Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a fogszuvasodás és a parodontózis a két leggyakoribb betegség a világon, hiszen mintegy 3,6 milliárd embert érint. E problémák néhány kivételtől eltekintve megelőzhetők volnának jó szájhigiéniával és egészséges táplálkozással. De az ilyen betegségekben szenvedők magas aránya azt mutatja, hogy a legtöbb ember szájhigiénés módszerein lenne mit javítani.
A szájápolás igen hosszú történetre tekint vissza , ami segített megalapozni a modern szájhigiénét. Ennek eszközeit már kifejezetten úgy tervezték, hogy a száj nehezen hozzáférhető területeit is hatékonyan tisztán lehessen tartani velük. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a műveleteket helyesen végezzük el, például megtanuljuk a fogmosás helyes technikáját. De még ekkor is szükség van a rendszeres fogászati ellenőrzésre. Bevethetünk-e mást is a fogaink épségének megőrzése érdekében?
Alternatív fogtisztítás
A The Conversation magazin arról ír , hogy nem mindenhol követik a fejlett országokban megszokott fogápolási szájhigiéniai módszereket. A Közel-Keleten és Dél- és Délkelet-Ázsia egyes részein például sok ember az arakfáról (miswak néven is ismerik) származó gallyakat használ a fogak tisztításához. Az ág végéről lehántják a kérget, 10-15 percre beáztatják vízbe vagy rózsavízbe, majd megdörzsölik, amely ennek hatására a vessző vége felsörtésedik, így a természetes fogkefe rostjaival a fogak már jól átdörzsölhetők (lásd az alábbi videót).
Az arakfa fás szövetei nagy koncentrációban tartalmaznak fluoridot és más antimikrobiális komponenseket, amelyek megakadályozzák a fogszuvasodást. (Az arakfa vagy miswak vesszejének használata gyorsan terjed a környezettudatosság hullámán. Magyarországon is könnyű hozzájutni a webshopokban 1000 forint közötti áron, sőt már miswak-kivonatot tartalmazó fogkrémeket is be lehet szerezni.)
Más fák aromás gallyait is használják szájfrissítésre a különböző kultúrákban. Ezek az úgynevezett rágópálcák évezredek óta részét képezik a szájhigiénének. Az első írásos emlék az ókori Babilonból származik Kr. e. 3500-ból , de Kínában is biztosan használták már a rágópálcákat már Kr. e. 1600-ban. Az gallyak használata hasonló tisztítóhatásokkal járhat, mint a hagyományos fogkefe, amint azt számos tanulmány kimutatta. De botokkal nem érhetjük el a fogak közötti területeket, és ha nem megfelelően használják őket, károsíthatják az ínyt és megronthatják a fogakat.
Az ujj fogmosásra is jó
Egyes kultúrákban az emberek az ujjaikkal dörzsölnek különböző anyagokat a fogukra. Például néhány muszlim országban az emberek a diófa kéregét használják erre a célra. A diófa kéregnek antimikrobiális, de úgy gondolják, hogy fehérítő hatása is van. A módszer hatékonyságát vagy mellékhatásait azonban még nem vizsgálták meg. Vannak olyan népcsoportok Indiában, Afrikában, Délkelet-Ázsiában és Dél-Amerikában, amelyek tagjai téglaport, sarat, sót vagy hamut használnak a fogak tisztításához. Noha ezek az anyagok hatékonyan eltávolítják a foltokat és a plakkot a fogak felületéről, nem tartalmaznak fluoridot, és koptatják is a fogfelületet, ami érzékeny fogakat és sorvadó ínyt eredményezhet. A faszén (akítv szén) , amely szintén hagyományos fogtisztító por, hódításba kezdett a korszerű fogápolásban is. Néhány modern fogkrém és fogkefe ugyanis tartalmazza ezt az összetevőt. A bizonyítékok arra utalnak, hogy e faszén kötődik a káros baktériumokhoz és inaktiválhatja őket.
De nem minden természetes fogtisztító módszert érdemes kipróbálni. A bételrágás és az areca-diófélék - amelyeket Délkelet-Ázsiában gyakran használnak a fogak tisztításához - elszínezik a fogakat és az ínyt. És ami még rosszabb, megnövelik a szájrák kockázatát. Egy másik fogtisztítási módszer az olajos öblögetés. Ez egy ősi ajurvédikus eljárás, amelynek során kis mennyiségű kókusz-, szezám-, napraforgó- vagy olívaolajat forgatunk a szánkban mintegy 15 percig. A módszer művelői úgy gondolják, hogy ez kimeríti a baktériumokat és a toxinokat. A legfrissebb tanulmányok szerint az olajos öblítés, ha rutinszerű fogmosással és fogselyemhasználattal hajtják végre, segíthet csökkenteni az ínygyulladást .
