A harmadik világ problémája a kórházakban is megjelent!

A tápláltsági állapot alapvetően hat a szervezet védekező rendszerére, így a különböző betegségek, szövődmények kialakulásának esélyére és a gyógyulásra is. A hosszabb kórházi kezelés, intézményi gondozás viszont sokszor nem kedvez - a gyakran egyébként sem kielégítő - tápláltsági állapotnak. Az étvágytalanság, az akaratlan fogyás, és az egyre romló állapot alultápláltsághoz vezet, amely "ördögi körnek", önmagát erősítő folyamatnak bizonyul, ha nem teszünk ellene.

Rontja a betegek életkilátásait

Minden olyan kóros állapotot hibás-tápláltságnak (malnutríciónak) nevezünk, amelyet az energia és/vagy a tápanyagok nem megfelelő mennyisége, vagy aránya jellemez, tehát ilyen értelemben az elhízás és az alultápláltság is malnutríció. A köznapi használatban a fogalom az alultápláltsághoz kötődik.Nemcsak a szakembereknek, hanem az érintett családtagoknak is jó tisztában lenni a tápláltság szempontjaival, hogy még idejében meg tudják előzni, illetve fordítani a hanyatlás folyamatát. Az alultápláltság kórházakban a leggyakoribb (28-50 százalék!), de nagy arányban fordul elő a szociális otthonok (az időskorúak, a pszichiátriai betegek és a fogyatékosok otthonai) intézményeiben, valamint a házi betegápolásban is. A kockázatát növelik a fokozottabb energiaigénnyel járó állapotok (például a tartós láz) és a nagyobb mértékű tápanyagvesztések (mint a vérzés, sebek, krónikus hányás, hasmenés). Az elégtelen folyadék- és táplálékfelvétel, az emésztés-, illetve a felszívódás zavara - pl. gyulladásos bélbetegségekben, hasnyálmirigy gyulladásnál - a túl szigorú, egyoldalú diéták szintén hozzájárulnak a tápláltsági állapot romlásához. Alultápláltságra hajlamosítanak például a daganatos, különösen a gyomor- és bélrendszert érintő és egyéb idült betegségek (idegrendszeri-, szív-, tüdőbetegségek, stb.). Kritikusnak számítanak a műtétek, orvosi beavatkozások előtti és az azokat követő időszakok, gyakran a tápanyagok hasznosulását befolyásoló gyógyszeres kezelések is negatívan befolyásolhatják a tápláltsági állapotot.

Az intézmények idegen környezete, a megszokottól eltérő ízek és étkezési időpontok, az étkeztetés rendszere már önmagukban is egyfajta stresszt jelenthetnek az ott lakók életében, az idősebbek pedig nehezebben is alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez. Tápláltságukat, erőnlétüket befolyásolhatja, hogy csökken az étkezés iránti érdeklődésük a tompuló szaglás és ízérzés, a rágási-, nyelési nehezítettség, a rosszabb kézügyesség és koordináció, az agyi funkciók romlása, az önellátási akadályozottság vagy képtelenség miatt, valamint a depresszió következtében.

Árulkodó jelek

A tápláltsági állapot első ránézésre nem állapítható meg, mert - bár függ tőle - a tápláltsági állapot nem azonos a testtömeggel. Kisebb-nagyobb változások azonban jelezhetik. A bőr alatti zsírszövet mennyisége ugyanis fokozatosan csökken alultápláltság esetén, s így a szemek alatti zsírszövetvesztés hatására a szem beesetté, karikássá, a pofatáji zsírszövet fogyatkozása következtében a bőr lazává, táskássá válhat. Az alultápláltság előrehaladottabb állapotára jellemző az izomszövet csökkenése, melynek egyik tünete, hogy a halánték területe horpadttá alakul. Sokatmondó lehet - mérsékelt vagy súlyos alultápláltságra utalhat - azonban már az is, ha azt tapasztaljuk, hogy az egyébként mozgásszervi betegségben nem szenvedő ember a fekvő helyzetből nehezen tud felülni.

Vizsgálati módszerek

Kattintson és a BMI-kalkulátor kiszámolja testtömegindexét! Az alultápláltság szűrése, kockázatának megítélése érdekében a szakemberek többféle vizsgálatot végeznek. A testtömeg és a magasság alapján meghatározható a BMI (Body Mass Index), azaz a testtömegindex, ami a kg-ban mért testtömeg és a magasság méterben kifejezett négyzetének a hányadosa. A 20 alatti BMI rizikótényezőnek számít, a 18,5-nél kisebb érték pedig alultápláltságnak. Még egy túlsúlyos emberről (25 feletti BMI esetén) is kiderülhet azonban, hogy bizonyos szempontból alultáplált - pl. akarattól független jelentősebb súlyvesztés miatt mennyiségileg, illetve a fehérje-, vitamin- vagy ásványi anyag hiány miatt minőségileg. Fontos megjegyezni, hogy az ödéma alultápláltság következtében is kialakulhat, de más betegségekre is visszavezethető. Ilyen állapotban ránézésre jó a kondíció, normál a súly, ezért megtévesztő lehet. A rizikószűrésnél alkalmazzák még a bőrredő vastagság mérését és a testzsírszázalék megállapítását, az izomerő mérését és a laboratóriumi, biokémiai vizsgálatokat is.

Az intézmények elsősorban kérdőívek segítségével végeznek tápláltságra vonatkozó rizikószűrést. A kérdőívek rögzítik a megmért testtömeget, az elmúlt időszak (3 - 6 hónap) alatt bekövetkezett nem kívánt testtömeg változást, valamint rákérdeznek a táplálékfelvételt befolyásoló tényezőkre, (étvágy, esetleg az émelygés, a hányinger, a hányás gyakoriságára, a nyelési nehézségre). A táplálási team ezek alapján tudja meghatározni a terápiás lépéseket és nyomon követést.

"Elixír" a diétában

A dietetikusok feladata a megfelelő, személyre szabott étrend összeállítása, minél változatosabb élelmiszerekből, ételekből összeválogatva. Emellett nem ritkán szükség van a legyengült, önálló ételfogyasztásra képtelen beteg etetésére is. Az alultáplált, étvágytalan, leromlott állapotú beteg ember egyszerre csak kevés élelmet képes elfogyasztani. Ezért fontos, hogy viszonylag kis térfogatban - az esetleges nyelési nehezítettség könnyítésére folyékony formában - nagy energia- és tápértékű táplálékot kínáljunk részükre. Léteznek élelmiszerek - a speciális orvosi célra készült tápszerek - amelyek azok számára javasoltak, akiknél a természetes étkezés valamilyen szempontból zavart vagy korlátozott, és a tápanyagok felhasználása nem kielégítő. Ezek a tápszerek, amelyek a beteg emberek diétás ellátására szolgálnak, különleges eljárással készülnek, nagy energiasűrűségűek, és a tápanyag összetételük (a fehérje-, a zsír-, a szénhidrát-, a vitamin- és az ásványi anyagtartalmuk) is optimális arányú.

A tápszerek között - tápanyagtartalom szempontjából - vannak teljes értékűek, amelyek orvosilag indokolt esetben kizárólagos táplálékforrásul is szolgálhatnak. Léteznek azonban olyan tápszerek is, amelyek csak egyes tápanyagok forrásai, ezért csak kiegészítésre használhatóak.

Hasznos lehet tápszert fogyasztani a műtétet megelőző és az azt követő időszakban egyaránt, valamint a hosszabb betegségek utáni lábadozás periódusában is. Fogyaszthatóak szájsebészeti műtéteket követően, rágási nehezítettség mellett, és minden egyéb esetben, amikor folyékony étrendre lehet szükség. Segítségükkel rostszegény diétában, a gasztroenterológiai vizsgálatokra (pl. kolonoszkópiára) való felkészítéskor adva elkerülhető a koplalás. Egyes tápszerekhez patikákban is hozzá lehet jutni. Általános támogatással háziorvos felírhatja, a kiemelt támogatáshoz azonban már szakorvosi javaslat szükséges. Fontos, hogy a tápszerek kiválasztásában, adagolásában és felhasználásában mindenképpen kérje ki a dietetikus, illetve az orvos véleményét.

Ez is érdekelheti

ételmérgezés

Ételmérgezés: ettől függ, meddig tart

hányás-hasmenés

Hányás, hasmenés: mi segíthet?

ketogén diéta

Jót tesz a memóriának a keto diéta

feldolgozott élelmiszerek

13 évet nyerhetünk ezzel az étrenddel

Forrás:
Táplálkozási Akadémia hírlevele, 2008. március