A terhesség előrehaladtával csökken a közösülések száma. Ez azonban elsősorban a fizikai kényelmetlenséggel, megváltozott érdeklődéssel, valamint azzal magyarázható, hogy a párok gyakrabban választják a nemi kapcsolat egyéb formáit (egymás simogatását, ölelgetését) ebben az időszakban. Kevés kivételtől eltekintve a terhesség során nincs szükség megszorításokra a nemi élet területén. A párok gyakran változtatják ugyan a szeretkezési pózokat attól függően, hogy melyik kényelmes a számukra. Vitatott az orgazmus és a prosztaglandinok szerepe a méhtevékenység és az idő előtti fájások előidézésében. Bizonyított tény, hogy az orgazmus enyhe méhaktivitással jár mind a terhes, mind a nem terhes nőknél. Nem teljesen világos azonban, hogy ez az orgazmus élettani folyamatinak, a hüvelybe került prosztaglandinoknak vagy mindkettőnek köszönhető-e. Attól a kevés terhestől eltekintve, akiknek az előzményében igen korán megindult méhtevékenység szerepelt, ez a méhaktivitás nem veszélyezteti a terhesség kihordását, tehát szükségtelen változtatni a nemi élet gyakorlatán. Bár néhányan légembólia keletkezéséről is beszámoltak már a hüvely felfújásával kapcsolatban, mégis úgy tűnik, hogy az orális-genitális kontaktus semmiféle veszélyt nem jelent az anyára, illetve a magzatra nézve. Általában véve nincs szükség változtatásokra a nemi élet területén a terhesség alatt. Kivételt jelent: az idő előtti burokrepedés, az elől fekvő lepény vagy idő előtti fájástevékenység a kórelőzményben.
