Természetes, hogy időről időre változik az ember szex iránti vágya, és egy párkapcsolatban is lehetnek ilyen szempontból jobb és rosszabb időszakok. Ha azonban tartóssá válik, hogy az egyik partner több fizikai közelségre vágyna, ami a másik oldalról nem talál viszonzásra, abból sok fájdalom és keserűség származhat. Michele Weiner-Davis New York-i párkapcsolati terapeuta immár évtizedek óta rendszeresen találkozik hasonló történetekkel, és saját elmondása szerint összesen három olyan tanulságot lehet ezekből levonni, amelyeket figyelembe véve át lehetne hidalni az érintett párok libidója közötti szakadékot. Tapasztalatait a PsychologyToday oldalán megjelent cikkében foglalta össze.
Mindig a távolságtartóbb fél irányít
„Habár az emberek nem gyakran beszélnek erről, az igazság az, hogy a legtöbb párkapcsolatban az a személy irányítja a szexuális kapcsolatot, akinek kisebb a szex iránti éhsége. Ez nem azt jelenti, hogy ez a személy hatalmaskodó, manipulatív, barátságtalan, vagy rosszindulatú lenne. Pusztán azt jelenti, hogy ha ez a személy nincs kellő hangulatban a szexhez, akkor valószínűleg nem is lesz szex” – mutat rá a szakember. Hozzáteszi továbbá, hogy ez a fél egyben azt feltételezi, hogy partnere elfogadja és megérti majd a döntését, és nem fog panaszkodni miatta. Emellett elvárja, hogy erősebb libidójú partnere monogám maradjon.
Gyakran félreértik a partnert
Weiner-Davis szerint a kisebb libidójú partnerek gyakran nem teljesen értik párjuk fizikai érintés iránti szükségleteit. Sokan mondogatják maguknak, hogy a szex csupán egy biológiai késztetés, ennél fogva partnerük pusztán orgazmust akar. Olyan ez, mintha megvakarnánk a bőrünket, ha viszket. Egyben az érintettek azt sem értik, hogy partnerük miért nem tud egyszerűen csak maszturbálni, ha úgysem vágyik másra, mint fizikai kielégülésre. Az igazság azonban ennél összetettebb.
„Bár a szex alkalmanként szolgálhatja a fizikai felszabadulást, sokkal gyakrabban inkább az a helyzet, hogy az érintések mélyebb jelentéssel bírnak az azok iránt vágyakozó személy számára” – húzta alá a terapeuta. Klienseitől számtalanszor hallotta, hogy a szex és a szenvedélyes érintkezés révén azt érzik, szeretik, kívánják, vonzónak és fontosnak tartják őket, illetve így közelebb érzik magukat a partnerükhöz. „Egy férfi a közelmúltban azt mondta nekem például, hogy amikor szerelmeskedik a feleségével, hirtelen minden jónak tűnik a világban, és ezt az érzést ritkán éli át más kontextusban.” Ezzel szemben, amikor egy párkapcsolatból hiányzik a közvetlen érintkezés, a magasabb libidójú partner gyakran számol be arról a szakember előtt, hogy magányos, depressziós és dühös.
A félreértéseket ráadásul súlyosbíthatja, ha a párok a problémát érzékelve felkeresnek egy szakembert. Weiner-Davis szerint sok terapeuta úgy hiszi, hogy a szexéhségbeli különbségek azáltal kezelhetők, ha az érzelmi gondokat megoldják. Emiatt aztán a terápia során is az alacsonyabb libidójú fél mindennapi nehézségei kerülnek előtérbe, a szexről pedig jóval kevesebb szó esik. „Ezzel a megközelítéssel két probléma akad. Először is elfogult, így nem fordít kellő figyelmet a szexuálisan elégedtlen partnerre. Másodsorban pedig klinikai tapasztalataimból azt tanultam meg, hogy míg egy házasságban létfontosságú az érzelmi gondok megoldása, addig a pár szerelmi életében gyakran semmilyen változást nem hoz” – magyarázza a New York-i párkapcsolati szakértő. Kifejtette, a pároknak meg kell érteniük, hogy nemcsak az érzelmi távolság vezethet szexuális elhidegüléshez, hanem a fordítottja is éppúgy igaz: a szexuális elhidegülés is vezethet érzelmi elszakadáshoz. Éppen ezért mindkét problémát közvetlenül kell kezelni.
A vágy hiánya nem mindig valós
„Vannak, akik azt mondják, azért alacsony a libidójuk, mert egyszerűen ők ilyenek. Bár egyes esetekben valóban ez lehet a helyzet, azért ez az állítás gyakran pontatlan” – szögezi le Weiner-Davis. Mint írja, ez a fajta önjellemzés egy mára elavult felfogásból ered. Korábban az ember szexuálisválasz-ciklusát négy különálló szakaszra osztották fel.
- Vágy: egyre véletlenszerűen fellépő spontán gondolat vagy érzés. Könnyen lehet, hogy valaki autót vezet, edz, bevásárlólistát ír, vagy éppen olvas, amikor rátör ez az érzés.
- Izgalom: amint megérintenek, a testedre ható stimuláció felizgat.
- Orgazmus: az izgalom csúcspontja.
- Megnyugvás: orgazmust követően tested visszatér a normál nyugalmi állapotába.
A szakember szerint ez a modell többé nem tekinthető elfogadhatónak. Jelentős részben például azért, mert emberek millióinál, köztük megannyi nőnél az első két szakasz éppen fordítva játszódik le. Először izgalomba kell kerülniük, mielőtt felismernék, hogy vágynak a szexre. Más szóval ezeknél az embereknél a vágy nem spontán, hanem reszponzív módon jön létre. Mindez azt is megmagyarázza, hogy miért számol be sok nő arról, hogy „eleinte nem voltam igazán hangulatban a szexhez, de amikor elkezdtünk bolondozni, majd igazán belejöttünk, már nagyon élveztem”.
Becslések szerint a férfiak 75 és a nők mindössze 15 százaléka tapasztal spontán szex iránti vágyat. A többieknek sem feltétlenül alacsony viszont a libidója. Egyszerűen csak szükségük van valamire, ami beindítja a vágyukat, legyen az akár egy kis összebújás, ölelkezés, csókolózás, vagy akár petting. „Soha senkinek nem kell szexelnie akarata ellenére. Fontos azonban észben tartani, hogy nem mindig elengedhetetlen, hogy már eleve kellő hangulatban légy a szexhez. Különösen igaz ez azoknál az embereknél, akiknél reszponzív módon alakul ki vágy, mert ha alkalmanként belemennek, hogy »oké, csináljuk«, az végül gyakran mindkét fél számára örömteli szexuális élményeket eredményez, ezáltal a párkapcsolatra is jó hatással bír” – zárja gondolatait a párkapcsolati terapeuta.