A növényi tárház - a hatóanyagok tartózkodási helyei
A gyógynövények különböző szerveikben eltérő mennyiségben tartalmazzák a gyógyászati célokra alkalmas hatóanyagokat. Érdemes azokat a növényi részeket gyűjteni, ahol a legnagyobb mennyiségben állnak rendelkezésre a gyógyhatásért felelős összetevők. A felhasznált növényi részek gyógynövényenként eltérőek, a leggyakrabban a levél, a növény föld feletti része, a termés, a gyökér, a gyökértörzs, a kéreg, a virág, a virágzat feldolgozása történik meg.
A gyűjtés idejének helyes megválasztásával a hatóanyagot nagyobb mennyiségben nyerhetjük ki. Általános irányelv, hogy a gyökereket, gyökértörzseket, kérgeket késő ősszel vagy kora tavasszal, a növény föld feletti részét, az ágvégeket, a leveleket, a virágokat virágzás alatt, a terméseket, magokat a teljes érés idején érdemes begyűjteni. További követelmény, hogy olyan gyógynövényeket dolgozzunk fel, melyek növény- és rovarirtó szerektől mentesek, ólomtartalmuk elhanyagolható.
Termesztés-a jövő útja
A vadon termő gyógynövények gyűjtésének egyetlen előnye azok olcsóbb hozzáférhetősége. A termesztett változatok számos előnnyel rendelkeznek:
- A hatóanyag tartalom szabályozható, optimalizálható.
- A megfelelő termőterület kiválasztásával a vegyi szennyezések mértéke minimálisra csökkenthető.
- A természetes élővilág, a védett növények kipusztulása megakadályozható.
- A tervezhetőség nagyobb fokú, az időjárás szerepe jóval kisebb mértékű.
"Fűben-fában az orvosság"
A gyógynövényekből készült kivonatok és az izolált hatóanyagot tartalmazó készítmények között az a jelentős eltérés, hogy a növényi részek összhatása nemcsak egy alkotórésznek tulajdonítható, hanem további vegyületek jelenlétének is. A legtöbb növényi hatóanyag szerves vegyület, de találunk számos példát olyan fajokra is, melyek nagy mennyiségben tartalmaznak egyéb ásványi anyagokat (kovasavat, kálium- és magnézium sókat).
A hatóanyagcsoportok bemutatásával áttekintést kapunk arról, hogy milyen panasz esetén melyik gyógynövény választható az anyagcsalád azonosításával. Itt fontos megemlíteni, hogy számos erős hatású anyag nyerhető ki gyógynövényekből, ajánlásainkban ezek azért nem szerepelnek, mert használatuk csak szakorvosi felügyelet mellett történhet. Példaként említhető a szívre ható glikozidok csoportja és egyes alkaloidok.
Őszi, téli náthás estékre gyógyulásképpen
A nyálkaanyagokat tartalmazó növényi részek, mint az orvosi ziliz gyökere és levele, a mályvalevél és virág, a lándzsás útifűlevél jótékony hatásúnak bizonyulnak légúti megbetegedésekben. Az előkészítés során ügyelni kell a nyálkatartalom bomlásának megakadályozására, ezért inkább a hideg vízzel történő kivonást részesítsük előnyben.
A nyálkatartalom mellett flavonoid vegyületek találhatók a hársfavirágban és a bodzavirágban, melyeket megfázásos tünetek enyhítésére izzasztószerként és immunerősítőként alkalmaznak. A meleg bodza- és hársfatea bátran ajánlható várandós és szoptató kismamáknak, gyermekeknek a nátha leküzdésére.
Az illóolajok kiváló szerek a meghűléses betegségek kezelésében, az inhalálás során használt eukaliptuszolaj és az erdeifenyő-olaj elősegíti a "szabadabb" légzést, és biztosítja a légutak átjárhatóságát. A kerti kakukkfű hatékony köptető, antibakteriális hatással rendelkezik, a felsőlégutak gyulladásainak kezelésében inhalálásra, gargarizálásra ajánlott növény.
Újra szabadon lélegezhetünk
A szaponin elnevezés arra utal, hogy az ebbe a csoportba tartozó vegyületek vízzel összerázva a szappanhoz (sapo) hasonlóan erősen habzanak. A triterpén típusú szaponinok gyakoriak a szegfűfélék, a kankalinfélék, tátogatófélék családjaiban. Ha a szaponinok érpályába jutnak, akkor vörösvértest "oldó" hatásuk érvényesül, ezért szigorúan tilos ezeket az anyagokat közvetlenül a véráramba fecskendezni.
A szaponinok gyógyászati felhasználása elsősorban felületaktív tulajdonságukon alapul, a légúti váladék elfolyósításával annak könnyebb felköhögését teszik lehetővé, köptető hatással rendelkeznek. Légúti hurutos megbetegedések leküzdésében a mályvalevél és méz hozzáadásával készült kankalintea fogyasztása igen hatékony kezelési mód. Hasonlóan jó köptető hatású még a fátyolvirággyökérből és a szappanfűgyökérből készült kivonat.
Egyes szaponin tartalmú gyógynövényeket a húgyutak átmosó terápiájában alkalmaznak. A porcikafű és a közönséges aranyvesszőfű vizelethajtóként nyer felhasználást az orvosi gyakorlatban, ajánlott szerek a krónikus hólyaghurut kezelésére valamint a vesekő és homok kialakulásának megelőzésére.
Flavonoidok az egészség védelmében
A flavon elnevezés a latin flavus (sárga) szóból származik. A flavonoidok közé tartoznak például az apigenin, luteolin, kvercetin, kempferol flavonok és a szilimarin hatóanyagkeverék flavonolignánjai.
Orvosi alkalmazásuk sokrétű, többek között rendelkeznek
- Szív-érrendszerre gyakorolt hatással: A koronária erek tágítása révén alkalmasak a szív oxigénellátottságának biztosítására, így felhasználhatóak a koronária erek meszesedésében, szívinfarktust követő állapotokban a támogató terápia részeként.
- Lipidcsökkentő aktivitással: Az érelmeszesedés kialakulásához nagymértékben hozzájárul a szabadgyökök által előidézett LDL (kis sűrűségű lipoproteinek) oxidatív módosítása, melyet a flavonoidok képesek meggátolni.
- Fekélygátló hatással: Jó hatásfokkal védik ki a gyomorsósav által okozott gyomor nyálkahártya károsodást.
- Antioxidáns, gyulladáscsökkentő hatással: A kvercetin nagy hatékonysággal képes a szabadgyökök által közvetített, szervezetre káros oxidatív folyamatok megállítására illetve lassítására.
- Májvédő hatással: A flavonolignánok májkárosodások (hepatitis, májcirrhozis, gyógyszermérgezések) esetén alkalmazhatók a terápia részeként.
- Antineoplasztikus (tumorgátló) hatással: Intenzív kutatás folyik a flavonoidok sejt növekedésre kifejtett hatásának feltérképezésére. A kezdeti eredmények biztatóak.
- Antimikróbás hatással: baktérium, vírusok és gombák által okozott megbetegedésekben javasolható a flavonoidok alkalmazása. A HIV vírusok és a herpes simplex vírus egyes törzsei ellen hatékonynak bizonyultak.
