Nem beszélhetünk kizárólag egyféle paleolitikus táplálkozásról, mivel a megszerezhető ételek skálája nemcsak az adott élőhely földrajzi elhelyezkedésének, hanem a klímának, valamint az évszakoknak megfelelően is különböző volt. Az akkoriban fellelhető nyersanyagok, valamint a ma élő vadászó-gyűjtögető társadalmak (pl.
dél-afrikai busmanok, ausztrál bennszülöttek) étkezési szokásait figyelembe véve az alábbi általánosságokat mondják a paleolitikus étrendre vonatkozóan a táplálkozástudományi szakemberek. Több fehérjét fogyasztottak (25-30 energia százalékot, a mai 12-vel szemben), kevesebb szénhidrátot (30-35 energiaszázalék, a jelenlegi 46 és az ajánlott 58-cal szemben) és csaknem megegyező mennyiségű zsírt (35-40 energiaszázalék, az ajánlott 30-cal szemben). A sóbevitel sokkal kisebb mértékű volt, telítetlen zsírsavakból, rostból, antioxidánsokból viszont jóval többet fogyasztottak, mint a mai ember. Lényeges különbség, hogy a többszörösen telítetlen zsírsavak aránya (az elsősorban növényi olajokban fellelhető omega-6 és a többnyire halakban található omega-3 aránya) őseinknél a mainál kedvezőbb volt.
A mai ember energiabevitelének összesen átlagosan 55 százaléka ered gabonafélékből, tej- és tejtermékekből, cukorból, édességből, zsiradékból, alkoholból. Egyharmada (30%) húsból, tojásból, halból, 15 százaléka gyümölcsből, zöldségből, hüvelyesekből, magokból áll össze.
Őseink étrendjének energia-megoszlása a következő volt: csaknem kétharmadát (65%) alkották az állati eredetű élelmek (vadhúsok, a vízparton élőknél halak és egyéb vízi élőlények: kagyló, osztriga, rák), ezekre jellemző a viszonylag alacsony zsírtartalom, különösen az alacsony telített zsírsavtartalom. Az energia maradék 35 százalékát a növényi eredetű élelmek (gyümölcs, bogyók, zöldségek: gyökerek, gumók, leveles zöldségek), magok (valószínűleg a gabonafélék előfutárainak magvai), ritkán a méz tették ki. A paleolitikum emberének hatalmas mennyiségben kellett - különösen a gumókból, a gyökeres növényekből - fogyasztania ahhoz, hogy energiaszükségletét fedezze. A feltételezések szerint a maihoz képest többfajta állatot és növényt ehettek őseink, és ez a változatosság hozzájárulhatott a magasabb vitamin- és ásványianyag-bevitelhez (a só kivételével), ami elengedhetetlen volt egészségük szempontjából.
Akkoriban nem volt még olyan ma már főterménynek számító gabonaféle, mint a rizs, a búza, és senki sem ehetett tejtermékeket, nem ihatott tejet. Ez utóbbi alól kivételt képeztek a gyerekek, akik számára évekig biztosítva volt az anyatej, mivel a mainál jóval tovább szoptattak. Igaz, nem is volt választási lehetőségük, hiszen nem ismerték a tehén-, a szójatejet sem. Gyűjtögető, halászó, vadászó őseink aktív életmódot folytattak, szinte egész nap mozogtak, hiszen fennmaradásuk függött ettől. Gyalogolva gyűjtögettek, és gyakran futottak, amikor állatot készültek elejteni. A paleotikumban élt ember csontvázának elemzése azt mutatja, hogy általában magas, erős testfelépítésűek voltak, ami étrendjük és fizikai aktivitásuk eredménye.
(MTI-Panoráma)
