Meddőségi kezelések
A fogamzó-képesség különböző szintű zavarával küzdő párok az asszisztált reprodukciós központokban találhatnak segítséget. A problémájuknak megfelelően, személyre szabottan választhatnak a szakorvosok a számukra a különböző eljárások közül.
Van, akiknél a "terminált együttlét", vagyis a ciklusmonitorozás, a tüszőrepedés, így a fogamzás ideális idejének pontos meghatározása már meghozza az eredményt. Sok párnak (például abban az esetben, ha a spermavizsgálat nem túl súlyos eltérést mutat, vagy ha a meddőség oka nem meghatározható, illetve, ha a nő nyakcsatornájában elhelyezkedő nyákdugón valamilyen okból nem tudnak átjutni a spermiumok), az inszemináció segíthet, amelynek során a tüszőrepedés időpontjában az előkezelt ondót egy vékony műanyag katéter segítségével a hüvely felől a méh üregébe juttatják.
A legösszetettebb kezelési eljárás az IVF, vagyis az in vitro fertilizáció, amely az érett petesejtek és hímivarsejtek találkozását, a megtermékenyülést a szervezeten kívül, laboratóriumi körülmények között teszi lehetővé. Ez akkor válhat szükségessé, ha a többi eljárás sikertelennek bizonyul, ha igen súlyos endometriózis áll fenn, a nő bizonyos életkora után, esetleg súlyos, gyógyszerrel vagy műtéttel nem rendezhető spermium-rendellenességek esetén. Az IVF eljárás során sikerrel megtermékenyült petesejtekből kialakuló embriók, az ún. előébrények 3-5 napig tápoldatban, mesterséges körülmények között fejlődnek, majd behelyezik őket a méh üregébe.
Mikromanipulációs eljárások
Az asszisztált reprodukciós kezelésekhez egyre kifinomultabb technikát alkalmaznak, amelyek során a mikrosebészet eszközei is szerepet kapnak. Ilyen például az ICSI eljárás, amellyel magának a megtermékenyülésnek a folyamatát biztosítják: a leszívás során nyert petesejtbe mikromanipulációs úton közvetlenül juttatják be a spermiumot.
Ezt az intracytoplazmatikus spermium injekciót akkor használják, ha az IVF eljárás ismételten sikertelen, vagy amennyiben a spermiumok súlyos, más módon nem kezelhető eltérést mutatnak, ha különösen kevés az életképes, mozgékony spermiumok száma. Az ICSI eljárás sikerét növelheti az a módszer (PICSI), amelynek során kiválasztják a megtermékenyítésre legalkalmasabb spermiumot.
Mikromanipulációs technikára lehet szükség a megtermékenyítés után is, hogy az embrió, pontosabban az előembrió következő lépését, a petesejt burkából való kibújását és a méhnyálkahártyán való megtapadását megkönnyítsék. Ez az ún. asszisztált hatching módszere.
Segítség az embriónak
A petesejtet egy vastag védőburok, egy glikoprotein réteg, a zona pellucida veszi körül, ez óvja a külső behatásoktól, miközben a petevezetékből a méh belseje felé tart. Már a megtermékenyítésben is van szerepe, hiszen ez "vigyáz" arra, hogy csak egy hímivarsejt termékenyíthesse meg a petesejtet.
A fejlődés rendje szerint a petesejt (illetve ebben a fejlődési szakaszban már előembrió vagy előébrény a neve) körülbelül a megtermékenyülés utáni ötödik-hatodik napon a méh üregében a védőburkot szétfeszíti, "kikel", kibújik belőle, és csak ezt elhagyva tud megtapadni a méh nyálkahártyáján. Azonban előfordulhat olyan eset, hogy ez a réteg, a zona pellucida vastagabb az átlagosnál, és az embrió nem képes kiszabadulni belőle, nem tud megtapadni a méhben és elpusztul.
Az asszisztált hatching (segített kibújás) eljárást azért alkalmazzák, hogy ezt elkerüljék. Ennek során a méhbe való beültetés előtt a petesejt védőburkát, a zona pellucidát lézerrel, mechanikailag vagy kémiai úton felhasítják, vagy legalábbis egy ponton meggyengítik, hogy az előébrény könnyebben kiszabadulhasson.
Vékony üvegkést, vagy lézert használnak a bemetszéshez, vagy pedig speciális vegyi anyagok segítségével vékonyítják el az embrió védőburkát. Az asszisztált hatching eljárást a második sikertelen IVF után alkalmazzák, vagy abban az esetben, ha a mikroszkópos vizsgálat során különösen vastag zona pellucidát mérnek. Az anya 35 év feletti életkora, az FSH magas szintje, illetve fagyasztott embrió beültetése is felveti ennek az eljárásnak a szükségességét.
