Biztosak lehetünk abban, hogy mit iszunk?

Ideális ivóvíz, ha ugyan létezik...

A naponta megivott víz nélkül nem tudna szervezetünk megszabadulni a fölösleges mennyiségű szervetlen sótól és a táplálkozáskor keletkező salakanyagoktól, az élvezeti cikkekkel vagy élelmiszerrel óhatatlanul bevitt mérgektől, tartósítószerektől, gyógyszermaradványoktól.

Ám, nem mindegy, milyen vízzel öblítjük ki szervezetünket, hogy ne pont egyik lételemünkkel ártsunk magunknak a kelleténél többet. Milyen vizet igyunk? Csapvizet, ásványvizet, ionizáltat, géppel tisztítottat, lúgosat, netán desztilláltat? Senkit nem szeretnénk hitegetni, hogy könnyen rátalálhat az igazságra ivóvíz-ügyben.

Nincs ideális megoldás, és továbbra sem fogunk tudni mindent ellenőrizni, igaz-e az, amit az egészséges vízről mondanak. Nem költözhetünk mindannyian garantáltan tiszta hegyi patak mellé, hogy mindig a lehető legegészségesebb vizet kortyolhassuk, de néhány támpont azért van. Abban mindenki egyetért, hogy az ivóvíznek tisztának kell lennie. Teljesen? Vezetékes víz esetében ez szinte lehetetlen. Hogy miért, arról még lesz szó. Ekkor ütközünk a különböző határértékekbe, melyekről még a szakemberek sem tudják teljesen eldönteni, melyek volnának helyesek. A mérgező anyagok sora igen hosszú. A legfontosabbak a nehéz fémek, az ólom, kadmium, réz, a hormonok és gyógyszermaradványok, antibiotikumok, vegyszerek.

Csíramentesség és gyógyszerek

A mikroorganizmusoknak is megvan a maguk haszna. Szakemberek úgy vélik, hogy a fertőtlenítés felborítja a természetes vizekben megszokott mikroorganizmus-összetételt, és ezzel lehet összefüggésben, hogy míg egyre csökken a bakteriális fertőzések száma, a vírusos eredetű kórok és a daganatos betegségek terjednek. Szólni kell a vegyianyagok naponta bővülő soráról, amelyek ellenőrizetlenül kerülhetnek bele a települések szennyvizén keresztül természetes vizeinken át az ivóvízbe. Valamennyi kimutatása és mérése enyhén szólva nehézkes.

Gyakran kimutatható gyógyszerek a koleszterinszint-csökkentők, antibiotikumok, röntgenvizsgálati kontrasztanyagok, fájdalomcsillapítók, valamint fogamzásgátlók, de lehetetlen megmondani, hogy a több mint 3000 engedélyezett gyógyszerhatóanyag közül melyek fordulnak elő az ivóvízben. Igaz, a hatékony mennyiségnél százszor, milliószor kisebb koncentrációban, ez azonban nem jelenti, hogy napi fogyasztásuk elhanyagolható hatású lenne, csupán nehéz vizsgálni. Az viszont már feltűnt, hogy a víztisztítók vizében elő egyes halak az emberi vizelettel távozó fogamzásgátlók hatására eltérő nemi érésen mentek keresztül. Ez lehet az egyik oka a civilizált országok férfilakossága nemzőképességének tendenciózus csökkenésének.

Sajnos az sem kizárt, hogy drasztikus rákkeltő hatású, kutatáshoz használt vegyszerek kerülnek a csapvízbe, pusztán azért, mert veszélyes hulladékként való kezelésük drága. A dobozra rá van ugyanis írva, milyen koncentrációban káros. Ezek után olcsó és kézenfekvő megoldásnak tűnik, hogy agyonhígítva egyszerűen a lefolyóba eresszék őket. Ezért világszerte dolgoznak azon, hogy a víztisztítókat felszereljék gyógyszer- és vegyszermaradványok kiszűrésére alkalmas aktív szenes vagy egyéb berendezésekkel is. Már az is nagy előrelépés volna, ha legalább a kórházak szennyvizének lenne külön tisztítóberendezése, ami a gyógyszermaradékok szűrésére is alkalmas.

Optimális ásványianyag-összetétel

Hosszas viták tárgya, milyen ionok, elemek legyenek a vízben, mennyire legyen kemény vagy lágy. A víz összásványianyag-tartalmára jellemző érték a vezetőképessége, ami 300-540 µS/cm (mikroSiemens/cm) közötti. A 160-as érték alatt már túlságosan alacsony az ásványianyag-tartalma. A kutatások egy része arra voksol, hogy a lágy vizet ivók tovább élnek, a túl sok pozitív töltésű ion (kation) és ásványi sók kevésbé szolgálják az egészséget. A magas kort megérő pakisztániak, a hunzák és egyéb magashegységi vidéken élő, csekély ásványianyag-tartalmú, azt is kevéssé vízoldékony ásványkolloidok formájában tartalmazó vizet ivó népcsoportok körében magasabb az átlagéletkor. Nem szabad azonban elfelejtkezni arról, hogy az életkor nagymértékben függ a táplálkozástól és egyéb életkörülményektől is, valamint attól, hogy az elfogyasztott ennivalóban, zöldségekben, mennyi és mennyire felvehető formában vannak jelen a vízből hiányzó elemek és ionok.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) többszáz tudós tapasztalata alapján nem ajánlja az ásványianyag-mentes vizet, mivel például a magnézium hiánya igazoltan szívbetegséget és vérnyomásproblémákat okoz, miközben a túl kemény víz sem ajánlott. Abból mindenesetre kiindulhatunk, hogy az érintetlen területeken fakadó, hegyi források vize közel lehet az optimálishoz, tartalmaz ásványi anyagokat, ám nem túl sokat. Semlegeshez közeli pH-értékűek, oxigéndúsak, vezetőképességük 165 µS vagy annál kicsivel több. Az ebből főzött fekete tea napokig ízletes, átlátszó és üde marad, és nem képződik benne perceken belül a csésze falára rakódó lepedék - szoktak hivatkozni a lágyvízivást szorgalmazók. Ez a víz állítólag mind szerkezetében, energetikai tulajdonságaiban kedvezőbb, mint a sokat kavargó, örvénylő vezetékes víz. Nos, ezt a legnehezebb mérni és bizonyítani, ezért ezt most figyelmen kívül hagynánk.

Savas vagy lúgos?

Egyre több bizonyíték van arra, hogy a környezeti hatások és rossz minőségű táplálék hatására szervezetünk kóros mértékben elsavasodik. Születéskor a vér pH-ja 7, 44, idősebb korral 7, 35-re vagy még ennél is tovább csökken, tehát savasodik. Emiatt többek között növekszik a csontok kalciumvesztése, csontritkulás indul, különféle mozgásszervi bajok, csont- és ízületi betegségek kezdődnek. Ellenszerük, a lúgosítás szintén egyre népszerűbb, melytől egyben a fiatalosság megőrzését is reméljük. A lúgos ivóvíz tehát egyre nagyobb üzlet. Hasznáról mégis megoszlanak a vélemények.

Mivel a víz viszonylag kis ún. puffer-kapacitással rendelkezik, fontosabb a megfelelő ásványi anyagok táplálékkal való felvétele, és az, hogy az elfogyasztott ételek felszívódásuk után milyen irányba tolják el vérünk pH-értékét. A lúgos víz fogyasztásának népszerűsítői is figyelmeztetnek, hogy ivása elsősorban étkezések között ajánlott, hiszen ételbevitelkor az emésztésé a főszerep, amikor is a gyomor nagyon erős savas kémhatása szükséges, az enyhén lúgos víz ezt kevéssé befolyásolja ugyan, viszont kárba is vész. Akit sikerült kíváncsivá tenni, az gyógyszertári vagy vegyszerboltban beszerezhető indikátorcsíkkal ellenőrizheti reggeli vizeletének pH-értékét. A 7-7,5 közötti értékkel nyugodtan spórolhat a lúgos víz beszerzésén.

A semleges, 7-es pH-jú forrásvizek már elegendő kalcium- és magnéziumsót tartalmaznak, ám főként nem a lúgosításhoz, hanem az ionbevitelhez. A kolloid formában bevitt vagy ionos ásványi anyagok hatékonyabbak, jobban felvehetők a szervezet számára. Ez lehet a gleccservíz-ivók titka.

Ásványvíz a boltból?

Nos, itt sem teljesen egyértelmű, hogy jót teszünk azzal, ha bolti ásványvizet cipelünk haza. Tegyük fel, hogy olyan vizet választunk, ami palackozáskor igen jó minőségű. Ám az üveg nehéz, tehát a PET-palackot választjuk. Német vegyészek maguk is meglepve vették észre, hogy ezekből a palackokból nem pontosan tisztázott, de valószínűleg valamilyen ösztrogén-szerű anyag oldódik ki, ami a tiszta vízben élő érzékeny vízi csigák szaporodását megváltoztatta. Ha mindenképpen vizet akarunk hazavinni, legjobb, ha a kémiai reakcióknak ellenálló üveget választjuk. Persze meglehet, így is fölöslegesen, hiszen a palackozott ásványvíz csak alig jobb összetételű annál, ami a csapból is folyik, legalábbis, ami az ásványianyag-tartalmat illeti.

A vízművek által szolgáltatott víz összetevőit magunk is ellenőrizhetjük a vízművek honlapján, legalábbis, ami a Budapesti kerületeket illeti. Itt arra is van mód, hogy magunk vigyünk vízmintát bevizsgálásra. Persze ez nem olcsó mulatság. Ha csak az alapvető ásványvízben is meglévő ionok és néhány mérgező anyag vízbeli mennyiségére vagyunk kíváncsiak, tízezres költségbe verhetjük magunkat. A vizsgálatra persze szükség lehet, hiszen a csapból kifolyó víz a vezetékhálózatban még jócskán szennyeződhet, és pont ott, ahol megisszuk, már nem ellenőrzi senki. A megengedett egészségügyi határértékeket pedig "Az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló, 201/20 01. (X. 25.) kormányrendelet 1. sz. melléklete" tartalmazza.

Ezekről elmondható, hogy megnyugtató módon a jelenleg érvényes nyugat-európai értékeknél szigorúbbak. Példaként csak két veszélyes elemet, a vezetékekből és a csapokból (!) az ivóvízbe jutó ólmot és rezet érdemes említeni, előbbiből nálunk 10 mikrogramm/liter a felső határ, míg tőlünk nyugatra ez 100 fölött van, a réz hazai 2 milligrammos felső határa szintén szigorúbb, mint az európai 3 mg.

Végül néhány jó tanács az egészségért!

Lakóházunkban érdemes kicseréltetni a régi ólom- és rézvezetékeket, és ellenőrizni, hogy a csapok sem tartalmazzák ezeket a fémeket. A csapvizek Magyarországon jó minőségűek, igaz, az esetleges gyógyszermaradványokról nincs információnk, ami nagyvárosokban jelenthet gondot. Ha mindenképpen a palackos ásványvíz mellett döntünk, részesítsük előnyben a mélyfúrású kútból jövőket és az üveges kiszerelésűeket. Kirándulás alkalmával üvegbe tankoljunk fel a tiszta vízű forrásokból.