Talán nem köztudott, hogy az orvosok által hozott döntések 70?80%-a mögött valamilyen diagnosztikus eljárás eredménye áll. Aki kapcsolatba került az egészségüggyel, óhatatlanul találkozott már laboratóriumi eredménnyel, a papírról ki tudta keresni vércukor- vagy koleszterinszintjét, és egyéb érdekes adattal is találkozhatott, amelyek meghatározhatják az orvos által ajánlott kezelés menetét.
Napjaink diagnosztikája ennél sokkal összetettebb, sokrétübb. Vegyük például a méhnyakrák esetét, amely hazánkban a második leggyakoribb nőgyógyászati tumor, és amelyben közel 400-an halnak meg évente. Az 1950-es években, Papanicolau által bevezetett PAP teszt például nagy előrelépést jelentett a rákmegelőző állapotok kiszűrésében, vagy a méhnyakrák diagnózisának felállításában. A módszer bevezetése nők ezreinek életét mentette meg, vagy tette élhetővé a korán felfedezett rák kezelésével. A módszerrel azonban nem sikerült teljesen kiírtani a méhnyakrákot, elsősorban azért, mert a citológiai vizsgálat nem teljesen megbízható. A méhnyakrák kialakulásának 99%-áért egy vírus, a HPV (humán papillómavírus) felel. A korszerű molekuláris módszerekkel, már azelőtt ki lehet szűrni a hajlamosító tényezők felismerésével a rák kockázatát, hogy a citológiai mintán elváltozást észlelnénk (a HPV vírus 16, 18 és egyéb magas kockázatot hordozó típusainak azonosításával). HPV fertőzésen életünk során szinte mindnyájan átesünk, de az esetek többségében immunrendszerünk megbírkózik a fertőzéssel. Amennyiben a molekuláris diagnosztikai eljárással végzett HPV tesztünk negatív, abban az esetben 100%-os biztonssággal kijelenthetjük, hogy nem áll fenn HPV fertőzés. A pozitív eredmény esetén pedig a hölgyeknek a megfelelően megalkotott egészségügyi eljárásrend adhat további biztonságot.
Ez a minőségbiztosított laboratóriumi háttérmunka ma már mindennapos más esetekben is. A legnagyobb egyetemeinken, országos intézetekben olyan automatizált rendszerek állnak rendelkezésre, amelyek emberi érintés nélkül tudják megadni mindazon adatokat, amelyeket a klinikusok kérnek a laboratóriumból. Ezek a műszer rendszerek vonalkódokkal látják el a betegmintákat, így a tévesztés lehetőségét minimálisra csökkentik, és végigkövetik mintáink útját. Lehetőség van arra is, hogy megfelelő, ellenőrzött körülmények között tárolják a levett vért és más testfolyadékokat, így nincs szükség a sok esetben a labortól távol élő beteg újboli behívására, ha az orvosoknak új adatokra van szükségük egy-egy komplikáltabb eset eldöntéséhez, új gyógyszer felírásához. A minőségbiztosított laboratóriumi háttér növeli a gyógyszerbiztonságot, ezzel milliárdokat hagyva az államkasszában, elkerülve a felesleges gyógyszerek rendelését, vagy számos mellékhatás kialakulását.
Hasonló a helyzet a modern patológiai laboratóriumokban is, ahol olyan háttérinformációkat adnak a rákos betegek gyógyszereléséhez, amely biztosíthatja az egyén életének többéves tünetmentes, tehát nem szenvedéssel teli életének meghosszabbítását. A ma használatos rákellenes gyógyszerek nagy része már a daganat legérzékenyebb részén, a növekedését biztosító molekuláris szabályozó mechanizmusának szintjén hatnak. Ezeknek az eltéréseknek kimutatása, amelyek eldönthetik, hogy egy-egy gyógyszer melyik beteg esetében hat, vagy mikor felesleges, csak magas minőségbiztosítási szint mellett, gyakorlott szakemberek által kezelt jól beállított eljárásokkal történhet. Ez ma a modern patológiákon történik, ahol meghatározzák és osztályozzák a daganattípusokat, nemcsak a kialakulás helye, hanem molekuláris tulajdonságaik alapján is, döntő segítséget nyújtva a kezelőorvosnak az adott terápia megválasztásában és vezetésében.
A modern, minőségbiztosított eljárásokat mutatja be a TV2 Egészség Klinika című műsora vezető szakemberek, és rákos megbetegedést túlélő betegek segítségével.
