A horkolás a szájgaratban jön létre, ami nem más, mint az orrüreg, a szájüreg és a gége által határolt terület, egy elölről nyitott, csontokkal nem merevített, izmos „cső”. Normális esetben rugalmasan tágul ez a cső, az izmok biztosítják a légutak nyitva tartását, a szabad levegőáramlást és a normális légzést. Alvás közben a garat átmérőjét az úgynevezett belégzési reflexek szabályozzák. Az alvásfázisok közti átmenetekben azonban a reflexek gyengülnek, illetve hiányoznak, a légúti keresztmetszet leszűkül, ezért a beáramló levegő mennyisége megnő és felgyorsul. Ez a gyors levegő okozza a lágy szájpad, a nyelvcsap és a garatívek zajos vibrációját – azaz a horkolást.
A horkolás kezelése
A kezelések első lépcsője a helyes életmód: a dohányzás abbahagyása, az ideális testsúly elérése. A nyugtatók elhagyása, az alvás pozíciójának megváltoztatása (oldalt, illetve megemelt felsőtesttel) további lépések a horkolás megszüntetésében. Az ittas ember is jobban horkol, hiszen a garatfal feszességét fenntartó izmok lazábbak, ugyanilyen hatásúak az altatók, nyugtatók is.
A fül-orr-gégész elvégzi a műtétet, ha anatómiai elváltozás miatt szükséges: megnagyobbodott orrkagyló, lágy szájpad, nyelvgyök kisebbítését, orrsövényműtétet, a fogak, illetve az állkapocs illeszkedésének javítását. Segíthetnek a gyógyszerek, az orrlégzést javító orrspray vagy orrtapasz, a szájspray, amely síkosító bevonatot képez a torokban, így csillapítja a horkolás hangját. Bizonyos segédeszközök is hasznosak lehetnek, például a harapást emelő sín vagy a túlságosan laza lágy szájpad merevítése.
Hiba azonban azt hinni, hogy a horkolást mindenféleképpen meg kell szüntetni, ugyanis csöppet sem fárasztó (legalábbis a horkolónak), és nem veszélyes az egészségre.
Ami nem horkolás
A technika fejlődésének köszönhetően derült fény arra, hogy a horkolók között lényegesen gyakoribb az alvási apnoe szindróma előfordulása, azaz a vizsgált betegek közül sokaknál hosszabb légzéskimaradást észleltek alvás közben. Alvási apnoe az, amikor kórosan hosszú, 10 másodpercnél hosszabb légzésszünetek jelentkeznek óránként több mint öt alkalommal. Ennek következtében memóriazavarok, ingerlékenység, napközbeni aluszékonyság, fejfájás, csökkent libidó, szív- és érrendszeri betegségek alakulhatnak ki.
A rendellenes alvási légzésben szenvedő a tünetek megjelenésére figyelhet fel (ingerlékenység, fejfájás, memóriazavar, fáradtság), valamint az, aki vele alszik, észreveheti és figyelmeztetheti a légzéskimaradásra. A horkolással ellentétben az alvási légzéskimaradásra felébred az ember, bár általában rögtön visszaalszik, ezért nem fog reggel emlékezni a pillanatnyi ébredésre.
A biztos diagnózis érdekében az alváslaboratóriumban egész éjszakán át tartó megfigyelésre szokott sor kerülni.
Eljárások légzéskimaradás esetén
Az egyik leghatékonyabb az úgynevezett CPAP, azaz a Continuous Positive Airway Pressure (folyamatos pozitív légnyomás). Ez az eljárás levegőt szállít a légutakba egy különlegesen kiképzett, kisméretű orrmaszkon keresztül, amely egy pumpaként működő géphez csatlakozik. A maszkon keresztül minimális túlnyomással levegőt fújnak a garatba, amely a meggyengült izomzatot belülről megtámasztja, kipárnázza, de nem a maszk lélegzik a páciens helyett. A készülék hátránya, hogy csak alkalmazása alatt múlnak el a tünetek, nélküle visszatér a horkolás.
Az erős tünetektől szenvedő betegek általában sokkal jobban érzik magukat a CPAP-s kezelés megkezdése után, de léteznek kellemetlen mellékhatások is. Ilyen például az orrnyálkahártya kiszáradása és megdagadása, a bőr irritációja, a gyomor puffadása, égető érzés a szemben, fejfájás.
Más módszer a probléma kezelésére egy szájba helyezhető betét. Az egyedileg méretre szabott kis készülék segít utat adni a levegőnek, így akadálymentes lesz a légzés. Az orvos vagy fogtechnikus segítsége nagyon fontos abban, hogy megfelelően illeszkedő készüléket viseljen az ember.
Ha műtétre kerül sor, legtöbbször az orr- és garatmandulákat távolítják el, az úgynevezett UPPP (uvulopalatopharyngo-plasztika) műtét során a mandulákat és a nyelvcsapot. Igen súlyos esetekben nyílást hoznak létre a légcsövön, abba csövet ültetnek. A levegő ezen a csövön keresztül akadálytalanul áramolhat a tüdőbe, így elkerüli a garatban lévő légúti akadályt.
