elolvasniuk és értékelniük. A történetekről az önkéntesek azt az információt kapták, hogy azok egy televíziós sorozat részeinek lehetséges forgatókönyvei.
A hallgatók összesen 15 elbeszélést olvastak el, amelyek harmadában a főgonosz tettét az áldozatok valamilyen pozitív reakcióval fogadták, harmadában a gonosztevő méltó büntetést kapott, harmadában pedig súlyosabb büntetést, mint amit a tette indokolt volna. Az egyik történetben például az egyik szereplő ellopott 50 dollárt egy munkatársától. A résztvevők ezután három lehetséges lezárást ismerhettek meg. Az egyik forgatókönyv szerint az áldozat végül vett egy kávét a tolvajnak, a másikban visszalopott tőle egy 50 dollár értékű whiskey-t, a harmadikban pedig egyrészt visszalopta a saját 50 dollárját, majd ráadásként letöltött egy pornófilmet is a tolvaj munkahelyi számítógépére.
A büntetést kedvelték a legtöbben
Miután elolvasták elbeszéléseket, a résztvevőknek azonnal vissza kellett jelezniük, hogy tetszettek-e azok nekik. Összességében több tetszést váltottak ki azok a történetek, ahol a bűnös a tettének megfelelő súlyú büntetésben részesült, mint a másik két lehetőség. Mi több, az önkéntesek gyorsabban is jeleztek vissza ezekre. "Az emberek tudat alatt azért sejtik, milyen büntetést szánnának egy gonosztevőnek, amikor pedig a történet lezárása beteljesíti az elvárásaikat, gyorsabban vissza tudnak jelezni az olvasottakra" - magyarázta Grizzard. Hozzátette, az elmaradó és a túlzott büntetés nyomán egyaránt tovább tartott a hallgatóknak, hogy eldöntsék, tetszett-e nekik vagy sem az adott történet, ennek hátterében azonban különböző okok állhattak.
Az önkénteseknek ugyanis annak alapján is értékelniük kellett a forgatókönyveket, hogy mennyire élvezték azokat, illetve hogy mennyire ítélik a leírtakat jelentőségteljesnek, elgondolkodtatónak. Előbbi tekintetben azok a sztorik bizonyultak a legszórakoztatóbbnak, amelyekben a rosszfiú a kelleténél keményebb büntetést kapott a végén, a legtöbbre mindazonáltal a megbocsátással végződő történeteket taksálták a kutatás alanyai. "Talán csak azért vártak kicsit tovább a résztvevők a tetszik vagy a nem tetszik gomb megnyomásával a megbocsátást bemutató elbeszélések után, mert jelentőségteljesebbnek találták azokat. Ezzel szemben az aránytalan büntetést felvonultató történteknél inkább azért, mert jobban élvezték azokat, és a hosszabb szünet annak szólt, hogy egyszerűen csak ízlelgették még az extra büntetést, amelyet a negatív szereplő kapott" - vélekedett Grizzard.
Nem élvezzük, de becsüljük a megbocsátást
Mindent egybevetve az eredmények arra utalnak, hogy a tisztességes és igazságos megtorlás számít a morális alapvetésnek, így tehát könnyedén és teljes természetességgel el tudjuk fogadni. "Ha azonban a büntetés hiányával szembesülünk, úgy mérlegelnünk kell, ami már nyilván kevésbé megy ösztönösen. Ezzel együtt meg tudjuk becsülni a megbocsátást, még ha nem is különösebben élvezzük" - hangsúlyozta a kutató.
A tanulmány 2019. december 29-én jelent meg a Communication Research című folyóirat online felületén, a későbbiekben pedig a nyomtatott kiadványban is bemutatják.
Forrás: news.osu.edu
