Az egészség hosszú távú fenntartásában meghatározó tényező az aktivitás, az érzelmi, hangulati és összességében lelki stabilitás, az anyagi, egészségügyi, szociális, kapcsolati és támaszbiztonsági feltételek alakulása. E meghatározó tényezők alapján érthetően előtérbe kerül a személyiség szerepe és jelentősége az idősödésben. Hippokratész több mint 2000 évvel ezelőtt állította, hogy amilyen életstílusunk volt ifjúkorunkban, olyan időskorra számíthatunk.
A személyiség titkai
A személyiség strukturális elemzése az életkilátások vonatkozásában jelentős adatokkal szolgál. Többféle módszer alkalmazásával is egyértelművé vált, hogy a személyiség döntő szerepet játszik az egészség megőrzésében, a betegségek kialakulásában, gyógyításában, rehabilitálásában. Az egyedi "esélykockázati" arányok feltárását a személyiség "szerkezeti vizsgálataival" lehet biztosítani. Több ezer idős embernél végzett elemzéseim alátámasztják, hogy a személyiség ily módon feltárt és megmért jellemzői "személyiségmarkerként" használhatók fel a "sikeres vagy sikertelen", a "normál vagy kóros" öregedés előrejelzéséhez. Az időskor minőségét leginkább veszélyeztető megbetegedések számbavétele, időskori jellegzetességeinek feltárása és elemzése, elkülönítésük a normál idősödés változásaitól, speciális diagnosztikájuk, speciális gyógyszerelésük, rehabilitációjuk a fejlett társadalmak egyik alapvető dilemmája.
"Az orvosilag lehetséges és gazdaságilag megengedhető" konfliktusa a hazai idősellátásban is a legnagyobb problémát jelenti. A morbiditási és mortalitási adataink egyaránt jelzik az időskori kardiovaszkuláris, celebrovaszkuláris, általános vaszkuláris megbetegedések súlyát (együttesen az időskori mortalitások 60 százalékát, morbiditásának 45-55 százalékát képezik). A krónikus megbetegedések sorában a diabétesz, a daganatok, a krónikus obstruktív tüdőbetegségek, a csont-, ízületi, izombetegségek, a lelki egészség zavarai és megbetegedései, továbbá a látáscsökkenés, a vakság és a hallászavarok tartoznak.
Az időskori életminőség legfontosabb tényezői
Az időskori életminőség vonatkozásában a következő szempontokat emelhetjük ki:
- Az egyének a korral mindinkább különböznek egymástól, nincs úgynevezett egységes öregedési minta.
- Egy szervrendszer vagy funkció gyors leromlása mindig valamilyen kóros változás, nem pedig a normál öregedés következménye.
- A kapacitás beszűkülésével járó öregedés azonban megnöveli a kockázatok kialakulását, ezért fontossá válik a személyes életmód és adaptáció.
- Az idősek azért betegek, mert szervezetükben kóros folyamatok alakultak ki, és nem azért, mert idősek.
- Az idősebbeknél egy új betegség kezdete általában az egyén szervezeti rendszerének legérzékenyebb, illetve legsérülékenyebb "láncszemét" érinti. Ennek felismerése meghatározza az ellátás programjait.
- Az idősödéssel mindinkább megjelenik az "5 I": immobilitás, inkontinencia, instabilitás, intellektuális hanyatlás és az iatrogenia (mozgásbeszűkülés, vizelettartási zavarok, test-egyensúlyi zavarok, szellemi változás és az orvosi ártalom).
- Mivel több működés belső egyensúlya (homeosztázisa) gyakran egyidejűleg változik meg, többféle panasz megjelenésével és egyidejű kifejeződésével kell számolnunk. Ugyanakkor a meghatározó változás célzott befolyásolása az egész rendszer zavarának javulását eredményezheti.
- Több olyan tünet, amely fiatalabb korban betegségnek tekinthető, idősebb korban csupán a normál idősödésből származó panasz, jelenség.
- Az idősebbeknél gyakran észlelhető, hogy a kialakult tünetek mögött többféle betegség is meghúzódik, ezért nem tanácsos takarékoskodni az értékelésnél és a diagnosztikánál.
- Az idősebbeknél a már említett jellegzetességek miatt a diagnosztikai, a terápiás, a rehabilitációs stratégiák szakspecialitást követelnek, ami idős-egészségügyi fejlesztési konzekvenciákkal jár.
