„Sok nagyszülő rendszeresen vigyáz unokáira, támogatva ezzel is családot, illetve a szélesebb értelemben vett társadalmat. Nyitott kérdés azonban, hogy vajon az unokák felvigyázása a nagyszülők számára is járhat-e előnyökkel. Kutatásunkban arra voltunk kíváncsiak tehát, hogy az unokák kerüli teendők előnyösen hathatnak-e a nagyszülők egészségére, elsősorban a kognitív hanyatlás lassítása révén” – idézi az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) hétfői közleménye Flavia Cherechest, a hollandiai Tilburg Egyetem kutatóját. Chereches és munkatársai a napokban publikáltak egy tanulmányt a témáról a Psychology and Aging című folyóiratban.
Miért jó nagyszülőnek lenni?
A kutatócsoport egy brit kohorszból 2887 nagyszülő adatait elemezte. A vizsgálat résztvevői összesen három alkalommal töltöttek ki kérdőíveket és kognitív teszteket 2016 és 2022 között. A kérdőívekben részletesen felmérték, hogy a válaszadók milyen gyakran és milyen módon vigyáztak unokáikra a megelőző egy évben. Például hogy éjszaka is vigyáztak-e rájuk, vagy akár betegen, esetleg közös játékot, szabadidős tevékenységeket is szerveztek-e nekik. Szokták-e iskolába vinni a gyerekeket reggelente, szoktak-e uzsonnát készíteni nekik, stb.
Összességében a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy azok a nagyszülők, akik szoktak az unokáikra vigyázni, átlagosan jobb eredményeket értek el mind a memória-, mind a verbális teszteken. Egyszersmind a nagymamáknál megfigyelték azt is, hogy az unokák mellett kevésbé jelentkeztek az időskori elbutulás, avagy a kognitív hanyatlás jelei. Mondhatni, a gyerekek fiatalosan tartották a nagyikat, függetlenül egyébként attól, hogy milyen gyakran és időtartamban kellett rájuk vigyázniuk.
