Vese és húgyutak betegségei : Vesebetegségek
A vese elsődleges feladata, hogy az anyagcsere-végtermékeket, azaz a keletkező hulladékanyagokat, valamint a felesleges mennyiségben jelenlévő nátriumot és vizet kiszűrje a vérből és eltávolítsa a szervezetből. Két vese látja el ezeket a feladatokat. A vese és a húgyutak betegségeinek a tünetei aszerint lehetnek igen változatosak, hogy mi maga a betegség, illetve a szervrendszer mely része érintett. Így lehet általános gyengeség, altesti fájdalom, láz, gyakori, kontrollálhatatlan vagy fájdalmas, esetleg nehéz és akadályozott vizelés, illetve a vizelet színének, összetételének, állagának megváltozása is valamilyen vese és húgyúti betegség tünete.
Vesebetegségek tünetei és kezelése
Mik a vesebetegségek?
Nagyon sokféle vesebetegség van, velük típustól függően urológusok és nefrológusok is foglalkoznak, a daganatoknál pedig bevonhatnak onkológust is a kezelésbe. Az urológusok veleszületett fejlődési rendellenességekkel, gyulladásos és daganatos betegségekkel egyaránt találkoznak, de sokat foglalkoznak a szinte népbetegségnek számító vesekövességgel is. A nefrológusok alapvetően a vesekárosodásokkal, veseelégtelenségekkel foglalkoznak, azoknak is alapvetően két típusával: a krónikussal és a hevennyel.
Tünetek
A vesebetegségek előfordulása és okai
A vesefejlődési rendellenességeket általában a gyerekurológusok, gyereksebészek ismerik fel. Ilyen például az, amikor valakinek az egyik veséje hiányzik, vagy úgynevezett patkóveséje van, amikor a két vese alsó pólusa összenő. Előfordul, hogy valakinek a veséje máshol, például a kismedencében vagy egyéb helyen helyezkedik el. Olyan is van, hogy a vesében szűkület alakul ki azon a részen, ahol a vizelet kifolyna, emiatt vizeletes pangás és vesetágulat alakul ki, végső esetben zsákvese.
Felnőtt korban előbbieknek már csak szövődményeivel találkoznak az urológusok. Az ilyen jellegű problémák százalékos előfordulásáról pontos adatok nincsenek, és nem tudnak olyan konkrét kiváltó okot sem, ami a fejlődési rendellenességek kialakulásához vezet. A másik nagy csoportba a vese gyulladásos betegségei tartoznak, amelyek viszonylag gyakoriak, főleg fiatal nőknél fordulnak elő. Ezek az esetek döntő többségében úgynevezett felszálló gyulladások, ami azt jelenti, hogy húgyúti fertőzésből, hólyaghurutból alakulnak ki abban az esetben, ha a betegek nem fordulnak időben orvoshoz. A kiváltó ok ez esetben tehát a felfázás és annak elhanyagolása. Ilyesmi miatt a legrosszabb esetben akár vesemedence-gyulladás is kialakulhat. Ha ezt sem kezelik időben, vagy valamilyen komplikáció, például a vizelet útját elzáró vesekő vagy ezt eredményező fejlődési rendellenesség is fennáll, akár tályog is kialakulhat a vese kéregállományában. Nagyon ritkán a tbc is okozhat vesegyulladást.
Számolni kell a vese daganatos megbetegedéseivel is, amelyek közé szoros értelemben nem tartozik a vesemedence daganata, hiszen az átmeneti sejtekből alakul ki. A vesekéregből kiinduló daganatok viszont idetartoznak. Ezek az összes rosszindulatú daganatnak 3 százalékát teszik ki, ami azt jelenti, hogy Magyarországon évente hozzávetőlegesen 1500-2500 új vesedaganatos beteggel számolhatunk. Az ilyen tumorok kiváltó oka nem igazán ismert, csak nagyon gyenge összefüggést mutattak ki közte és az elhízás, a dohányzás, valamint a magas vérnyomásra szedett gyógyszerek között. Biztosan egyedül annyi jelenthető ki, hogy a vesedaganatok hátterében az esetek döntő többségében egy genetikai károsodás áll: ez a 3-as kromoszóma rövid karján lévő von Hippel-Lindau gén hibája. Olyan örökletes betegség is van, például a von Hippel-Lindau-szindróma, amelynek sok egyéb mellett vesedaganat is következménye lehet.
A vesekövességet mindenképpen ki kell emelni, ez ugyanis nagyon gyakori betegség: a hazai népesség 5-6 százalékát érinti, ami világszinten középmezőnynek felel meg. A kövesség hátterében rengeteg ok állhat, többek közt olyan életmódbeli tényezők, hogy valaki kevés folyadékot fogyaszt, kizárólag ásványvizet iszik, vagy éppen túl sokat sózza ételeit. Sok egyéb mellett pajzsmirigybetegség, mellékpajzsmirigy-betegség is okozhat vesekövességet, ugyanis ezek a csontból kivonják a kalciumot, kövességet okozva ezzel. A fokozott D-vitamin bevitel ugyancsak növeli a kockázatot, de vannak a vesének olyan belgyógyászati betegségei, amelyek szintén vesekövességet okozhatnak. Egyes anyagcsere-betegségek, például a magas húgysavszint is eredményezhet a köszvény mellett köves megbetegedést. Ugyancsak ilyen a magas cisztinszint, ami egy veleszületett enzimbetegség. A testmozgás hiánya is vezethet kövességhez, de hajlamosítanak rá a húgyúti fertőzések is, egyes anatómiai rendellenességek, fejlődési rendellenességek is.
A vesekárosodás és a veseelégtelenség már nefrológiai probléma, azzal már nem urológusok, hanem nefrológusok foglalkoznak. Heveny veseelégtelenség vagy heveny vesekárosodás egymillió emberből évente 600-1000-nél alakul ki, idősebbeket pedig gyakrabban érint ez a probléma. Ismert adat az is, hogy a kórházi felvételek 2-4 százalékáért ez a felelős, és az is, hogy a kórházon belül ilyesmi az esetek 7-10 százalékában alakul ki. A leggyakrabban az intenzív osztályokon fordul elő, ott gyakorisága akár 30-40 százalékos is lehet. Vesekárosodást és veseelégtelenséget a leggyakrabban a folyadékháztartás zavara, illetve valamilyen egyéb vesekárosító ágens, például valamilyen méreg, vagy vesekeringési zavar, hipoxia okoz.
Krónikus vesebetegség akkor alakul ki, ha a vese tartósan károsodik, gyakoriság pedig a kor előrehaladtával emelkedik. Ennek előfordulása a laboradatok alapján 8-10 százalékos, amin belül az enyhébb esetek jóval gyakoribbak, a súlyos, vesepótlást igénylő végstádiumú állapot pedig nagyon ritka. Krónikus veseelégtelenséget a vese szűrőinek gyulladása és a vese érbetegsége egyaránt okozhat, de kiválthatnak ilyesmit a vese alapállományának betegségei is. Ilyen jellegű vesekárosodást a tartós magas vérnyomás okoz a leggyakrabban, ami rontja a veseműködést. A cukorbetegség okozta krónikus vesekárosodás szintén nagyon gyakori, de veseszűrőket érintő gyulladásos degeneratív folyamatok is gyakran okoznak ilyen problémát. Genetikai okok ugyancsak kiválthatnak krónikus vesekárosodást. Egyes immunbetegségek, így például a lupus is okozhat krónikus veseszövődményt.
A vesebetegségek tünetei
A urológiai vesebetegségek tünetei a konkrét betegségtől függően nagyon változatosak. Például a daganatoknak rendszerint semmilyen tünete nincs, és az esetek döntő többségében a vesekövek sem okoznak panaszt. Ha a vesekő már becsúszott a vesevezetékbe, már jelentkezhetnek problémák: az általa jelentett vizeletelfolyási akadály görcsös fájdalmat okoz. A vesemedence-gyulladást deréktáji fájdalom és láz jelzi, de társulhat hozzá véres vizelet is.
A belgyógyászati vesebetegségek gyakran nagyon alattomosan, tünetmentesen kezdődnek, nehéz őket felfedezni. Inkább csak a vizelet eltérése, annak habossá válása, abban vér megjelenése jelzi őket. Az arc, pontosabban a szem körüli ödéma ugyancsak árulkodó lehet. Esetleg jelentkezhet vesetáji érzékenység, de ez sem feltétel, sőt a tapasztalatok alapján gyakoribb, hogy a vesebetegeknek inkább a dereka fáj, nem pedig a veséje.
A nem feltűnő tünetek miatt az orvosok gyakran szembesülnek azzal is, hogy a páciensek már előrehaladott vesebetegséggel keresik csak föl őket. Ilyenkor általában egy véletlen rutinellenőrzésen derül ki, hogy a veseműködés károsodott, tünetek nincsenek. Ez a kezelési lehetőségeket egyértelműen rontja, hiszen a gyógyulási esély annál jobb, minél hamarabb megkezdődik a terápia, vagy legalábbis a gondozás.
A vesebetegségek diagnózisa
A vesebetegségek diagnózisát azok fajtájától függően állítják fel. Általánosságban annyit lehet elmondani, hogy a vizeletvizsgálat komoly támpontot ad, jelzi ugyanis a gyulladást és a gennyvizelést is. Daganatoknál kiderülhet belőle a vérvizelés is, bár ez nem feltétlen velejárója az ilyen betegségeknek. A kövességet szintén jelezheti a vizeletben lévő vér vagy genny.
A vizeletüledék vizsgálata és a vizelettenyésztés a fertőzéseknél hasznos, míg a daganatok ultrahang vizsgálattal láthatók jól. A gyulladások szövődményei, tehát a tályogképződés szintén kimutatható utóbbi vizsgálattal. Daganatoknál, súlyosabb gyulladásoknál vagy a kövesség bizonyos eseteiben ct-vizsgálatra is szükség lehet, míg mésztartalmú köveknél a röntgen is segítheti a diagnózis felállítását. Előfordul, hogy kimutatásához az egyszerű képalkotó vizsgálat kevés, intravénásan vagy a vesét megszúrva kontrasztanyag beadására is szükség van. A vesekárosodások egy részét a vese izotópos vizsgálatával lehet kimutatni.
A nefrológiai jellegű vesebetegségek diagnózisának felállítását szintén laborvizsgálatok, vizelet- és vérvizsgálatok segítik. Ez esetben is fontosak a képalkotó vizsgálatok, elsősorban az ultrahang és a röntgen, esetleg a ct, de idetartozhat a vesebiopszia is. Ezek a diagnosztikai lépések a heveny és a krónikus vesekárosodások diagnózisának felállításához egyaránt szükségesek lehetnek.
A beteg vizsgálata során árulkodóak lehetnek az esetleges kiütések és ödémák, ízületi gyulladások és érelváltozások is. Mindezeket megelőzően természetesen föl kell venni a beteg anamnézisét, meg kell tudni, milyen gyógyszereket szed, fordult-e már elő családjában valamilyen vesebetegség.
A vesebetegségek kezelése
A vesebajok kezelésének mikéntje értelemszerűn az adott betegség típusától függ. Gyulladásoknál elsősorban antibiotikumokat adnak, bár egy súlyos tályogképződéssel járó gyulladásnál becsövezésre, műtéti kezelésre is szükség lehet. A fejlődési rendellenességek kezelésére elsősorban műtéteket javasolnak.
A vesekő vagy spontán távozik, vagy ha nem, akkor lökéshullám-kezeléssel lehet összetörni. Ha erre a beteg nem alkalmas, vagy a kő túl nagy vagy túl kemény, akkor bőrön keresztül, úgynevezett perkután eljárással lehet összetörni és kivenni. Ha a vesekő vesevezeték felől is megközelíthető, akkor alulról is föl lehet menni érte hajlékony eszközzel. Ha ez sem kivitelezhető, akkor laparoszkóppal lehet eltávolítani, nyílt műtétre csak ritkán van szükség.
Daganatoknál, ha ez lehetséges, akkor elsősorban nyílt vagy laparoszkópos műtétre van szükség, akár a vese részleges megtartása vagy teljes eltávolítása mellett. Ha a műtét nem végezhető el, akkor rádiófrekvenciás ablációval is történhet a kezelés, de alkalmazható fagyasztásos eljárás és nagy frekvenciájú ultrahangos roncsolás is. Előrehaladott betegségnél kemoterápiára is szükség lehet. Ez esetben célzott kemoterápiát alkalmaznak, amelyek jórészt csak a beteg sejtekre hatnak.
Ha nefrológiai vesebetegségekről van szó, akkor azok kezelése nem csak a vesét érő károsodások minimalizálása vagy visszafordítása miatt fontos, hanem azért is, mert a vesebetegségben szenvedők rendszerint nem vesebetegségben, hanem annak valamilyen - főképp kardiovaszkuláris - szövődményében halnak meg. Ezért kell az ilyen betegségekre különösen nagy gondot fordítani. A vesekárosodás oki kezelése sok esetben valamilyen gyulladáscsökkentő, immunszupresszív kezelést jelent. Ez lehet szteroid gyógyszerek adása, de alkalmazható biológiai terápia is. Ugyancsak az oki kezeléshez tartozhatnak a különböző "vértisztító kezelések", ami lehet például plazmaferezis vagy dialízis. Az előbbi egy átmeneti kezelést jelent, utóbbira viszont rendszeresen szükség van abban az esetben, ha a saját veseműködés már nem elégséges az egyensúlyi állapot fenntartásához.
Egyéb terápiákra általában azért van szükség, hogy a krónikus vesebetegségek szövődményeit ki lehessen védeni. Ez azért fontos, mert magát a krónikus vesebetegséget általában már nem tudják gyógyítani, viszont a szövődmények kockázatát, köztük a kardiovaszkulárisakét mindenképpen tudják csökkenteni. Emiatt fontos a vérnyomás beállítása, a vesevédő gyógyszerek használata, a vérzsírok, lipidek megfelelő szinten tartása, a koleszterinszint csökkentése diétával és gyógyszerekkel. Cukorbetegségnél fontos a diéta megfelelő beállítása, a vércukorszint alacsonyan tartása. A vesebetegséget kísérő anémia kezelése ugyancsak fontos, emiatt szükség lehet a vas pótlására is. A szintén a vesebetegség szövődményeként kialakuló csont- és ásványi anyagcserezavar kezelés ugyancsak fontos, amihez speciális diéta szükséges, illetve olyan gyógyszerek, amelyek a mellékpajzsmirigy működésére hatnak.
A nem konzervatív kezelési módok közé tartozik a vesepótló kezelés, tehát a dialízis vagy a transzplantáció. Ilyesmire akkor van szükség, ha a vese működése már nem képes fenntartani az egyensúlyi állapotot. Ha ilyenkor erről nem gondoskodnak külső beavatkozásokkal, súlyos szövődmények lépnek fel, majd halál is bekövetkezik. A vesepótló kezelés tehát egy életfenntartó kezelést jelent.
A vesebetegségek gyógyulási esélyei
Vesekőnél és -gyulladásnál jellemzően jók a gyógyulási esélyek, ha pedig a daganatokat áttétképződés előtt fedezik fel és sebészileg eltávolítják, akkor a gyógyulás ott is teljes lehet. Ha áttétes a daganat, akkor meggyógyítani a beteget általában már nem lehet, de gyógyszeres kezeléssel lassítható a betegség előrehaladása.
A heveny vesekárosodás gyógyulási esélyei jobbak, mint a krónikusaké, viszont a betegek sorsát alapvetően nem a vesebetegségek, hanem az egyéb kísérőbetegségek határozzák meg. Maguk a krónikus vesebetegségek általában nem gyógyíthatók, de megfelelő nefrológiai gondozás mellett karbantarthatók, romlásuk lassítható vagy megelőzhető. Ugyanakkor vannak betegek, akik tartós dialízisre vagy transzplantációra szorulnak.
A vesebetegségek megelőzése
A vesebetegségek megelőzését megfelelő életmóddal, a felfázás elleni védekezéssel, rendszeres, bőséges folyadékfogyasztással lehet segíteni. A daganat kockázatát a dohányzás és az elhízás kerülése csökkentheti.
A belgyógyászati vesebetegségek megelőzését a rendszeres szűrővizsgálatok - vizeletvizsgálat és laborellenőrzés - mindenképp segíti, hiszen ezzel a problémákat idejében fel lehet fedezni, a kezelést időben meg lehet kezdeni. Másrészt segíti a megelőzést a magas vérnyomás beállítása, a cukorbetegség karbantartása.
A vesebetegségek szövődményei
A vesedaganatok adhatnak áttétet, ha pedig miattuk ki kell venni az egyik vesét, a másik nem feltétlen lesz képes átvenni a feladatát. Emiatt kialakulhat veseelégtelenség. A kő lezárhatja a vesét, ezáltal pedig okozhat vérmérgezést, vagy tönkreteheti a vese működését. Lehet a vese gyulladásos góc kiindulási pontja is.
A nefrológiai vesebetegségeknek ugyancsak lehet szövődménye veseelégtelenség, illetve annak következtében magas vérnyomás, vérszegénység, különböző ioneltérések, folyadék-visszatartás, csont- és izomrendszeri eltérések is kialakulhatnak.
A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük dr. Szendrői Attila urológusnak és dr. Tislér András nefrológusnak.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Olvasd el aktuális cikkeinket!
Orvosmeteorológia
Fronthatás:
Nincs front
Maximum:
+4 °C
Minimum:
-2 °C
Egyre több helyen alacsonyszintű felhőzet képződik, terjeszkedik. Csapadék nem valószínű. Az északi, északnyugati szél csak kisebb körzetekben élénkül meg. Késő estére -3 és +3 fok közé hűl le a levegő. Elvonult a hideg légörvény, így mára frontmentes idő várható.
