A milliókat érintő betegségek gyógyszereinek kifejlesztése jelentős erőforrásokat mozgat meg, és dollármilliárdokat emészt fel. Az eredmények azonban mindig nekünk, betegeknek jelentik a legnagyobb hasznot: könnyebben alkalmazható, hatékonyabb megoldások kerülnek a patikák polcaira. Nincs ez másként az oszteoporózis kezelésénél sem: a mai terápiák néhány évtizede még a tudományos-fantasztikus irodalomba illőnek tűnhettek a páciensek, de még az orvosok szemében is. Tekintsük át ezt a fejlődést!
A régi kezelés tovább él
Korábban a csontritkulás kezelése igen egyszerű volt: kalcium és D-vitamin szedését írták elő, és orvos és betege egyaránt a jó szerencsében bízott, hogy nem történik különösebb baj a csontokkal. Minden nap többféle készítményt szedni igencsak nehézkes volt, a D-vitamin pedig még túl is adagolható. Nehézségei ellenére ez a terápia ma is él, bár jelenleg már az egyéb gyógyszeres kezelés alapját jelenti. Bátran állíthatjuk, hogy nincs olyan csontritkulásban szenvedő beteg, aki ne kapna kalcium- és D-vitamin-pótlást .
A gyorsan eltűnő hormonok
A hormonok máig sok meglepetést rejtenek az orvosok számára. A csontritkulás terápiájában várható volt megjelenésük, amikor kiderült, hogy a csontsűrűségre bizonyos (inkább női) pozitív hatást gyakorolnak. Gyors megjelenésüket azonban elég gyors bukás is követte: kiderült ugyanis, hogy a hormonpótlásban részesülő betegek esetén megnőtt a szív- és érrendszeri betegségek, valamint az emlőrák gyakorisága. Manapság éppen ezért csak szigorú orvosi kontroll mellett alkalmazhatók a csontritkulás terápiájában.
Menopauza után mégis mit?
A hormonszintek csökkenésének egyéb kellemetlen tüneteit nők tízezrei ismerik meg minden évben a menopauza kapcsán. Nekik különösen hatékony lehetne az előző pontban említett hormonpótlás, de mégsem ezt ajánlják elsőként választandónak.
Helyette az úgynevezett raloxifen ajánlott, amely a csontokra hasonlóan hat, mint az ösztrogén, de (egyelőre csak rövidebb távú vizsgálatok szerint) nem hat a hipotalamuszra, a méhra és az emlőkre. Ellenjavallatai a tromboembóliás betegségek és a májelégtelenség fennállása, és mellékhatásai a menopauza ismert tüneteivel egyeznek meg: hőhullámokat, lábgörcsöket és végtagi ödémákat okoz. Ennek ellenére ma gyakran alkalmazott és hatékony terápia.
Újra színre lép egy hormon
A calcitonint a pajzsmirigy úgynevezett C-sejtjei termelik, és részt vesz a kalcium-anyagcsere szabályozásában. 1976 óta használjuk a csontritkulás kezelésére, mivel jelentős mellékhatásokat nem okoz. Hosszabb távon csak injekció formájában lehetett alkalmazni, ám röviddel ezelőtt megjelentek a sokkal kényelmesebben használható orrspray-k is. Érdekesség, hogy a készítményekben a lazac hormonjához hasonló formában található a kalcitonin, mert az még az emberénél is hatékonyabb.
Ma is gyakran használt terápia, D-vitamin és kalciumpótlással kiegészítve, főleg olyan esetekben, amikor a csontritkulás kapcsán fájdalmas törés következett be. Ilyenkor általában egy-két hónapon keresztül adják, de hosszabb távú alkalmazása sem elképzelhetetlen. Bizonyítottan növeli a gerinc szivacsos csontállományának sűrűségét, sőt egyes kutatók szerint a tartós kezelés megelőzheti a csonttöréseket.
Tízből nyolcan ezt használják
A biszfoszfonátok jelenleg a leggyakrabban használt készítmények az oszteoporózis terápiájában: az esetek nyolcvan százalékában ezeket használják. Hatékonyak, ám nehézkes alkalmazni őket: korai változataikat naponta kellett szedni, de ma már megjelentek a heti, sőt a havi adagolású változatok is. Ráadásul nagyon kényes gyógyszerek: rosszul szívódnak fel, éhgyomorra kell bevenni őket és bevételük után fél óráig nem szabad lefeküdni, különben károsíthatják a nyelőcsövet.
Hetente, havonta, ritkábban
A biszfoszfonát hatóanyag a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően eljutott oda, hogy nem kell minden nap, jelentős kényelmetlenségek árán alkalmazni. Testhezálló, kényelmes és mindenekelőtt költséghatékony megoldások lehetnek például a könnyen hozzáférhető, heti egyszeri adagolást lehetővé tevő készítmények. Természetesen mindezek a kalcium- és D-vitamin-pótlással kiegészítve hatékony megoldást kínálnak a csontritkulásra, ám a fejlődés itt még nem állt meg.
A csontritkulás-kezelésben olyan terápiák is megjelentek már, amelyet a bázisterápia mellett elegendő mindössze évente egyszer alkalmazni. Korábban is alkalmaztak ilyen hatóanyagot, főleg a csontokat is érintő tumorok esetén.
S hogy mit hozhat a jövő? Ezt még nem tudjuk, de elképzelhető akár egy, mainál ritkább adagolású készítmény is. A jelenlegi ismereteink szerint azonban a csontritkulás még sokáig gyógyíthatatlan, ám jól kezelhető betegség marad.
