Dr. Magnus Lindgren, a malmői Skane Egyetemi Kórház munkatársa szerint a szívelégtelenség sajnos igen gyakori, és a prognózisa sem a legjobb. A hosszú távú túlélés esélyének javítása céljából fontos, hogy az orvosok időben észrevegyék a szívelégtelenséget , és korán megkezdjék annak kezelését.
Dr. Lindgren és kollégái 21 643 örökbe fogadott, 1942 és 1990 között született ember adatait vizsgálták (a résztvevők 49 százaléka volt nő). A kutatók 1964 és 2015 között vizsgálták mind az örökbefogadó szülők (35 016 személy, 43 százalékuk nő) és a biológiai szülők (43 286 személy, 50 százalékuk nő) kórházi és halálozási adatait.
A JAMA Cardiology weboldalán közzétett adatok szerint a kutatók 194 esetben találkoztak szívelégtelenséggel az örökbe fogadottaknál, 3972 esetben az örökbe fogadó szülőknél és 3 657 esetben a biológiai szülőknél. Azoknál, akiknek a biológiai szülője szívelégtelenségben szenvedett, 1,45-szörösére emelkedett a kockázat azokhoz képest, akiknek a biológiai szülei nem voltak érintettek. Ha a kardiomiopátiás eseteket kizárták, a kockázati arány 1,58-ra nőtt. Az örökbe fogadó szülők esetében nem volt számottevő a kockázat változása, sem a kardiomiopátia kizárásával, sem anélkül.
A további elemzések szerint a szívelégtelenség 26 százalékban örökölhrtő, ami azt jelenti, hogy a szívelégtelenséges esetek ekkora arányban genetikai okokra vezethetőek vissza. A kardiomiopátia kizárása után ez az arány 34 százalékra emelkedett.
Az eredmények azt mutatják, hogy a szívelégtelenség megléte a genetikailag közeli rokonok esetében nagyon fontos információ az orvosok számára a kockázat becsléséhez. Annak eldöntésében is segíthet, hogy kinél kell már korán elkezdeni a megelőzést, és kit kell az életmódjának megváltoztatására ösztönözni. Szakértők szerint a szívelégtelenség kialakulásának okát környezeti és genetikai tényezőkben egyaránt keresni kell.
