Egy frissen megjelent kutatás szerzői annak próbáltak utánajárni, hogy honnan ered a szív jelkép, amely ugye egyáltalán nem hasonlít az igazi szívhez - írja az IFLScience. Pierre Vinken holland idegsebész és író szerint a klasszikus szív alakú szimbólum legkorábbi illusztrációja egy 13. századi szövegben jelent meg, és valószínűleg Arisztotelész rendhagyó szívjellemzése ihlette. Más források szerint a klasszikus szívjelkép egy ma már kihalt óriás édesköményfaj levelét ábrázolja. Ez a növény egykor az észak-afrikai partok mentén termett, az ókori görögök és rómaiak fogamzásgátlóként használták.
Az új tanulmány szerzői ugyanakkor kiemelték, hogy valójában senkit sem érdekel, hogy a szív jelképe nem tükrözi az igazi szerv alakját. "A szív szimbóluma igazából a metaforikus szívet jelenti: az érzelmek, a vonzódás és a szerelem központját" - írták a tanulmányukban.
A szimbólum a 15-16. században terjedt el, bár a tudósok csak a 20. század közepén jöttek rá, hogy a formájának valójában anatómiai alapja lehet. A koszorúérrendszer első másolatait ugyanis az 1950-es években készítették el, amikor halott emberek aortájába műanyagot fecskendeztek. Az így létrejött öntvények meglepő módon „hasonlítottak a szív ikonikus alakjára”.
Néhány évtizeddel később, az új technikák kifejlesztésével, amelyek során kontrasztanyagot fecskendeztek a koszorúerekbe, kiderült, hogy a hagyományos szívforma valójában mennyire pontos. "A jobb és a bal koszorúér egyidejű befecskendezésével a teljes koszorúér-keringés láthatóvá tehető. Ha egyszerre jelenítjük meg a jobb és a bal koszorúeret és a hozzájuk kapcsolódó kisebb ereket, akkor pontosan azt a formát alkotják, mint amelyet emberi szívként szoktunk használni" - írták a szerzők.
Felmerülhet a kérdés, hogy vajon az ókori tudósok valahogy láthatták-e ezt a mintázatot évezredekkel azelőtt, hogy a modern tudomány felfedezte volna. Vajon ők is készítettek-e hasonló, halál után készült koszorúér-öntvényeket kezdetlegesebb anyagokból, például műanyag helyett gipszből? Azt a szerzők is elismerik, hogy elméletük erősen feltételes jellegű, mégis úgy gondolják, hogy ez lehet „a leghihetőbb hipotézis, amely magyarázatot ad a szív archetipikus képére”.
