A "kegyes halált" halt emberek túlnyomó többsége (70 százalék) 70 év feletti, 42 százalékuk pedig 80 év feletti volt. A 40 év alattiak által kért eutanázia ritka (1 százalék). Minden második eutanáziát a kérvényezők otthonában hajtották végre. Az idősotthonokban az eutanáziás esetek száma továbbra is növekszik, tavaly 16 százalék volt, míg a kórházakban és végstádiumú betegek számára fenntartott palliatív osztályokon végzett művi elhalálozási adatok nem változtak (32 százalék). Az esetek túlnyomó többségében, 83 százalékuknál az orvosi szakvélemény is az volt, hogy az érintett halála a közeljövőben bekövetkezhet.
A legtöbb esetben rákos daganatokkal küzdő betegek (60 százalék) kérték az eutanáziát, de a több krónikus betegséggel küzdő, polipatológiai betegek (20 százalék), illetve az idegrendszeri (9 százalék), a keringési zavarokkal küzdő (4 százalék), valamint a légzőrendszeri betegségekben szenvedők (3 százalék) is kérték.
Az eljárást csak orvos végezheti és csak nagyon indokolt esetben
A világon elsőként Hollandia legalizálta az eutanáziát 2002-ben, és még ugyanabban az évben Belgium is elfogadta a vonatkozó törvényt. 2008-ban Luxemburg is csatlakozott az eutanáziát engedélyező országok sorához. Aktív eutanáziát, azaz a halál bekövetkeztének közvetlen segítését a jogszabályok Európában a Benelux-országok mellett Spanyolországban és Ausztriában engedik meg 2021 óta.
A belga törvény lehetővé teszi az orvos számára, hogy a beteg kérésére eutanáziát végezzen több feltétel teljesülése esetén. Az eljárást mindig orvosnak kell elvégeznie, aki nem lehet a beteg családtagja. Az eutanázia iránti kérelemnek "önkéntesnek, átgondoltnak és ismétlődőnek" kell lennie, és nem történhet külső befolyásolás hatására. Kizárólag akkor igényelhető, ha a kérelmező súlyos és gyógyíthatatlan betegségben szenved, amelynek fizikai vagy pszichológiai tüneteit nem lehet enyhíteni.
