A fájdalom eredhet a koponyán kívül elhelyezkedő képletekből, az erekből, az idegekből, a szemből, valamint az izomzatból. A fejfájásoknak csak jelentéktelen részénél találunk a koponyán belül kimutatható eltéréseket, fejlődési variációkat, traumát követő elváltozásokat, valamint különböző eredetű térfoglalásokat. Környezeti ártalmak, kémiai anyagok ugyanúgy okozhatnak fejfájást, mint a "lelki egyensúlyzavar" testi tünetekben való megjelenése.
A migrén az egyik leggyakoribb típusú fejfájás roham, a felnőtt lakosság 10 százaléka tapasztalja meg. Ez az a típusú fejfájás, amely gyakran már gyermekkorban vagy fiatalkorban kezdődik, leggyakrabban 25 és 55 éves kor között fordul elő. Nőknél valamelyest gyakoribb. Jellemzője, hogy kialakulását a beteg gyakran előre megérzi - ún. aurája van. Ilyenkor pl. előfordulhat, hogy elhomályosodik a látás, vagy vibráló fénypontok jelennek meg. 80 százalékban azonban mindenféle bevezető tünet nélkül jelentkezik és néha 2-3 napig is elhúzódhat.
Jellemzői: tipikus féloldali, igen erős, lüktető, terhelésre súlyosbodó fájdalom, melyet gyakran kísér hányinger, hányás, fény- és hangérzékenység. Kialakulása általában több okra vezethető vissza: lehetnek bizonyos genetikus hajlamosító tényezők és specifikus belső és külső ingerek együttes összejátszása.
Ha a fájdalom jellege megváltozik, illetve a rohamok szaporodnak, súlyosbodnak, az egy olyan jel, amely azt jelzi, hogy feltétlenül orvoshoz kell fordulnia. Akkor is, ha korábban már átesett hasonló kivizsgáláson.
Az utóbbi időben egyébként több olyan készítmény került a gyógyszertárakba, mellyel ez a típusú fejfájás (nem típusos fájdalomcsillapítók) is nagyon jól befolyásolható, mérsékelhető, illetve általában meg is szüntethető. A fejfájások kialakulásában gyakran jelentős szerepe van a pszichés stresszállapotnak. Mint tudjuk, nem önmagukban az események stresszesek, hanem megélésük teszi azzá őket. Az, hogy milyen érzéseket vált ki belőlünk az adott szituáció. Ezért a terápia fontos része lehet - pszichiáter és neurológus együttműködésével - a stresszforrást jelentő élethelyzetek felderítése s az ezekhez a megfelelő alkalmazkodást jelentő, vagy adott esetben kellően önérvényesítő magatartás kialakítása, illetve az ellazulás - relaxáció technikájának elsajátítása -, mely egy kiegészítő pszichoterápiás kezelés célja lehet.
Veszélyre utaló jelek lehetnek, amellyel feltétlenül orvoshoz kell fordulni, valamennyi az alább felsoroltak közül:
- hirtelen kezdődő fejfájás
- progresszív (előrehaladó, súlyosbodó) jelleg
- fizikai erőkifejtés, köhögés, erőlködés és/vagy szexuális aktivitás után induló fejfájás
- a fejfájással járó olyan tünetek, mint az aluszékonyság, a zavartság, az emlékezetzavar, az általános rossz közérzet, az izom- és ízületi fájdalom, a láz, a fokozódó látászavar, a zsibbadás, a gyengeség, az egyensúlyzavar
- 50 éves kor felett kezdődő fejfájás
A mindennapi orvosi gyakorlatban a leggyakrabban az ún. tenziós fejfájással találkozunk, amelyre az a jellemző, hogy a mindennapi tevékenységben nem akadályoz, azonban állandó jellegű, tompa, rendszerint kétoldalú és nagyon típusos a feszes nyakizomzat. Furcsa módon a krónikusan fejfájásra szedett bizonyos típusú gyógyszerek szintén kiválthatnak állandó jellegű fejfájást. IX. évf. / 4. szám
