A kutatók még 2017-ben, az olaszországi Arma Veirana barlangban fedezték fel egy több ezer éve eltemetett lány csecsemő sírját, ami rendkívül ritka és értékes régészeti leletnek számít. Egyrészt, mert a kutatók által Neve-nek elnevezett kislány – a fogmintái alapján – nyughelye a legrégebbi ilyen jellegű feltárás, másrészt, mert nyughelye arról is árulkodik, hogy a babahordozás az őskorban is bevett szokás lehetett – számolt be róla a sciencealert.com.
Neve maradványai mellett a régészek kagylógyöngyökre bukkantak, ami arra utalhat, hogy közösségének szeretett és megbecsült tagja lehetett. A friss elemzések – melyekről a Journal of Archaeological Method and Theory című szaklapban jelent meg egy tanulmány – pedig a sír tartalma és a csecsemő pozíciója alapján azt is kimutatták, hogy életének 40-50 napja alatt a felnőttek hordozhatták őt, mégpedig feltehetően egy kagylógyöngyökkel díszített hámféleségben. Ugyan ebből semmi nem maradt fenn, de a kilyukasztott gyöngyöket vizsgálva a kutatók arra jutottak, hogy valaki összefűzte, majd textilre, szőrmére vagy bőrre fűzhette azokat. Egy korábbi tanulmányból már kiderült, hogy a gyöngyöket aprólékosan munkálták meg, és az első feltételezések szerint ezeket egy takaróra vagy alsóruhára varrhatták.
Érdekes eredményre jutottak a kutatók
A legutóbbi vizsgálat vezetője, Claudine Gravel-Miguel, az Arizonai Állami Egyetem antropológusa azonban azt tartja a legvalószínűbbnek, hogy a gyöngyökkel egy korabeli babahordozót díszítettek, mivel a csecsemőt a hasa alá húzott lábakkal temették el, a gyöngyök elhelyezkedése pedig azt valószínűsíti, hogy nem temetkezési kellékként kerültek Neve melle. A gyöngyöket a kutatók gondos vizsgálatnak vetették alá, így derült ki, hogy azok alaposan elhasználódtak.
"Ez arra utal, hogy közösségének tagjai jó ideig viselték, mielőtt egy hordozóra varrták őket, amelyet valószínűleg arra használtak, hogy a csecsemőt a szülők közelében tartsák" – vélik szerzők.
Az ősi emberi ruhadísz véleményük szerint nemcsak a nemet és a státuszt jelezte, hanem a spirituális védelem egy formáját is jelentette. "A csecsemőt valószínűleg azért temették el ebben a hordozókendőben, hogy a gyöngyöket – amelyek nem védték meg őt – ne használhassák fel újra, vagy azért, hogy tartós kapcsolatot teremtsenek az elhunyt és a közössége között" – összegezték a kutatók.
