Egy brit kutatás szerint az elhízásban a géneknek sokkal nagyobb szerepük van, mint a környezeti feltételeknek, de a kövérségre hajlamosító gének hordozóinak sincs előre megírva a sorsuk.
A brit rákkutató központ szakemberei egypetéjű és kétpetéjű ikreket vizsgáltak. Előbbiek genetikai állománya megegyezik, utóbbiaké különbözik, de ha egy háztartásban nőnek fel, akkor ugyanazok a környezeti hatások érik őket. Vagyis, ezzel a módszerrel egyszerre lehet feltérképezni a gének és a környezet befolyását.
A kutatók arra jutottak, hogy a gyermekek testtömeg indexét és derékbőségét 77 százalékban a gének határozzák meg, ezért nem helyes, ha a gyerekek elhízásáért csak a szülőket teszik felelőssé.
A vizsgálatot vezető professzor ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az elhízásra hajlamosító gének nem pecsételik meg egy gyermek sorsát sem, hiszen ha a gyerek a szülőkkel együtt odafigyel a táplálkozásra és többet mozog, elkerülheti az elhízást. Éppen ezért a rákkutató központ munkatársa azt javasolta, hogy a korán elhízásnak induló gyerekek szülei kapjanak kiemelt segítséget.
Egy másik, amerikai kísérlet eredménye is arra utal, hogy a kövérség erősen be van "drótozva" az agyba: az elhízásra hajlamos patkányok agyában a többi állathoz képest világos különbségek voltak megfigyelhetők, a születésük után mindössze néhány héttel.
A kérdés azért érdemel kiemelt figyelmet, mert a fejlett országok nagy részében egyre több gyermek lesz elhízott vagy kórosan kövér, ami valószínűsíti, hogy felnőttként is problémájuk lesz a súlyukkal. Márpedig az elhízás növeli a szívbetegség, a cukorbaj, valamint többféle rák kialakulásának valószínűségét.
