Gyermekkoromban rengeteg sportot kipróbáltam, hogy rájöjjek, miben vagyok jó, melyikben érzem úgy, hogy sikeres lehetek. Másztam, futottam, ugrottam, repültem, estem, keltem. A labda kifejezetten zavart, nem voltam túl sportos gyerek. A Heim Pál kórházban jobban ismertek, mint a sportpályán, ennek már akkor fel kellett volna tűnnie. A kéthetes tenisztáborból egy hét után hívta anyámat az edző: "a lány ül a tornacsarnokban a matracok mögött, és olvas, szerintem vigye haza."
Nagymamáéknál a kert végében sokat üldögéltem a patak partján, néztem a sodrást, a kertek kerítései mögötti életeket, a szomszéd nénit, ahogy nap mint nap elvégzi ugyanazt a munkát, a méheket ahogy ellepik a kast, majd távoznak, és újra visszajönnek. Töprengtem, gondolkodtam, olvastam. Mindig minden változásban van, erről szól az élet, ami egy perccel ezelőtt történt, már nincs.
Van, ami nem változik
Vannak dolgok azonban, amelyek nem változnak. Üldögélés, olvasás, írás. Rá kellett jönnöm, hiába próbálkozom, sosem leszek szupersportos fitneszlady, soha nem fogok megbarátkozni a reggelekkel. Nem fogok frissen facsart narancslevet kortyolni a felkelő nappal, boldogan futkározni a téren a hajnali dérben, de még jógázni sem fogok a nappaliban a korai napsugarak beszűrődő fényében.
Álmosan kelek, sokszori ébresztésre, megőrülök a szundifunkciótól, mégsem tudok az első csöngésre felugrani az ágyból. A konyhában kezdem a napot, egy kávé mellett ülök negyedórát, az is lehet, hogy 20 percet is. Nem tudok sietni. Aztán elrepül az idő, minden nap ugyanaz történik, hiába ébredek előbb, az idő múlik, sokszor olyan mintha ugyanaz történne mindennap. Mintha egy előre megírt forgatókönyv lenne a nap, nem lehet átírni, megvan határozva a karakterem.
Mindig minden változásban van, erről szól az élet, ami egy perccel ezelőtt történt, már nincs. Nem lehet mindennap ugyanúgy inni a kávét. Kitalálom, holnap tíz perccel korábban kelek vagy inkább hússzal, csinálok tejhabot, azzal majd megváltozik minden. Egyszer feketén iszom, majd habbal, én szeretném eldönteni. Képes vagyok változtatni.
És van, ami igenis megváltozik
Eldöntöttem, változtatok, egészségesebben fogok élni, meg tudom csinálni. Ezt pár hónapja határoztam el. Finom a narancslé, a kávéról nem mondtam le, a konyhában kezdem a napot, negyed órát üldögélek vagy akár 20 percet is, nem kelek korábban, de mindennap gyalog megyek haza a munkából.
Futás helyett találtam hozzám jobban illő mozgásformát, mindennap hazagyalogolok az állomástól egészen házig, nagyon élvezem. Nagyjából 20 perc az út, inkább harminc, jobban esik ha húsznak gondolom, 20 perce igazán lehet az embernek magára egy nap. 20 perc séta a lakótelepen át majd a kertek között. Nézem az ablakokban a fényeket, a muskátlit a párkányon, a kerítéseken át az életeket, nem üldögélek, sétálok, töprengek, gondolkodom.
