Január és július között a fosszilis tüzelőanyagokból származó globális szén-dioxid-kibocsátás az energia- és ipari szektorban már azonos vagy magasabb szinten volt, mint a világjárvány előtt, 2019 azonos időszakában. A teljes kibocsátás csökkenése 2020-ban, az első járványhullám alatt csak "rövid ideig tartó megtorpanást" jelentett - szögezte le a Meteorológiai Világszervezet (WMO), az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testület (IPCC), valamint több más szervezet közös jelentése.
Nem a jó irányba haladtunk
Bár a pandémia okozta visszaesés láttán számos felhívás hangsúlyozta a világgazdaság fenntarthatóbb módon történő újjáépítésének szükségességét, Petteri Taalas, a WMO főtitkára szerint a jelentés rámutat, hogy "2021-ben eddig nem a jó irányba haladtunk". A főtitkár sajtótájékoztatóján figyelmeztetett, hogy ha kudarcot vallunk az éghajlatváltozás mérséklésével, akkor a probléma tartósan, több száz vagy akár több ezer évre állandósul, és ennek a gazdasági életre és az emberi jólétre gyakorolt hatásai sokkal drámaibbak lehetnek, mint a koronavírus-járvány.
Antonio Guterres ENSZ-főtitkár pedig a globális hőmérséklet mérséklésére irányuló erőfeszítésekkel kapcsolatban arról beszélt, hogy még mindig jelentősen le vagyunk maradva attól, hogy elérjük a párizsi megállapodás céljait. Mint emlékeztetett, a hőmérséklet emelkedését jóval 2 Celsius-fok alatt kell tartani az iparosodás előtti szinthez képest.
Az ENSZ adatai szerint a globális felszíni átlaghőmérséklet a 2017 és 2021 közötti időszakban a valaha mért legmagasabbak közé tartozott - a becslések szerint 1,06 Celsius foktól 1,26 Celsius fokig terjedő mértékben nőtt az átlaghőmérséklet az iparosodás előtti (1850-1900) szinthez képest. Ez az érték 2025-ig akár 1,8 fokra is emelkedhet. Ha a klímacélok teljesülnek is, a felmelegedés miatt 2300-ra a tengerszint 0,3 és 3,1 méter közötti mértékben emelkedhet. "Nem hallottunk elég kötelezettségvállalást, de az enyhítésre irányuló politikai törekvés erősebb, mint valaha" - mondta Taalas.
