"A magyar egészségügyre költött közkiadásoknak mielőbb el kellene érniük a GDP 7,2 százalékát, ez az uniós átlag, a magyar 5,2 helyett. Mégpedig úgy, hogy a háztartások elszegényedése szempontjából különösen kockázatos egészségügyi magánkiadások érdemben csökkenhessenek" - foglalt állást a szakember az Új Egyenlőségnek adott interjúban. Kitért rá, hogy az említett célt 700-800 milliárd forint fokozatos átcsoportosításával lehetne elérni, ami a várható haszon tekintetében nem is túl magas összeg.
Arra a kérdésre, hogy vajon a hazai egészségügyi ellátás elérheti-e 2030-ra az osztrák színvonalat, Sinkó Eszter világosan kijelentette, hogy nem. "Ausztriában jelenleg közel kétszer akkora az egy főre jutó GDP, mint Magyarországon, az egy főre jutó egészségügyi közkiadás pedig háromszorosa a miénknek. Mindez több mint elég ahhoz, hogy a különbség fennmaradjon." Kifejtette továbbá, hogy a nemzeti össztermékünk egyötödét az egészségügyre kellene fordítanunk, ha valóban az osztrák egészségüggyel szeretnénk versenyeztetni a hazai állapotokat.
Az említett 700-800 milliárd forinttal kapcsolatban ugyanakkor elmondta, hogy ennyi pluszpénzből már végre lehetne hajtani olyan bérfejlesztéseket, amelyek révén több orvost és nővért lehetne megtartani az egészségügyben, illetve az eszközellátottság is jelentősen javulhatna. "A 700 milliárd tíz százalékából csodát lehetne tenni a háziorvosi rendszerben. Ennyiből oda lehetne vonzani az alapellátásba a gyógytornászokat, a dietetikusokat és a pszichológusokat. Vagyis azokat a pluszszereplőket, akik ma hiányoznak ahhoz, hogy a háziorvos vagy a praxisközösség valóban képes legyen a krónikus betegeket gondozni, rizikó szerinti szűréseket elvégezni, a lakosságnak az életmódváltásban segíteni."
