- Segédeszköz-választás előtt nem az eszközzel, hanem a mindennapi feladattal érdemes kezdeni: hol akad el a hozzátartozó és mire van valóban szüksége.
- A sikeres használatot az otthoni környezet, az önállóan elvégezhető lépések és a megfelelő betanítás egyaránt befolyásolja.
- Már a kiválasztáskor érdemes tisztázni, ki segít a használatban, és kihez fordulhatunk, ha később probléma merül fel.
A nagyítóval édesanyánk elolvassa a próbára kapott szöveget. Otthon a konyhában az apró betűs elkészítési útmutatót szeretné kibetűzni, miközben az egyik kezével tartania kell a csomagot. Más családban az a kérdés, átjut-e a járókeret a fürdőszoba ajtaján, vagy fel tudja-e valaki egyedül tenni a vérnyomásmérő mandzsettáját. A választás előtt érdemes végiggondolni, mi történik majd otthon, az előkészülettől a feladat végéig.
Öt kérdés a választás előtt
- Melyik feladatot szeretné megoldani a hozzátartozónk, és melyik résznél akad el?
- Hol, mikor és milyen körülmények között fogja használni az eszközt?
- Mit tud egyedül megcsinálni az előkészítéstől az elpakolásig?
- Ki segít kiválasztani és beállítani az eszközt, és kitől tanulhatja meg a használatát?
- Kit kereshetünk, ha otthon gond adódik, vagy idővel változnak az igényei?
Melyik része nehéz?
„Anyukám nehezen eszik egyedül.” Lehet, hogy kicsúszik a kezéből a kanál. Az is lehet, hogy a tányér csúszik el az asztalon, amikor egy kézzel próbálja felvágni az ételt. A választásnál már az is sokat számít, ha el tudjuk mondani, hogy a kanál fogásával van gond, vagy a tányért kellene a helyén tartani – ezek megoldására léteznek megfelelő életviteli eszközök.
Ugyanígy érdemes pontosítani, ha vizeletszivárgás miatt keresünk nedvszívó terméket. Van, akinek főleg éjszaka ázik át a most használt betétje. Más napközben boldogulna, ha a mosdóban könnyebben ki tudná cserélni. A méret és a nedvszívó képesség mellett ezért az illeszkedésről és a csere módjáról is érdemes beszélni az ápolóval vagy az inkontinencia ellátásában jártas szakemberrel. Sokat segít, ha pontosan tudjuk, hogy jelenleg milyen terméket (márka, típus, méret) használunk.
Hallgassuk meg azt is, aki használni fogja az eszközt. Lehet, hogy a család nagyítót keres, hogy édesanyánk újra olvashasson újságot. Ő közben azt szeretné, hogy egyedül el tudja olvasni a mosógép programjait. Ha már van nagyítója, vigye el a következő egyeztetésre, és mutassa meg, mire használja most. Abból is érdemes vinni egy példát, amit szeretne jobban látni. A mosógép feliratáról például készíthetünk képet.
Milyen körülmények között használja majd?
Járókeretnél vegyük elő a mérőszalagot. Ha a mosógép miatt csak félig nyílik a fürdőszoba ajtaja, ebben a helyzetben mérjük meg a szabad nyílást. Írjuk fel a küszöb magasságát és azt is, mennyi hely marad az ajtó után a forduláshoz. A forgalmazótól a keret használatra kész méreteit kérjük el. Ha van mód helyszíni próbára, a szakember azt is látja, hová fér oda az, aki esetleg segít.
A nagyítónál a fény is számít. Más az ablak mellett ülve újságot olvasni, és más állva elolvasni egy konyhai gép kijelzőjét. A szakembernek mondjuk el, hol van szükség a nagyításra, tud-e ott lámpát használni a hozzátartozónk, és közben kell-e szabad kéz ahhoz, amit éppen csinál. Hasznos lehet olyan nagyítót választani, aminek beépített világítása van.
Hallókészülék választásakor arról is beszéljünk, hol szeretné jobban érteni a beszédet. A négyszemközti beszélgetés, a telefonálás és a vasárnapi ebéd három különböző helyzet. Ha az asztalnál mindenki egyszerre beszél, és a konyhából is behallatszik a zaj, ezt érdemes szóba hozni a beállításkor.
Az is számít, ha az eszközre otthonon kívül is szükség lesz. Aki például a munkahelyén cseréli a nedvszívó betétjét, annak jó előre tudnia, van-e erre alkalmas mosdó, hová teheti a tiszta darabokat, és hol dobhatja ki a használtat. Ezeket a körülményeket is érdemes elmondani annak, akivel a terméket kiválasztja.
Mi megy majd egyedül?
Aki zoknifelhúzót próbál, vigyen egy saját zoknit. Ha a felhúzás már megy, amikor a zoknit más tette rá az eszközre, próbálja ki az előkészítést is. Ekkor derül ki, kell-e valaki az öltözéshez, vagy elég, ha a zoknit előre ráhúzzák a segédeszközre.
Vérnyomásmérő választásánál kérjünk tanácsot bevizsgált felkari készülékről és a felkarhoz illő mandzsettáról. Az egészségügyi szakemberrel a mérést is gyakoroljuk be. A hozzátartozónk fel tudja tenni a mandzsettát, el tudja indítani a mérést, és le tudja olvasni a kijelzőt? Ha a számokat nehezen látja, kérdezzen rá, van-e olyan készülék, amelyik bemondja az értékeket. Azt is vegyük végig, hogyan jegyzi fel vagy keresi vissza az eredményt, hogy meg tudja mutatni az orvosának. Ilyen és ehhez hasonló feladatokban a családtagok kifejezetten jól tudnak segíteni.
A „naponta benézek” mellé érdemes odaírni, hogy mikor. Aki munka után tud átmenni, előző este odakészítheti, amire reggel szükség lesz. Ha a hozzátartozónknak a reggeli felállásnál kell valaki, arra az időre kell megszervezni, hogy ott legyen. Kórházi hazatérésnél az ilyen helyzetekről még bent beszéljünk az ellátócsapattal.
Ki mutatja meg a használatot?
A forgalmazótól az adott modell kezeléséről, tartozékairól és karbantartásáról is kérhetünk tájékoztatást. A személyre szabott beállítást és a betanítást az adott területen jártas szakemberrel egyeztessük. Járást segítő eszköznél a gyógytornásszal a felállást és a visszaülést is be lehet gyakorolni. Hallókészüléknél az audiológus szakember mutathatja meg, hogyan tegye be, vegye ki és tisztítsa a készüléket a hozzátartozónk.
A bemutató után legyen alkalma elvégezni azt, amit otthon majd ő csinál. Ha valamelyik lépésnél családtag is közreműködik, együtt gyakoroljanak. Lehet, hogy édesapánk maga is be tudja tenni a hallókészülékét, de a töltő használatát még együtt kell átnézni. Aki hétvégén segít, azt is vonjuk be.
Már a választásnál kérdezzünk rá, mi kell majd a rendszeres használathoz. Ha a készülék elemmel működik, tudjuk meg, milyen elem való bele, és ki tudja majd kicserélni. Ha külön kell hozzá tartozékot beszerezni, tisztázzuk, pontosan melyik illik a kiválasztott modellhez.
Az útmutató olyan formában legyen kéznél, amelyet a hozzátartozónk is el tud olvasni vagy meg tud hallgatni. Ha a füzet apró betűs, kérjünk hozzáférhető digitális példányt. A betanítás végén írjuk fel röviden azt a néhány teendőt is, amelyet a szakember vele és a családdal külön megbeszélt.
Kit kereshetünk, ha otthon gond adódik?
Már az átadáskor írjuk fel, kihez fordulhatunk használati kérdéssel, és kit kereshetünk műszaki hibával. Ha a hallókészülékkel a csendes szobában jól érti a beszédet a hozzátartozónk, az asztalnál viszont összefolynak a hangok, ezt így mondja el annak, aki beállította. Műszaki hibával a forgalmazót vagy a szervizt keressük. Az akadozó fékű rollátort például az ellenőrzésig tegyük félre, és egyeztessünk arról, hogyan oldható meg addig a közlekedés.
A használatot akkor is érdemes újra megbeszélni, ha a hozzátartozónk idővel több mindent tud elvégezni. Kérdezzük meg, melyik feladatot venné vissza szívesen. Lehet, hogy a nagyítót még oda kell készíteni a konyhaasztalra. A csomagoláson a feliratot már ő szeretné elolvasni.