Tavasszal Rétvári Bence szakállamtitkár azzal állt a nyilvánosság elé, hogy a kórházi várólistákat sikerült a felükre rövidíteni az utóbbi néhány évben.
Ez többek között az elmaradt műtétek megfinanszírozásának, és a betegek lakóhelyük szerint illetékes kórházakba való átirányításával és beruházásokkal érték el. A helyzet azonban jónak továbbra sem nevezhető. (A várólisták tételesen innen kérdezhetők le .)
A HáziPatika.com felmérése szerint az állami egészségügyi intézmények értékelésekor az ellátás gyorsaságát érte a legtöbb kritika, minden második válaszadó elégedetlen volt. Ugyanakkor a kitöltők 82 százaléka elfogadhatatlannak tartja, ha hetekbe, hónapokba telik, míg sorra kerül egy orvosnál. A magánrendelést látogatók csupán 4 százaléka kritizálta az ellátás gyorsaságát A várakozással kapcsolatban hasonló eredményeket hoztak más kutatások is.
Járóbeteg-ellátás
A Medicina 2000 Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség áprilisban adta közre a járóbeteg-szakellátás különböző területein tapasztalható várakozási időről szóló felmérését . Minden magyar állampolgár átlagosan hétszer veszi igénybe a járóbeteg-szakellátást, azaz évente 70 millió orvos-beteg találkozás történik. Ha alkalmanként csak egy perc felesleges várakozás történik, akkor az majd 48 ezer elvesztegetett napot, több mint értelmetlenül megsemmisült 133 évet jelent.
A 2016-os adatok 39 intézmény adatainak átlagát mutatják. Az adatok nem minden évben származnak azonos intézményektől, ezért nem használhatók pontos összehasonlító statisztikai elemzésre, de a trendek így is jól követhetők. A várakozási idő szakmáktól függően nagy eltéréseket mutat, s az átlagosan 3 és 40 nap közötti időre kérnek türelmet a betegektől. Sebészeti és fül-orr-gége szakrendelésre már 2-3 nap alatt be lehet jutni, a nőgyógyászra mintegy másfél hetet is kell várni. Az angiológiai, belgyógyászati vagy neurológiai vizsgálati időpontra viszont már legalább 2 hetet kell várni. Legrosszabb a helyzet a szemészeti, ortopédiai és reumatológiai rendeléseken, ahol már majd 3 hét várakozás szükséges, de ez még mindig kevesebb a kardiológiai szakrendelések 40 napos átlagos betegvárakoztatásához képest.
Az egy évvel korábbi állapothoz képest jelentéktelen a változás. Ám 2014-ről 2015-re jelentős javulás történt, négy szakma esetben is egy héttel csökkent a türelemben töltendő idő. Több szakmában (angiológia, belgyógyászat, sebészet, füll-orr-gége) komoly fejlődés ment végbe, de a legkritikusabb szakterületeken (így a kardiológiában és a reumatológiában) szinte minden maradt a régiben.
Sokan úgy vélekednek, hogy ha hosszú a várakozási idő miatt a betegek magánrendelőkbe mennek majd. A felmérés azonban ezt az elképzelést nem igazolta. A megkérdezetteknek csak nagyjából a harmada tenne így, a válaszadók közel fele (45 százaléka) anyagi okokból ezt a lépést biztosan nem fogja megtenni. A megkérdezettek számottevő (18,5 százalékos) része szerint nincs értelme magánellátóhoz fordulnia, mert a komoly betegsége miatt úgyis az állami ellátás lesz majd a végállomás.
Magánrendelők
Egy szintén tavasszal végzett felmérést másik kutatás a magán egészségügyi szolgáltatásokról igyekezett információkat nyerni. Kiderült, hogy a megkérdezettek 60 százaléka vette igénybe az elmúlt két év során egy ilyen intézmény segítségét. Különösen a fiatalok mozdultak el ebbe az irányba az állami ellátástól. A kutatásban résztvevő 18 és 35 év közöttiek 69 százaléka a magán egészségügyi szolgáltatókat részesíti előnyben, míg az idősebbeknél ez az arány csak 48 százalék. Különösen a járóbeteg-szakellátás népszerű (a megkérdezettek 49 százaléka fordult már meg ilyen helyeken), amit a magándiagnosztika követ (34 százalék).
Az állami intézményektől nem csak a hosszú várólisták miatt fordulnak el az emberek, bár ennek kétségkívül meghatározó szerepe van. A türelem ugyanis véges. Minél súlyosabbak a tünetek, annál kevesebb a várakozási hajlandóság. Véres széklettel átlagosan öt és fél hét várakozás után mondja azt a beteg, hogy inkább fizet a műszeres diagnosztikai vizsgálatért, hogy megtudja végre, mi a baja. Az érintettek 30 százaléka azonban ebben az esetben még három hetet sem hajlandó várni, inkább fizetnek. Egy enyhébbnek gondolt tünetnél – a krónikus fejfájásnál – nagyjából két hónap várakozás után választják inkább a fizetős MR-vizsgálatot.
A kutatók szerint a magánellátáshoz fordulás okai tulajdonképpen az állami ellátásnak küldött üzenetek arról, hogy a közfinanszírozott járó- és fekvőbeteg intézményekben az emberek nem kapják meg az előre fixált vizsgálati időpontok pontos betartását, s a jelenleginél lényegesen rövidebb várólistákat. Ráadásul a magánszolgáltatóknál megfelelő információhoz jutnak, válaszolnak a kérdéseikre, és nem „vesznek el” a rendszerben. Az idősebbek inkább a várakozást igyekeznek elkerülni, míg a fiataloknak fontosabb, hogy válaszoljanak kérdéseikre, s pontos, részletes magyarázatot fűzzenek a leleteikhez.
