Százéves, antik szemüvegkeretek gyűjtéséről, mentőautó-makettekről és motorozásról volt szó az első pár percben, de legalább ilyen érdekes volt, amikor arról kezdett beszélni Rékassy Balázs, a Pfizer közkapcsolati, stratégiai és ügyfélkapcsolati igazgatója, hogy mégis miért jó egy gyógyszercégnek az egészséges életmódot támogatni.
- Amikor én először szembesültem azzal, hogy gyógyszergyár támogat olyan programot, amely betegségek megelőzéséről szól, akkor meglepődtem, hiszen úgy gondoltam, a gyártók érdeke az, hogy minél több legyen a beteg - nem pedig az, hogy minél kevesebb.
- Kicsit furcsa lesz a válasz, de én azt gondolom, hogy Magyarországon - sajnos - van elég beteg, ezért nyugodtan megengedhetjük magunknak, hogy az egészségre hívjuk fel a figyelmet. Attól nem kell félnünk, hogy nem lesz, akinek felírják a készítményeinket. A Pfizer a világ legnagyobb gyógyszergyártó vállalata, Magyarországon pedig az első 5 közül az egyik, és ez a pozíció kötelez minket: fontosnak tartjuk a társadalmi felelősségvállalást. Számtalan területen vállalhatnánk jótékony tevékenységet, de számunkra természetesen az egészség, az ellátás színvonala, a dolgozók elégedettsége a legfontosabb.
- A mai egészségügynek és a kórházi szektornak annyi problémája, nehézsége van, annyi keserűséget, kemény napot kell átélnie, hogy nem lehet eléggé megbecsülni a munkájukat, kitartásukat. Szeretnénk valami pozitív dolgot, élményt vinni az egészségügyben dolgozók életébe - ezért támogatjuk a HáziPatika.com "Az év kórháza" versenyét, idén egymillió forinttal: ebből számítógépeket vásárol a HáziPatika.com a kategórianyertes és fődíjas intézmények számára.
Egyébként pedig egy másik program is fűződik a nevünkhöz, és hiszem, hogy a kettő valahol összeér. Az "Nincs de!" target="_blank"> kampányhoz kapcsolódik, és az egészséghez való hozzáállást, tudatosságot, az egészséges táplálkozást, a dohányzás visszaszorítását, a rendszeres testmozgást állítja célpontba.
Én úgy gondolom, hogy a kórházi dolgozók is egyszerre "civilek" és egészségügyi dolgozók, akik maguk is sokat tehetnek az egészségükért, és példát mutatnak, gyógyítanak, illetve részt vesznek a betegségmegelőzésben. Nem titok, hogy örömmel látnánk, ha olyan intézmény nyerne valamely kategóriában, ahol a dolgozók is összefognak, és például dohányzásról leszoktató programban vesznek részt, vagy a vezetés támogatja a dolgozók egészségesebb életvitelét.
- Egyébként van értéke annak, hogy ha a betegek kiemelnek egy kórházat a többi közül? - A XXI. században élünk, és tudomásul kell venni, hogy egyre fontosabb a páciensek, ügyfelek véleménye, hiszen az egészségügyben is megvan a választás szabadsága, mindenki olyan ellátást szeretne igénybe venni, ahol magas a színvonal. Én úgy gondolom, hogy ez a verseny most már az intézmények számára is fontos, figyelik, hogy ki és mivel érdemli ki az elismerést.
Az eddigi nyertesek egyébként meg is osztották a tapasztalataikat erről, Kocsis Gábor, a HáziPatika.com ügyvezetője az idei versenyt elindító sajtótájékoztatón el is mondta, hogy az intézmények büszkén viselték a helyezésért járó díjat, a dolgozókat motiválta a tudat, hogy a betegek szerint (is) jól dolgoznak, és ezt kommunikálták különböző rendezvényeken, fórumokon. A betegek pedig gratuláltak az orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak.
- Ön hosszabb időt töltött Angliában, ahol egészség-gazdaságtant, egészségpolitikát tanult. Ön szerint milyennek kell lennie egy jó kórháznak? - Bristolban volt szerencsém dolgozni egy olyan intézményben, amelyet 1943-ban az Amerikai Hadsereg ideiglenes katonai kórházként építtetett - és még ma is működik. Teljesen egyszerű, puritán épület, egy hosszú folyosóról nyíltak keresztfolyosók, ahol huszonvalahány ágyas kórtermek voltak. Lehet, hogy a távolság megszépíti az emlékeket, de úgy emlékszem rá, mint egy jó kórházra, ahol kiváló hangulat és hatékony munka volt. Egyszóval nem biztos, hogy az infrastruktúrától, a tetszetősségétől és modernségétől jó egy kórház!
Ami viszont biztosan kell egy jó kórházhoz, az a szervezettség - és ebben nem állunk túl jól Magyarországon. A praktikus betegutak megszervezése nem az erősségünk. Pedig az fontos, hogy odataláljon a beteg, könnyen megtalálja az osztályokat, vizsgálókat, ne töltsön el feleslegesen időt valahol: tehát egy olyan rendszerbe kerüljön, ahol az ő szempontjából is végig van gondolva minden.
A másik fontos ismérve egy jó kórháznak a hozzáállás, az attitűd. A segítőkészség, kedvesség nem kerül pénzbe - bár az is igaz, hogy nehéz úgy mosolyogni, hogy anyagi gondokkal kell szembenézni intézményi és egyéni szinten is.
Ne legyünk álszentek: tudjuk, hogy a kórházak pénzügyi gondokkal küszködnek, nehéz hatékonyan működtetni őket. Változik a világ körülöttünk, erre reagálnia kell az egészségügynek. Például egyes járványos, fertőző betegségek szinte megszűntek - feleslegesek az ágyak, intézmények. Más betegségtípusokból viszont egyre több a beteg - ott pedig nincs elég kapacitás a megelőzéshez, kezeléshez. Ha modern, fenntartható, igazságos, az esélyegyenlőséget biztosító egészségügyi ellátást szeretnénk ennyi pénzből, ami a rendelkezésre áll, akkor nem tehetjük meg, hogy fenntartunk 150 intézményt, és azt várjuk, hogy kinek mikor rohad szét először a műtője vagy bármije.
Nem rugalmas Magyarországon az egészségügy, pedig erre is szükség lenne ahhoz, hogy hatékonyabb legyen az ellátás - és talán ezzel összefüggésben lehet, hogy mi magyarok nem vagyunk mobilisak országon belül. Míg Nyugat-Európában könnyedén költöznek több száz kilométert is amiatt, mert átszerveztek egy munkahelyet, vagy az egészségügyi ellátásban máshol van szükség szakemberre, addig nálunk ez ritka.
- Az orvosokról viszont sokan állítják, hogy jó hír övezi a világban, tehetségesek, képzettek és ügyesek. Ön is tapasztalta ezt pozitív imázst? - Orvosként a baráti környezetemben azt tapasztaltam, hogy ha bármelyikük úgy döntött, hogy ezentúl külföldön dolgozik tovább, akkor eddig mindegyiküket szívesen fogadták: megállták a helyüket bárhol, mennek felfelé a szakmai ranglétrán, megbecsülésnek örvendenek. Ez fájó számomra magánemberként is, mert számos olyan orvosbarátom van, aki már külföldön boldogul.
Milliókat költöttünk a képzésükre, majd egyre nehezebb és ellehetetlenülőbb munka- és életkörülményeket teremtünk számukra, hogy végül itt hagyják az országot. Veszni hagyjuk a tudást, ahelyett, hogy megpróbálnánk inkább a betegeket idehozni külföldről. Az egészségturizmus, a külföldi betegek magyarországi gyógykezeléséből haszna származna a magyar államnak.
Ne Kovács doktor menjen el Angliába 20 éves tapasztalatával és érezze magát örök "külföldinek" távol a hazájától, hanem az angolok jöjjenek ide, ha ott hosszú a várólista egyes beavatkozásoknál.
Lehet, hogy kevesebb, de jobban megfizetett kórházban jobb ellátást kaphatnának a betegek, jobb lenne az infrastruktúra, a "hotelellátás". És akkor a külföldi betegek is elmondhatnák a véleményüket az orvos-szakmai ellátásról, infrastruktúráról, ellátásról, ápoló és szakszemélyzetről, környezetről és tisztaságról - tehát hozzájárulnának a szavazáshoz, hogy kiderüljön: melyik intézmény lesz "Az év kórháza".
