Egyedülálló apa: az anyukáktól tanultam mindent

Nagyon szűkszavú és visszahúzódó. Nagyon nehezen nyílik meg. Nagyon szereti a gyerekeit, de nehezen beszél az érzéseiről. Grób Szabolcs egyedülálló édesapa, akit a Népszava kérdezett a mindennapjairól és arról, hogyan birkózik meg a három gyerekkel járó feladatokkal egyedül.

Eleinte minden tökéletes volt

Szabolcs korábban autóalkatrész-gyárakban dolgozott, de tíz éve kárpitosként helyezkedett el, két műszakban fotelek kárpitját készíti. Mint mondja, nem nehéz a munka, és jobban fizetik, mint az alkatrészgyárban. Volt feleségét, gyermekei anyját a munkahelyén ismerte meg. Nagy szerelemként indult: úgy gondolta, megtalálta élete párját, minden úgy történt, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Esküvő, majd érkeztek a gyerekek: Kristóf 2014-ben, Kloé és Korina pedig 2017-ben.

Az ikerszüléseknél szinte megszokott módon a kislányok koraszülöttként, a 34. héten jöttek világra, 1260 grammos súllyal. Kloé szerencsés volt, Korinánál azonban oxigénhiányos állapot lépett fel, születésekor nem sírt fel, nem lélegzett, élete első hat hetét kórházban töltötte. Hat hónapos korában egyértelmű jelekből lehetett látni, hogy fejlődése elmarad a testvéréétől, végül MRI-vizsgálat igazolta, hogy idegrendszeri sérülésben szenved, ami a születéskori komplikációk szövődménye.

A lányok 16 hónaposak voltak, amikor az anya elhagyta a családját, és mint Szabolcs mondja, négy éve semmit nem tudnak róla. Kapcsolatot nem tart sem vele, sem a gyermekekkel, és anyagilag sem járul hozzá a nevelésükhöz.

Édesanya nélkül, betegen

Az édesapa akkor, amikor egyedül maradt szülőként, felmondta az albérletüket, ahol addig laktak, és visszaköltözött a három kisgyerekkel a szüleihez Pápára. A szülei támogatása borzasztóan sokat jelent neki is, a gyerekeknek is, nélkülük nem nagyon boldogulna. Korinát ugyanis hetente háromszor fejlesztő foglalkozásokra kell vinni hol Ajkára, hol Devecserre, hol Veszprémbe. A kislány lábai enyhe x-ben állnak, csípője feszes, kezei és lábai is görcsösek. Két lába között végtaghosszbeli különbség van, járni nem tud, négykézláb közlekedik, illetve egy speciális keretbe kapaszkodva képes felállni. Sosem lesz teljesen egészséges, de a fejlesztéseknek köszönhetően megtanulhat bottal járni, és képes lesz önálló életvitelre is.

Mindent magánúton kell megoldani, állami támogatást nem kapnak ezek a családok. Alapítványok szerveznek gyűjtéseket, hogy a sérült kisgyerekek megkaphassák a létfontosságú gyógykezeléseket. Gyakran csak külföldön van megoldás, Korinát is Barcelonában operálták januárban, csak a műtét 4700 euróba került, és azóta is tart a rehabilitációja.„Amikor először voltunk rehabilitációs táborban, én voltam egyedül apuka, és csak füleltem egy héten keresztül. Furcsán néztek rám, hogy miért apuka van itt a gyerekkel, nem is voltam nagyon kommunikatív, mert nem ismertem senkit, csak szívtam magamba az információkat. Tőlük tanultam mindent” – idézte fel Szabolcs a Népszavának. A munka és a gyereknevelés mellett nincs szabadideje, nincs hobbija, de nem is igényli a nagy baráti társaságot, mert nagyon kifárasztják a hétköznapok küzdelmei. Nem is tervez hosszú távra előre, mint mondja, majd hozza a sors. „Elfogadtam, hogy ezzel együtt kell élni. Láttam a sorstárs anyukákat, hogy ők is csinálják, ők lendítettek át a nehézségeken, így tudtam talpra állni.”