A zseniális Leonardo da Vinci, halála előtt nem sokkal megfogalmazta azt a három kérdést, amelyre nem tudott kielégítő választ adni: 1. Miért kék az ég? 2. Miért hasonlítanak az utódok őseikre? és 3. Miért öregszünk és miért halunk meg? Első két kérdésére a mai ismereteinkkel válaszolhatunk, a harmadikat ma sem tudjuk, csak kutatgatjuk és magyarázgatjuk mindenkori tudásunkkal, kétségtelenül csodálatos technikai vívmányaink segítségével. Még kevésbé tudjuk megérteni, hogy miért kell egyáltalán időben behatárolva, mintegy az időbe zártan élni, és miért éljük a maximális emberi életidőnket is személyre szabottan?
Az ember szeretne élete utolsó pillanatáig önállóan, tevékenyen és a valakihez, valamihez, valahová tartozás biztonságában élni, az öregedés közismert fogyatkozásai, problémái, nyomorúságai nélkül. És nem utolsó sorban szeretne kínok és megaláztatások nélkül, békén elköszönni, ha üt az utolsó óra. Valamiképpen úgy, ahogy azt a 18. században élt kiváló orvos, van Borehaave megfogalmazta: "fenntartani a test töretlen egészségét, a szellem állandó élénkségét és nyugalmát, és megőrizni ezeket a késő öregségig, amikor betegség és küzdelem nélkül a test és lélek búcsút mond egymásnak".
Versenyfutás a válaszért
Az emberiség kultúrtörténete bizonyos tekintetben versenyfutás és küzdelem a halállal. Minden korszakban így van ez: az ember mindenkori ismereteivel és tudásával válaszokat és módszereket keres az egyed és a közösség fennmaradása érdekében, esélyeket, kockázatokat figyel meg és próbál befolyásolni. Kitűnő művészi ábrázolását adja ennek Pearson rézkarca, mely az ember életútját mutatja be születésétől haláláig. A "végtelenből a végtelenbe vándorló ember" képzete, a honnan jövünk és hová tartunk? kérdés megválaszolatlansága megtermékenyítően hatott a művészetekre, filozófiákra, hitrendszerekre és nem utolsó sorban a tudásvágy hajtotta tudományra.
A test, szellem és lélek kölcsönhatása
Az ember a megismerés és a tudás míves csodakapuját próbálja kinyitni, mint sipkás kobold, de csak érintheti kilincsét, belépni ez idáig nem tudott rajta. Atyai mesteremtől, Nyírő Gyula professzortól kaptam ezt a kifejező ex librist közel ötven éve, amikor meghívására elindultam a Budapesti Orvostudományi Egyetem Neurológiai és Pszichiátriai Klinikáján az emberi lélek rejtelmeinek megismerése felé. Már akkor és ott, 1957-ben rádöbbentem, hogy a lelki bajok sokfélesége mellett az öregedők és öregek megannyi, számomra újszerű problémát jelentenek, szemben az általánosításokkal, az egybeolvasztó, előítéletes öregképpel. Egyre egyértelműbbé vált számomra, hogy számos lelki zavaruk nagyon is összefügg öregedésük testi fogyatkozásaival: látásuk, hallásuk, mozgásuk, testi működéseik beszűkülésével, károsodásával. A beáramló fontos ingerek csökkenése és a testi aktivitás beszűkülése vagy elmaradása felborítja napi életük ritmusát, zavarttá, tájékozatlanná és nyugtalanná teszi őket. Mindez nagy különbséggel következik be, minden esetben meghatározza emberi egyediségük, személyiségük adottsága.
Különösen mély hatást gyakorolt rám lelki problémáik, hangulati betegségeik és gondolkodási, észlelési zavaraik gyakori szoros összefüggése társas-társadalmi kapcsolataik megszakadásával vagy csökkenésével, ami kialakította az "időskori magányosság" lelki-testi zavarait, betegségeit, tetézte egyéb problémáikat. Megfogalmazhatóvá vált, hogy a "testi-lelki-társadalmi ember" az életkor előrehaladásával gyakori változásokat mutat, normál- és kóros eltérésekkel egyaránt. Mindez az egyén jellegzetességei szerint, nagyon is egyedi különbségekkel következik be, nem pedig egyszerűen "korfüggő formában", mint azt szakmai körökben is gyakorta vélik. Ily módon az öregedés rendszerének és egyedi kifejeződéseinek napi problémáival találkozhattam, melyek révén élő valóságként éltem meg a klinikai orvos dilemmáját: mi az, ami az idős embernél a "normál változás", és mi a "kóros eltérés"? Az ún. normál idősödési változást, akár többfélét is ugyanannál az embernél, életmódbeli tanácsokkal kell segíteni, a kórosságot viszont nagyon korán fel kell ismerni, és az idősödéssel kapcsolatos tudományos eredményekkel összhangban, személyre szabottan kell gyógyítani.
Forrás: www.mindentudas.hu
