Imre Tóvári Zsuzsanna arra a kérdésre, hogy csalódásként élte-e meg az ötödik helyet, elmondta, hogy az elvesztett negyeddöntő után volt pár napja, amikor nehezen tudott megszólalni, ha kérdeztek tőlem valamit. Csalódottságot nem érez, mert nem volt kiben vagy miben csalódni, inkább szomorú, mert nüanszokon múlott a siker. A csapat nem érte el a kitűzött célt, vagyis a végső győzelmet, mert hihetetlenül sok munka és elszántság volt a játékosokban, de a nyaralása végére a játékosok már pontosan tudni fogják, hogy miben akarnak még jobbak lenni. „A sportban, ahogy az életben is, az a jó, hogy mindig lehetsz jobb!” – szögezte le a VLV.hu által közölt interjúban .
A mentális felkészítésben, amíg itthon voltak, a csapategység erősítése mellett a tudatosság volt a legfontosabb téma. Tudatosság a vízben. Például kidolgoztak megoldásokat az utolsó negyedre, mert ezen kellett javítani, így azon, hogyan álljanak fel 3-4 gólos hátrányból. Ez a Montenegró elleni negyeddöntőn is teljesült, mert sikerült felállni és a negyedik negyedben is több gólt lőni az ellenfélnél. A büntetőkre a játékosok készültek, korábban többször végeztek mentáltréninget , ahol ezt a szituációt fejben gyakorolták, s minden tétmeccs előtt a vízben is készültek erre. De nem a végével volt gond a negyeddöntőben, mert feljött a csapat, hanem azzal az izgalommal az elején, ami egy olimpia negyeddöntőjéhez tartozik. Erre kell majd valamilyen új technika – mondta Imre Tóvári Zsuzsanna.
A pszichológus kifejtette, hogy a csoportos foglalkozások mellett külön is minden játékossal beszél, de leggyakrabban azokkal, akik ezt igénylik. Sok játékosnak megvannak az egyéni módszerei, amelyekkel a meccsre készül, és nem szerencsés ezeken sokat változtatni. A csapat mentális felkészülésében az volt fontos, hogy egymásra figyelve közösen találjanak és mondjanak ki megoldásokat, azaz hogyan fogják egymást segíteni a vízben és a parton. Minél több dolgot mond ki és vállal fel egy játékos a csapata előtt, annál felelősségteljesebben és tudatosabban játszik.
Kell forgatókönyv a meccsekre, tudni kell, kinek mi a szerepe csapaton belül a meccseken vagy a szárazföldön. Fel kell dolgozni olyan időnként terápiás kérdéseket, amelyek a játékos civil életére vonatkoznak. Az, hogy ki mitől lesz jobb, speciálisan egyénfüggő. Egy csapat felkészítése egy világversenyre hosszútávú munka és egész évben zajlik. Nem a csapategység hiánya volt az oka az elvesztett negyeddöntőnek.
A pszichológus szerint a lélektani felkészülés legnehezebb pontja a három utolsó tétmeccs, de ezen belül a negyeddöntő, mert négy közé jutni már siker, és onnantól felszabadultabb a játék. Azért nehéz erre felkészülni, mert ezt az adrenalinszintet és sorsdöntő helyzetet semmivel nem lehet modellezni. Ez a téthelyzet semmihez sem hasonlítható. Egy világversenyen magyar színekben a győzelemért, egymásért és az országért játszani a legmagasztosabb cél, amitől megremeghet a játékosok keze. Mert fontos, mert megérinti őket, hogy miért és kikért játszanak! – mutatott rá az egyik legnagyobb pszichés nehézségre Imre Tóvári Zsuzsanna.
Felhívta a figyelmet, hogy a sportolóknak vannak a legerősebb megküzdési stratégiái, mert gyerekkoruk óta úgy nőnek fel, hogy hetente vannak meccseik, versenyeik, s egy héten belül kell felállniuk egy vereség után. Az olimpián is erősek voltak a végén, mert azért nem könnyű egy esélyes csapatnak az ötödik helyért harcolnia egy elvesztett ötméteres-párbaj után.
Forrás: VLV.hu
