Nárcizmus tünetei és kezelése

2018. 03. 06.

 Szabó Emese

 dr. Bánki György pszichiáter

Szeretné megelőzni a betegségeket? Többet akar tudni róluk?
Töltse le most a Betegséglexikon applikációt!

Mi a nárcizmus?

A klinikai értelemben vett patológiás nárcizmus olyan személyiségzavart jelöl, amelynél az érintett fő problémája, hogy önbecsülése különböző vetületeit nem tudja egyben tartani, emiatt pedig önértékelését nem képes kiegyensúlyozottan szabályozni. Az önbecsülés karbantartása időről időre minden ember számára nehézséget jelent, ám a nárcisztikus személy korai sérülései miatt egészen speciális módon próbálja megóvni magát az aktuális frusztrációktól. Kora gyermekkortól öntudatlanul kifejleszt egy grandiózus ént - pontosabban szelfet -, aki sikeres, csodált, elismert, tökéletes, kiváltságos és kiemelt, majd e hamis én átélésére és fenntartására használja környezetét. Vagy ha ennek nincsenek meg a feltételei, ha kudarc vagy csalódás éri, ami a külvilág számára akár apróságnak vagy érthetetlennek is tűnhet, akkor a nagyzásosságát a fantáziájában éli meg.

Akik nárcisztikus személyiségzavarban szenvednek, többnyire igyekeznek stabilan eme grandiózus állapotban működni, ahol vagy a valóságos sikerek és elismerések, a csodálat, a megkülönböztetett figyelem és bánásmód, a taps, valamint a feljogosítottság érzései dominálnak, vagy pedig fantáziájukban tarják fent, hogy nagyszerűek, kiemeltek és többre érdemesek, mint mások. A működésmód hátulütője, hogy lazán kapcsolódik a valósághoz, és olyan emberi környezetet hoz létre, amely nagyon megosztott: föl- és leértékelt szereplőkre bomlik, akik emiatt gyakran egymással is konfliktusban állnak.

A grandiózus szelfállapotban az érintett nem empatikus: irigy, féltékeny, arrogáns, sőt kizsákmányoló vagy akár kegyetlen is lehet, és hajlamos szenvedést okozni másoknak. A nárcisztikus személy ilyenkor nem tud törődni másokkal, környezetét csak manipulálja, édesgeti, hasznosítja, és kiaknázza az onnan érkező impulzusokat. Úgy tűnhet, hogy vannak számára kiemelten fontos emberek, de az ő feladatuk sem más, mint az önbecsülés táplálása. Az idealizálás és a manipuláció, amellyel a nárcisztikus feléjük fordul, megtévesztő, mivel oka pusztán annyi, hogy az érintett tőlük várja, hogy nagyszerű maradhasson.

A nárcisztikus személy grandiozitása egy súlyosan leértékelt, bizonytalan, szégyenteljes, fajdalommal teli belső valakit óv egy kórosan rögzült személyiségszerkezetben, káros pszichológiai mechanizmusok segítségével. A káros mechanizmusok a kicsinység, a bizonytalanság, az elutasítottság, az értéktelenség traumatikus belső élményeinek elhárítását szolgálják, de egy kóros személyiségszerkezetben érvényesülnek és segítik elő fennmaradását.

Az eltitkolt, elhanyagolt személyiségrészt az érintett akkor élheti meg, ha a siker és a csodálat elmarad, kompenzáló és elhárító mechanizmusai pedig átmenetileg összeomlanak. A nárcisztikus személy grandiózus szelfje amúgy az idő nagy részében teljesen tagadni próbálja a személyiség sebzett, sérülékeny részét.

Sok nárcisztikusnál más a helyzet: a sebezhetőség, az érzékenység jóval nyilvánvalóbb. A kétfajta "nárcisztikusság" között folyamatos az átmenet. Más leírások három súlyossági fokozatot különítenek el diagnosztikus és terápiás tervezési okokból is. Az első szintű nárcisztikus látszólag leginkább neurotikus panaszoktól szenved, miközben jól funkcionál az életében. De tartós intim kapcsolataiban és szakmai interakcióiban jelentős problémái lehetnek. A második szintű nárcisztikus leírása megfelel az előbb felsoroltaknak. A harmadik szintűek károsodása mélyebb, ők borderline szinten működnek vagy antiszociális vonásokat mutatnak. Ide sorolhatjuk az úgynevezett malignus (rosszindulatú) nárcisztikusokat is, akik uralkodni, kontrollálni és fájdalmat okozni szeretnek. A borderline nárcisztikusak rosszul tűrik a szorongást, a frusztrációt, nehezen uralják impulzusaikat és indulataikat, komoly kapcsolati és teljesítménybeli gondjaik vannak. Az antiszociálisak lelkiismeretlenek és érzéketlenek, képtelenek a bűntudatra és a megbánásra, némelyikük kimondottan arrogáns, mások passzívak és élősködők.

A nárcisztikus belső világát szélsőséges énközpontúság, nagyzásosság és a bizonytalanság, az unalom és az üresség krónikus érzete jellemzi. Kapcsolataiban paradox módon függ a csodálattól, de irtózik a függéstől és az elköteleződéstől. Irigy, önző, féltékeny, más embereket alapvetően és könnyen leértékel.

A nárcizmus előfordulása

Kultúrkörünkben a nárcizmus gyakoriságát 1 százalék körülire becsülik. Egzakt adatokat valójában nehéz mondani, mert a nárcisztikus személyiségzavarnak sok fokozata van. Gyakorisága emiatt attól is függ, hogy hol húzzuk meg a kóros és a kevésbé kóros zavar határát. A kevésbé kóros sávba nyilván sokkal több ember tartozik, de a kórosabb típusok gyakoriságának meghatározása sem egyszerű, a nárcisztikus személyek vonásai ugyanis nagyban keverednek más személyiségzavarokéval, elsősorban a borderline személyiségzavaréval. Ismert az is, hogy az érintettek kétharmada férfi, egyharmada nő. Ez az arány a borderline személyiségzavarnál éppen fordított.

A nárcizmus okai

Az alapvető teória szerint a nárcisztikus személyek kora gyerekkorukban (magzati és csecsemőkoruktól kezdve) valamilyen okból nélkülözik a szükséges, abban az életkorban természetesnek mondható csodálatot, empátiát, gyöngédséget és melegséget. De megkapják az alapvető gondoskodást és bizonyos fajta fokozott, bár nem kényelmes kontrollt jelentő figyelmet, a szülő érdekeihez fűződő jutalmat. A leendő nárcisztikus gyermekek nem tudnak arról, hogy mennyi mindent nélkülöznek, mert közben kapnak valamilyen "szeretetszerűséget". Utóbbi inkább feltételes szeretet: tehát akkor kapják, amikor valamit jól csinálnak - például nem sírnak, nem zavarják és nem terhelik a szülőket, a kedvükben tudnak járni, ügyesek, okosak, szépek, valami módon "tökéletesek". A megbecsülést ezzel vívják ki, emiatt viszont kialakul bennük egy olyan belső kép, hogy tökéletesnek, kifogástalannak kell lenniük, hogy megkapják a szeretetre emlékeztető dolgot.

A szülők nem feltétlenül és kizárólag rosszindulatból vagy saját nárcisztikus személyiségzavaruk miatt nem adnak valódi szeretetet, hanem megesik, hogy egyszerűen nem érnek rá, vagy például tartósan betegek. Ugyancsak növeli a rizikót a családokban jelentkező fokozott engedékenység, ami vagy nemtörődésből vagy bűntudatból fakad. Ilyenkor a gyerekeknek megengedett olyat tenniük, például másokkal, amit egyébként másnak nem lenne szabad. Az esetek egy részében a gyerek olyan családban nő fel, amelynek státusza kitüntetett, ami szintén nehezen kezelhető helyzet lehet az önbecsülésük fejlődése szempontjából.

A nárcisztikus személy grandiozitása egy súlyosan leértékelt, bizonytalan belsőt óv

A nárcisztikus személy grandiozitása egy súlyosan leértékelt, bizonytalan belsőt óv

A nárcizmus tünetei

A kóros nárcizmus tüneti képe nagyon bonyolult, az érintettek nagyon sokfélék. Vannak, akik nyilvánvalóan nárcisztikusak, míg mások nagyon sérülékenynek tűnnek vagy csak rejtetten fantáziálnak a nagyságról. A tünetek egyik csoportja ahhoz kapcsolódik, hogy a nárcisztikus nagyszerűnek fantáziálja vagy mutatja magát, sikerre törekszik, igyekszik látványos, megnyerő és vonzó lenni, míg másik köre ahhoz az állapothoz kapcsolódik, amikor a nagyszerűség érzete hirtelen vagy tartósan dekompenzálódik. A tüneti kép emiatt nagyon zavarba ejtő, ellentmondásos lehet.

A grandiózus állapot látszólag könnyen leírható. Itt az érintett - többé-kevésbé feltűnően - többnek, nagyszerűbbnek hiszi magát másoknál, azt gondolja, neki több jár az élettől, mint másnak. Feljogosítottnak érzi magát arra, hogy előnyöket élvezzen másokkal szemben, hogy olyan kiemelt helyzetben legyen, amilyen másoknak nem adatott meg. Nem érez empátiát, hajlamos a környezetét kihasználni, kizsákmányolni, becsapni, majd ha már nem tartja elég odaadónak, akkor versenyezteti és visszacsábítja őket, illetve ha nem tartja elég értékesnek, akkor eldobja és lecseréli a szereplőket. Közben tele van rejtett vagy nyilvánvaló bizonytalansággal, ürességgel, gyötrelmes érzésekkel, illetve azzal, hogy vágyik a megfelelő kötődésre. A nárcisztikusok egy része a gyerekével néha empatikusabb, a szeretetet rajtuk és az unokáin keresztül tudja tanulni. De aki "tisztán" nárcisztikus, inkább csak szentimentális fellángolásokra képes, igazi érzelmekre nem.

Amikor a nárcisztikus személy dekompenzált állapotba kerül, a krízisállapot súlyos is lehet, az érintett rövid, de komoly depresszióba is eshet. Az élet nehézségei miatt főleg idősebb életkorban állhat elő krónikus depresszió vagy valamilyen szorongásos zavar, amely akár öngyilkossági kísérletekhez is vezethet. Jelentkezhetnek pszichoszomatikus betegségek vagy függőségek is.

A nehéz érzések felbukkanása ellen a nárcisztikus önizgató vagy önnyugtató tevékenységekkel védekezik. Az első csoportba veszélyes, kimerítő elfoglaltságok, kalandkeresés, droghasználat tartoznak. A másikba például tévézés, számítógépezés, nyugtató- vagy alkoholhasználat.

Mivel a nárcisztikus fő célja, hogy kiemelt helyzetben legyen, néha hajlandó meggyőződéséhez a végsőkig ragaszkodni, máskor viszont egyik pillanatról a másikra megváltoztatni azt. Ha az elismerést, a nagyobb tetszést a ragaszkodás váltja ki, akkor valószínűbb, hogy azt gyakorolja, ha pedig az eszmék megváltoztatása arat nagyobb sikert a számára idealizált személyek körében, akkor ahhoz folyamodik.

A nárcizmus diagnózisa

Nárcisztikus személyiségzavart felnőttkortól lehet diagnosztizálni. A diagnózisalkotás nagyon bonyolult, mert a nárcisztikus vonások sokszor még a terápiában is csak hónapok után kerülnek felszínre. Ennek oka, hogy a nárcisztikus személyek szociálisan nagyon stabilak tudnak lenni, különösen, ha kulturáltak, okosak és kifinomultak. Tudják, hogy bizonyos dolgokat nem mondhatnak és nem mutathatnak meg. Emiatt a mentális betegségek diagnosztikus kézikönyve (DSM), illetve a betegségek nemzetközi osztályozására szolgáló kódrendszer (BNO), noha megragadja a nárcisztikus személyiségzavar tüneti képét, főleg olyan emberek diagnosztizálásában segít, akik feltűnően nárcisztikusak, akiknek a problémái máshonnan ismertek, vagy akik beszélnek is ezekről. Magyarán a diagnózis csak akkor egyszerű, ha valaki látványosan fennhéjázó, gőgös, domináns és sikerre éhes, ha mindig magát érzi a legfontosabbnak.

A nárcizmus kezelése

A nárcisztikus személyeket sokszor nehéz kezelni, hiszen sokan el sem jutnak addig, hogy magát a problémát felismerjék, és segítséget kérjenek. A segítségkérés ellentétes a nárcisztikus önképpel, amelyben az ilyesmi gyengeségnek minősül. Az érintettek inkább azért kezdenek terápiába, mert krízishelyzetbe kerülnek, amikor grandiozitásuk, kiemelt önbecsülésük forrása elapad. Elvesztik például az állásukat, veszteség éri őket, szakítanak velük.

A kóros nárcizmus miatt kialakuló gondok (depresszió, szorongás, függőségek és pszichoszomatikus betegségek) valamilyen szinten kezelhetőek, de az alapproblémát nem szüntetik meg. Maga a nárcisztikusság csak hosszabb pszichoterápiás folyamat eredményeként változhat, javulhat. Vannak speciális pszichoterápiás módszerek, amelyekkel a nárcizmust kezelhetik, mert kifejezetten ebből a célból fejlesztették ki.

A nárcizmus gyógyulási esélyei

Mivel a kóros nárcizmusnak nagyon sok fokozata van, igen különbözőek a gyógyulási esélyek is. Aki érzékeli magában a problémát és motivált a megszüntetése érdekében, kifogyott az önbecsülést tápláló vagy túltengető forrásokból, olykor jelentős változást is elérhet. A spektrum másik szélén olyan nárcisztikus személyek is vannak, akik soha semmilyen bizalmas emberi kapcsolatot nem tapasztaltak meg, nem hisznek el, és akiknek ezért nagyon nehéz segítséget nyújtani. Ők jellemzően nem tudnak megmaradni, megkapaszkodni az emberi kapcsolatokban, így változást sem lehet náluk elérni.

A nárcizmus megelőzése

A megelőzés módja a megfelelő szülői gondoskodásban és helyes szeretetben rejlik, lévén maga a személyiségzavar is korai gyermekkortól kezdve alakul ki. Ha a szülők a kellő csodálatot, szeretetet, toleranciát és empátiát nem tudják megadni, akkor segíthet valamennyit, ha vannak olyan gondozók a közelben, később pedig éles szemű és jó személyiségű rokonok és tanárok, akik valamilyen szinten pótolni tudják.

Szövődmények

A nárcisztikusoknál gyakran okoz gondot a teljesítmény kapcsán megélt szorongás - nem csak a túlteljesítés miatt, hanem éppen a gátlások és görcsök, a kialakuló teljesítményzavar folytán. Személyes szövődmények az önkizsákmányolásból is adódhatnak. Az érintettek például extrém sportokkal vagy egyéb tevékenységekkel veszélybe sodorhatják magukat, mert nem látják be, hogy nem sebezhetetlenek. A fizikai és lelki önkizsákmányolás miatt hangulati, érzelmi zavarok, addikciók és pszichoszomatikus betegségek alakulhatnak ki, érzelmi és fizikai kimerülés következhet be.

A szövődmények más része kapcsolati és társas. A kóros nárcizmus hosszú távon érzelmi veszteségekhez, szakmai és morális ellehetetlenüléshez vezethet, vagy olyan kapcsolati rendszerhez, amely stabil képet mutat ugyan, de érzelmileg üres. Mivel az érintettek kapcsolatrendszerüket arra használják, hogy önbecsülésüket táplálják általa, majd az embereket általában elértéktelenítik, rengeteg konfliktushelyzet adódik az életükben. Egyik legnagyobb gondjuk a kapcsolati világ leamortizálása.

A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönjük dr. Bánki György pszichiáternek.

Kategória: Pszichiátriai betegségek

Orvost vagy magánrendelőt keresek Nárcizmus kezelésére! További kérdésem van Nárcizmus témában

Kövesse a Házipatikát:

Humánmeteorológia

Humanmeterológia szolgaltatója

Fronthatás:
Nincs front

Maximum:
+12, +18 °C
Minimum:
0, +11 °C

Hazánkban kedden délelőtt a nyugati hátár menti területeken helyenként párás és ködös marad az idő, másutt változóan felhős lesz az ég.

Egészséget befolyásoló hatások:
gyenge

Részletes adatok és előrejelzés

Tekintse meg az időjárási frontokat!Térképezze fel a pollen adatokat!
GyógyszerekGyógyszerkereső
GyógyszerHatóanyag