Már az ősközösségi társadalmak is felismerték egyes növények gyógyító vagy éppen káros hatását. Arra is rájöhettek, hogy egyes anyagokat el kell készíteni (szárítani, összezúzni, megfőzni) ahhoz, hogy igazán hatásosak legyenek. A ma élő primitív népek sámánjai, varázslói, gyógyító emberei ugyanígy, a tapasztalat alapján állítják elő gyógyító szereiket.
Régi gyógyszerek
Az ókori népek bővelkedtek gyógyhatású (vagy annak hitt) szerekben. Például az ókori Kína orvosai sok növényi, állati és ásványi anyagot használtak gyógyszerként. Fájdalomcsillapítóként alkalmazták a mandragórát, ópiumot, hasist, még műtéteket is végeztek az elkábított betegeken. Írásos beszámolók maradtak fenn a Kr. u. 10-12. századból a védhimlőoltás módjáról: himlőhólyag-váladékkal oltották be az egészséges embert, aki így enyhébb lefolyású himlőben megbetegedett ugyan, de egész életére ellenállóvá vált a himlővel szemben.
Az ókori orvostudomány a középkorban tovább fejlődött, számottevően az arab kalifátusok területén. A kémia iránti fokozott érdeklődésnek köszönhetően az ókori gyógyszerkincset több száz új gyógyszerféleséggel gyarapították. Európában ez idő alatt jóval szegényesebb volt a gyógyszerként használatos szerek kínálata, az alkímia nem annyira az orvoslás fejlődését, mint inkább az aranycsinálást és a mérgek előállítását szorgalmazta.
Magyarországon a 16-17. században alig volt orvos, a betegeket vándor borbélyok látták el, a főúri családoknál gyógyfüvekkel gyógyító javasasszonyok dolgoztak. Egy 1720-as adóösszeírás szerint hazánkban összesen 19 gyógyszertár létezett abban az időben.
Valódi gyógyszerek
A legtöbb szert tüneti kezelésre, a betegségek bizonyos jelei (fájdalom, láz) ellen használták, anélkül, hogy magát az okot gyógyították volna. A valóban gyógyító szerek használata az emberiség történetéhez képest igen rövid időre nyúlik vissza. Ahhoz, hogy a kezelés tudományossá váljon, előbb az kellett, hogy maga az orvostudomány is azzá legyen. A 19. század tudósai és orvosai igyekeztek pontosan megérteni a szervek működését és az azokat megtámadó betegségeket. Azonban a betegség okának megismerése nem jelenti azonnal a kezelés feltalálását is. Például a fertőzések okai Pasteur kutatásai nyomán váltak ismertté, az első antibiotikumok megjelenésére mégis a 20. század közepéig kellett várni.
Robbanás a gyógyszerkutatásban
Az 1930-as évek előtt az orvosok azt állították, hogy csak négy hatásos orvosság létezik: a szalicilsav (az aszpirin rokonvegyülete) a kinin, a morfium és a digitálisz (a vörös gyűszűvirág kivonata, mely a szívösszehúzódások ritmusát szabályozza).
Domagk német gyógyszervegyész a 30-as évek elején fedezte fel a szulfonamidokat. Ezzel gyógyíthatóvá vált az addig félelmetes Streptococcus okozta orbánc és kötőszöveti gyulladás, a kankó és a gyermekek közt pusztító Meningococcus okozta agyhártyagyulladás.
A háború miatt szükségessé vált a gennyesedést okozó kórokozók elleni hatásosabb módszer, ezért az angol Fleming újból hozzáfogott 1928-as penicillinnel kapcsolatos kísérleteihez. A penicillin előállítása Florey és Chain nevéhez fűződik. A szert 1942-ben próbálták ki, és egy csapásra meghódította a piacot. Ugyanekkor tűntek fel az első tuberkulózis ellenes szerek, a Strep-tomycin és az Izonicid.
Azóta a kutatások gyors fejlődése betegségek tucatjai ellen több ezer hatásos vegyület megjelenését tette lehetővé.
Mi a gyógyszer?
A gyógyszer olyan kémiai anyag vagy biológiai termék, ami képes módosítani a test szerveinek működését vagy befolyásolja egy betegség kialakulását. E meghatározás szerint az oltóanyagok (a beteg védekező rendszerét befolyásolják), a kábítószerek (a tudati állapotot, az érzékeket és az érzelmeket befolyásolják) és a xantin-szerkezetű vegyületek, mint például a koffein (keringést serkentő és vízhajtó hatás) egyaránt gyógyszernek tekinthetők.
Más megfogalmazásban gyógyszer az, amit betegek kezelésére használnak, de ez a leírás némi pontosításra szorul. A diagnosztikában használatos bizonyos anyagok (pl. a röntgenvizsgálatoknál a kontrasztanyagok stb.) képesek befolyásolni a szervezet működését. Ezeket is a gyógyszerek közé sorolják, holott nincs igazi gyógyító hatásuk. A gyógyszerek csoportjába tartoznak a hiánypótlásra mesterségesen előállított hormonok (pl. az inzulin vagy a pajzsmirigyhormonok) és a nem kifejezetten gyógyító célra felhasznált anyagok (pl. a fogamzásgátlásban használatos ösztrogének és gesztagének) is.
A gyógyszergyártás
A kezdetektől fogva napjainkig a gyógyszerek többsége növényi kivonat, vagy más természetes nyersanyagokból nyert hatóanyag. A természet mérgeket és élesztő gombákat is termel, például a penicillin és még számos antibiotikum mikroszkopikus nagyságú gombák terméke. Bizonyos modern daganatellenes szerek is egyes virágok és más növényi részek kivonatai.
Ezeket az anyagokat nem véletlen csoda útján ismerték fel, hanem vegyészek tapogatózó munkájának eredményeként. Így történt a 100. születésnapját ünneplő aszpirin esetében is. Bár a szabadalmi okirat 1899-ben Berlinben a Bayer cégnél készült, de a francia Leroux már 1829-ben izolált egy szalicil jellegű vegyületet fűzfából, amit már az ókorban lázcsillapítóként alkalmaztak.
Manapság a gyógyszereket a fejlett technológiának köszönhetően ipari mennyiségben állítják elő. A biológiai eredetű molekulák géntechnológiával készülnek: pl. az inzulin genetikai kódját baktériumok génállományába építik be, így azok természetes úton állítják elő a kívánt anyagot.
Házi patika
A házi patika jól jöhet, de csak akkor, ha nem használják olyan betegségek otthoni kikúrálására, amivel orvoshoz kellene fordulni. A másik veszély, amit a gyűjtögetés magában hordoz az, hogy nem veszik észre, ha lejár a szer szavatossági ideje, pedig az ilyen gyógyszer használata ártalmas is lehet.
A bőség zavara
Miután az utóbbi években többszörösére nőtt a gyógyszerek száma, joggal tehetjük fel a kérdést, hogy ennyi új szert fedeztek volna fel? Régen egy hatóanyagot tartalmazó szerből csak egy volt forgalomban, ma viszont elárasztottak minket a hasonló hatóanyagú, de más néven forgalomba került gyógyszerek. Egyrészt új, korszerűbb szerek kerülnek a piacra, más szereknek pedig lejár a szabadalmi védettsége, így új néven más gyárak is forgalmazhatják. Elég nehéz eligazodni ebben a dzsungelben, de bátran kérheti az orvos és a gyógyszerész segítségét gyógyszer-helyettesítési ügyekben, és a legmegfelelőbb szer kiválasztásában.
És még valami az állatvédőknek
Lehet helyettesíteni az állatkisérleteket? Sajnos nem. Ez az a kísérleti szakasz, melyben élő szervezeten mérhető fel a gyógyszerek mellékhatása és megállapítható az alkalmazható maximális mennyiség is. Biztonsági szempontból érthető, hogy minden új gyógyszernek át kell mennie a rákkeltő hatást vizsgáló teszteken (okoz-e daganatot a kísérleti patkányban vagy egérben) és a teratogén hatást vizsgálókon is (előfordul-e fejlődési rendellenesség a terhesség alatt a gyógyszerrel kezelt anyaállatok újszülötteiben stb.) Csak e hónapokig, néha évekig is elhúzódó vizsgálatok befejeztével kezdődhet a klinikai kipróbálás. Azonban a céltalan állatkísérletek elítélendők, pl. amikor egy bevált kozmetikai szer továbbfejlesztett változatát ismételten állatokon tesztelik.
20. szám
