Valószínűleg igen kevesen lehetnek olvasóink között olyanok, akik még sosem találkoztak valamilyen kamillatartalmú készítménnyel, kozmetikummal vagy ne készítettek volna kamillateát. Sokszor megcsodálhattuk szikeseink virágzó kamillamezőit, melyek jellegzetes illata már messziről érződik.
A kamilla (tudományos néven: Matricaria recutita) egyéves vagy áttelelő növény. Gyökere orsószerű, nem hatol túl mélyen a talajba. Szára hengeres, felálló vagy elfekvő, 60-70 cm magasságú is lehet, de a szikes puszta körülményei között még az is előfordul, hogy csak 5-10 cm-re nő meg. Levelei szórt állásúak, hosszúkásak, lándzsásak, sallangosan szeldeltek. Virágzata olyan fészek, ahol a vacok kúpos és belül üreges. E tulajdonsága alapján nem nehéz elkülöníteni a valóban hasonló ebszékfűtől, mert annak vacokrésze gömbös és belül tömött. A fészekvirágzat örvét zöldes, hártyás pikkelylevelek alkotják. Egy-egy fészek általában 12-18, fehér színű, kívül elhelyezkedő nyelves virágból és az akár száznál is több, sárga, középen lévő csöves virágból áll. A növény szikes termőhelyén már április elejétől, másutt vagy termesztve később virágzik. A kamilla termései 1-1,5 mm-es kaszatok. A kamilla a Földközi-tenger térségében őshonos, de a búzával, annak közönséges gyomfajaként minden földrészre eljutott. Hazánkban sok helyütt megtalálható, bár kétségtelen, hogy jelentős, vadon termő állomány az alföldi szikeseken, azaz főként Szolnok, Békés és Csongrád megyékben van. A faj igen alakgazdag, a szikes talajokon növő, "törpe" kamilla - bár korábban külön változatként is leírták - a sajátos ökológiai körülmények hatására alakult így, jó talajviszonyok között lényegesen nagyobbra nő.
A drog - azaz a gyógyászati célra felhasznált növényi rész - a kamilla virágzata. A virágzat 0,4-1 százalék illóolajat tartalmaz. A tiszta olaj színe kék. Az olaj alkotórészei közé tartoznak a biszaboloidok és a biszabolol-oxidok. A virágzat más, nem illékony összetevői a poliszacharidok, flavonoidok, kumarinok és nyálkaanyagok, valamint a C-vitamin. Az illóolajat speciális mirigyek termelik, melyek részben a csöves virágok alsó részében helyezkednek el, de illóolaj halmozódik fel a vacok szöveteiben is. A virágdrog fő hatásai a görcsoldás, a gyulladásgátlás és a fertőtlenítés. Forrázata jó eredménnyel alkalmazható a gyomor- és bélpanaszok, a nyálkahártya-gyulladás, valamint fekélyek esetén. A tea fogyasztása enyhíti a gyomor- és bélpanaszokat, szélhajtó, illetve emésztésserkentő hatású is. A használat másik fő területe a meghűléses megbetegedések, amikor izzasztó vagy toroköblítő teaként alkalmazható. A kamilla klasszikus hatásai közé tartozik a borogatások révén, külsőleg elérhető gyulladáscsökkentés és a sebek gyógyulásának, a hámosodás folyamatának elősegítése. E hatásokból logikusan következik az illóolaj kozmetikai jelentősége, hiszen a kamillatartalmú kenőcsök sebek, lábszárfekély vagy ekcéma, azaz a bőrfelületek kezelésére kiváló.
A kamilla illóolaj-felhalmozódása a 20-25 C közötti hőmérsékleten történik, a növény egyébként is sok napfényt igényel. Termesztése már gyengébb talajokon is lehetséges, vetésére a nyár végi időszak a legalkalmasabb. Betakarítása akkor kezdődhet, amikor a virágok nagyobb része már kinyílt. A kamilla "aratása" korábban kizárólag kézi munkával, egy speciális szedőfésűvel történt, az összegyűjtött virágzatokat azonnal szárították. Napjainkban a betakarítást speciális gépekkel végzik. A hazánkban gyűjtött vagy termesztett kamilla és a lepárolt illóolaj minősége kiváló, ami főképp éghajlati-klimatikus viszonyaink eredménye. IX. évf./ 10. sz.
