A haptonómia a görög hapto = érintek, és a nomos = törvény, norma szavakból származó szóösszetétel, és nem más, mint az érzékelés vagy az "érzékelő érintés" tudománya. E viszonylag ifjú diszciplína megalapítója a holland Franz Veldman, elsősorban az érzelmek tudományának tekinti. Szerinte a nyugati világban a hatékonyság elve diadalmaskodik, miközben az érzelmeket a kipusztulás veszélye fenyegeti. A haptonómiai megközelítés az érintést, a tapintás útján létrejövő kapcsolatot hirdeti. Azt vallja, hogy az embert az érzelem avatja emberré, ez legbensőbb lényege, és egészségét is csak ennek kiteljesítése révén nyerheti vissza. Ez a módszer alkalmazható az oktatásban, a beteggondozásban, a pszichológiai, pszichiátriai kezelések során. A haptonómia különleges szerepet tulajdonít "az érzelmi megerősítést szolgáló érintésnek" ami úgymond "óvja, védi, sőt önmagává avatja a megérintettet". E módszer ily módon javítja az egyén érzékelését, segíti abban, hogy könnyebben meglelje helyét, egyszóval egy autonóm és bizalmat árasztó világ lehetőségei előtt nyit utat.
A haptonómia különösen a születés előtti világba történő beavatkozásai révén vált ismertté. Immár köztudott, hogy a magzat a külvilágból származó ingereket észleli, és azokra reagál, tehát a haptonómia ezeket a magzati képességeket igyekszik kiaknázni. Hívei azt vallják, hogy a megfelelő kapcsolatok révén a biztonságos létezés körülményei teremthetők meg. Ez a "tapintástan" egyszerre jelent felkészülést a szülésre és érintkezést a magzattal. Számos várandós anya bizonyította ezt a kétirányú kommunikációt: kapcsolat létesül az anya és születendő gyermeke között úgy, hogy az anya felszólítja kicsinyét, menjen feljebb vagy szálljon lejjebb ölében (annak ellenére, hogy a méhizomzat akarattal nem befolyásolható). A leendő apa is kapcsolatba léphet gyermekével, ha feleségének hasfalán keresztül tapintással érzékeli. A gyermek úgy válaszol, hogy a hívójel irányába mozdul el, mégpedig érzékelhető módon. Ebből a kölcsönös jelváltásból születik a kapcsolat. Az anya hasában a magzat a külvilágból eredő ösztönzést kap, válaszol az érintésre, felfog bizonyos zajokat, reagál az erős fényre. A tapintással megvalósuló közeledés valójában abból áll, hogy már a születés előtt megteremtjük a szülők és a gyermek összetartozását. Ez a születés előtti életközösség a születés utáni összetartozás legjobb garanciája, a biztonság és a későbbi függetlenség forrása.
A haptonómiai megközelítés azonban nem szűkíthető le egyedül a születés időszakára. Ez a módszer minden korban, különösen az öregedés időszakában hasznosítható, sőt a "haptoanalízis" jóvoltából bizonyos elmebetegségek esetében is alkalmazható.
Mikor jöttek rá arra, hogy már születésünk előtt képesek vagyunk a külvilágból érkező ingerekre válaszolni?
Ma már úgyszólván köztudott dolog, hogy tudatra ébredésünk még az anyaméhben, a hallószervünk működésének kialakulásával veszi kezdetét. Az, hogy a magzat a hangokra reagál, vagyis a hallás képességével már születése előtt rendelkezik, már az első világháborút követően felkeltette egy-két orvos és pszichológus figyelmét, megfigyeléseik azonban nem leltek kellő visszhangra. Alfred Tomatis fül-orr-gégész új tudománya, az "audio-pszicho-fonológia" nagyban hozzájárult az orvosok és a nem orvos gyógyítók hozzáállásának megváltoztatásához a magzat auditív képességeivel kapcsolatban.
A haptonómia módszere kapcsolatban van-e a különböző masszázstechnikákkal és van-e szexuális töltete?
A haptonómiai érintésnek semmi köze a masszázstechnikákhoz, és élesen elhatárolódik mindenfajta szexuális jelentéstől, amivel korunk társadalmában az érintést eleve illetik. A haptonómia egy olyan képesség, amellyel működésbe hozunk egy érintésen alapuló kapcsolatot a méhen belül fejlődő gyermekkel. Mindezt azért tesszük, hogy egyéniségének a legjobban megfelelő körülmények között tudjuk majd fogadni őt. Ez a megközelítés azt feltételezi, hogy a születés alatt létrejött szülő-gyermek kapcsolat a későbbi viszony alakulására is jó hatással lesz. A módszer előír bizonyos gesztusokat is az újszülöttel való bánásmódban, hogy íly módon is segítsék őt a környezettel való kapcsolatteremtésben. 30. szám
