A legtöbbször az embereknek az első gondolatuk, hogy bele fognak halni egy komolyabb betegségbe, esetleg olyan súlyos szövődményekkel, fájdalommal kell szembenézniük, amely lehetetlenné teszi a normális életet.
Következzen néhány tipp, mellyel könnyebben feldolgozhatjuk a diagnózist követő első időszakot, de amennyiben úgy érezzük, hogy nagyon nehezen birkózunk meg a félelemmel, mindenképpen keressünk fel egy szakembert, akivel nyíltan beszélhetünk a kétségeinkről!
Fogadjuk el az érzéseinket!
Teljesen normális, hogy egy súlyos diagnózist követően sokféle érzés kavarog bennünk, és ezek jó része bizony negatív. Ezek közé tartozhat a harag, a kétségbeesés, a félelem , a hitetlenség, az elutasítás, a szomorúság. Próbáljunk meg beszélni ezekről, ne folytsuk ezeket magunkba!
Legyünk nyitottak a kezelési lehetőségekkel kapcsolatban!
Nagyon figyeljünk oda arra, amit az orvosunk mond, ha szükséges, akár többször is konzultáljunk vele. Könnyen előfordulhat, hogy olyan kezelési lehetőségeket kínál, amelyekkel nagyon jól megőrizhetjük az addigi életminőségünket. Az is előfordulhat, hogy amit tudunk a betegségről vagy éppen a kezelési lehetőségekről, téves, esetleg elavult információk. Például a cukorbetegséggel sokan azt kötik össze, hogy mindenképpen inzulinnal kell szúrniuk magukat, pedig nagyon sokszor elegendő a tablettás kezelés, illetve az életmód megváltoztatása.
Tudjunk meg minél többet a betegségünkről!
Előfordulhat, hogy az orvosunk az idő hiánya miatt nem mond el mindet, ezért érdemes egyéb forrásokból is információt gyűjteni a betegségünkről. Beszéljünk például egy másik szakemberrel, de érdemes valamilyen betegeket támogató csoporttal, alapítvánnyal is felvenni a kapcsolatot. Itt ugyanis olyanokkal is találkozhatunk, akik maguk is megküzdöttek a betegséggel , és tőlük olyan dolgokat, apró trükköket is megtudhatunk, amelyek nagymértékben megkönnyíthetik az életünket.
Ügyeljünk azonban arra, hogy a túl sok információ is káros lehet – különösen azok, amelyek megbízhatatlan forrásból származnak, esetleg mindenáron el akarnak adni nekünk valamit. Ezektől csak sokkal rosszabbul fogjuk érezni magunkat, sőt az is előfordulhat, hogy egy olyan sarlatán csapdájába sétálunk bele, aki rengeteget árthat nekünk. Legyünk tehát válogatósak az információforrásokkal kapcsolatban. Alapelv, hogy ami túlságosan is szépnek tűnik, ahhoz, hogy igaz legyen, az valószínleg nem igaz.
Ne büntessük magunkat!
Sajnos, sokan hajlamosak lehetnek arra, hogy a diagnózis után teljesen összetörnek lelkileg, és olyan érzések uralkodhatnak el rajtuk, melyek következtében lemondanak a gyógyulásról, nem szedik be a gyógyszereket, nem járnak el vizsgálatokra, talán éppen azért, mert úgy gondolják, hogy ők ezt nem is érdemlik meg.
Ez azonban több síkon is a gyógyulás útjába állhat: a léleknek nagyon nagy hatása van a testre, és ha nem hiszünk abban, hogy legyőzhetjük a betegséget, akkor a világ legjobb orvosai sem tudnak javítani az állapotunkon.
