Tanuljunk tőlük!
A fizikai, a szellemi és a társadalmi aktivitást, az egészséges (csökkentett kalóriájú, több teljes kiőrlésű gabonafélét, kevesebb zsírt tartalmazó, jó minőségű) táplálkozást, a stressz kerülését, a dohányzás és az alkoholfogyasztás elhagyását tartják a kutatók a legfontosabbnak. Összeállításunkban néhány, különösen magas életkort megélt ember sorsán, életmódjának jellegzetességein keresztül szeretnénk segíteni ebben: hátha találunk a felvillantott portrékban, életutakban közös vonásokat, amelyekkel a szépkorúságig megőrizhető az egészség.
Három évszázadot érintő élet
A legidősebb ember, akivel valaha beszéltem, az akkor 105 éves László György építészmérnök volt, akinek az életútja három évszázadot is érintett: 1896-ban született, átélte a teljes huszadik századot, majd már túl az ezredfordulón, 2004-ben, a 108. életévében hunyt el. Ő azért is kuriózum, mert a nagyon magas korúak között jóval kevesebb a férfi, mint a nő. (Ennek sokféle oka van, a korfát megtépázó háborúktól a férfiakat még mindig jobban sújtó szenvedélybetegségekig, illetve a stresszig.)
Természetesen a városszerte ismert Gyuri bácsit sokat faggatták, miben látja hosszú életének titkát, és ő szívesen megosztotta mindazt, amit erről gondolt. Azt vallotta, hogy a folyamatos és értelmes tevékenységnek köszönheti mindezt. Valóban, egész életét végigdolgozta, nyolcvanévesen még tolmácskodott, és már jóval a kilencvenes életéveiben járva hagyott fel a tervezéssel, szemének megromlása miatt. Századik születésnapja után még aktív szellemi tevékenységet folytatott: első világháborús, édesanyjának írt katonaleveleit adatta ki, helytörténeti dolgozatot írt, emlékiratait rendezgette.
Életvitelében is voltak megszívlelendő elemek: igazi sportember volt, tudatosan vigyázott az egészségére, nem dohányzott és nem is ivott. Mértékletes volt az evésben is, idős éveiben a fehér húsokat fogyasztotta, legjobban a csirkéből készült levest szerette enni. Szerette az embereket, a jó társaságot, a jó beszélgetéseket, százon felül is megőrizte azt a gáláns udvariasságot, amelyet fiatalkorában, a "boldog békeidőkben" beléneveltek. Mindenre nyitott gondolkodású volt, és amíg csak fizikailag lehetett, mozgékony, utazáskedvelő is: "Sokáig voltam fiatal, 74 éves koromban úgy vágtam neki Párizsnak egy bőrönddel, hogy azt sem tudtam, hol fogok aludni" - mesélte egy beszélgetésünk alkalmával.
Anya és leánya
Közhelyszerűen hangzik, de több matuzsálemi kort megélt ember sorsán keresztül igazolódott, hogy a szeretetteljes családi légkör milyen sokat számít, mennyire meghosszabbíthatja az életet is. Ilyen Z. Rózsika élete is, akit Edit leánya gondoskodása, féltő szeretete tartott meg jóval száz éven felül is. Az idős hölgy azt kapta vissza, amit ő adott hosszú évtizedeken keresztül: "Volt benne szép is, jó is, hideg is, meleg is, kijutott a rosszból is. Túléltem két világháborút, reszkettem a családért, dolgoztam inam szakadtáig, hogy rend legyen az életünkben" - emlékezett vissza életére.
H. Anna néni, akinek derűjét, egészségét a nála évtizedekkel fiatalabbak is megirigyelhetnék, szintén a lányával együtt él, ő vigyáz rá, hogy mindene meglegyen. V. Terike néni ugyancsak a lánya szeretetének tulajdonította, hogy a 103. évet is megélhette. A család minden esetben védi az idős hozzátartozót, hogy minél kevesebb stressz legyen az életében: ez mindenképpen hozzájárul a hosszabb élettartamhoz.
Nem biztos, hogy mindenki tudja, hogy ehhez alkalomadtán segítséget is igénybe vehetnek: ha akadt olyan helyzet, hogy a gondozó családtag a saját egészségi állapota vagy például lakásfelújítás miatt átmenetileg nem tudta agg hozzátartozóját ellátni, hatalmas könnyebbséget jelentett számára, hogy ezekben az időszakokban egy kerületi idősotthon elvállalta az idős ember gondozását, néhány hétre beköltözhetett oda.
Az aktivitás az egyik legfontosabb "titok"
A "százon felüliek klubjába" tartozók életvitelében találtam néhány közös vonást. Mindannyiukra jellemző például az, hogy megőrizték az érdeklődésüket a világ iránt, és nemcsak a szűk család dolgairól hallanak szívesen, de híreket is hallgatnak, televíziós híradókat néznek, szeretnek értesülni a nagyvilág eseményeiről. A szellemi képességeik karbantartásához vagy olvasással, vagy valamilyen, agytornát jelentő játékkal, rejtvényfejtéssel járulnak hozzá.
A most 100 éves A. Gizella néni például, aki egy idősotthon lakója már kilenc éve, azzal kezdte az otthonbeli életét, hogy szenvedélyes kártyás lévén, megtanította a lakótársait kanasztázni, és szigorúan meghagyta a hozzátartozóinak: a "kártyás napokat" tartsák tiszteletben, ilyenkor ne keressék telefonon sem. A játék egyben társaságot is biztosít a számára, ami szintén fiatalító hatású.
Legszerencsésebbeknek, legderűsebbeknek azok bizonyulnak, akik még ebben az életszakaszban is találnak maguknak feladatot. Ebben különösen László Gyuri bácsi tűnt ki, de a többieknek is sok pozitívumot hoz az életükbe, ha hasznosnak érezhetik magukat.
A kunsági származású Mária néni például az év felét máig a vidéki öreg házában tölti: ragaszkodik hozzá, hogy ha mást nem is, de legalább a ház előtti virágoskertet ő gondozhassa.
K. Anna néni is a magas kora ellenére nagyon jó egészségnek örvend, sokak számára irigylésre méltó tartással, jó erőben éli a mindennapjait. Talán a munkának köszönheti mindezt, hiszen még ma is ellátja magát és kis háztartását, és ha lassan is, meg-megpihengetve, de maga takarít, sőt főz is, a születésnapjára például nagy fazék zsemlegombócos szalontüdőt főzött a családnak.
Egészségápolás
A százévesek közös vonása az is, hogy mindig igyekeztek karbantartani az egészségüket. Rózsika néni például már mozgáskorlátozottan, járókerettel is ragaszkodott ahhoz, hogy naponta legalább száz lépést megtegyen. A háziorvosukkal rendszeres kapcsolatban állnak, ha szükséges, gyógyszereket, de legalább erősítőt, vitaminokat kérnek tőle. Nem osztják azt a manapság gyakori vélekedést, hogy a nagyon idős ember már fogadja el azt a betegséget, állapotot, amit a sorstól kap: ha van lehetőség műtéttel vagy kezeléssel javítani rajta, megteszik.
Terike néninek 103 éves korában ültettek be pacemakert, és igen jól viselte ezt a beavatkozást. Büszke arra is, hogy nem félt 98 éves korában szürkehályogműtétet végeztetni a szemén - azóta a szemészprofesszor mint követendő példát állítja betegei elé. Apróságnak tűnhet, de nagyon fontos a jó rágás, jó emésztés szempontjából, hogy mindannyian pótoltatták a fogaikat.
Hogy a társaságról, a kommunikációról se kelljen lemondaniuk, akinek szüksége volt rá, megcsináltatta a hallókészüléket magának. Ezek a kis, egészséget és életminőséget őrző lépések is hozzájárultak, hogy aggkort élhettek meg, és még a százon felüli évek is sok örömet, szépet és jót hoztak a számukra.
