Nem, nem börtön és nem is zárt pszichiátria. Ezekbe a cellákba nem engednek be sem telefont sem laptopot, a „szobák” nem nagyobbak, mint egy gardrób, és lakóik csak csupasz falakkal körbevéve találják magukat, amint bezárul az ajtó. - írja cikkében a BBC. A lakosok kék börtönegyenruhát viselhetnek, de valójában nem rabok - a dél-koreai központba "bezártság élmény" átélése miatt jöttek.
A legtöbb ide érkező embernek van egy gyermeke, aki teljesen visszavonult a társadalomból, és azért jött, hogy megtanulja, milyen érzés elvágva lenni a külvilágtól.
Magánzárka
Az olyan visszahúzódó fiatalokat, akik ezeknek a szülőknek a gyermekei, hikikomori-nak nevezik. Ezt a kifejezést Japánban az 1990-es években hozták létre a serdülők és fiatal felnőttek súlyos társadalmi visszahúzódásának leírására. Tavaly, a dél-koreai Egészségügyi Minisztérium 15000 19 és 34 év közötti fiatal körében végzett felmérése szerint, a válaszadók több mint 5 százaléka szigetelte el magát.
Nemrég az érintett koreai szülők számára elindult egy 13 hetes szülői oktatási program, amelynek célja, hogy megtanítsa az embereket, hogyan kommunikáljanak jobban gyermekeikkel. A program három napot foglal magában, amikor a résztvevők egy magánzárkát reprodukáló szobában töltik az időt.
Az elképzelés szerint az elszigeteltség lehetővé teszi a szülők számára, hogy mélyebben megérthessék gyermekeiket.
"Érzelmi börtön"
Jin Young-Hae fia már három éve elszigeteli magát a szobájában. De mióta ő maga is bezártságban van, Jin asszony egy kicsit jobban megérti 24 éves fia "érzelmi börtönét". "Azon tűnődtem, mit csináltam rosszul... Fájdalmas erre gondolni" – mondja az 50 éves nő.
„A fiam mindig is tehetséges volt - mondja Jin, és ezért mi nagy elvárásokat támasztottunk vele szemben.
De gyakran beteg volt, és küzdött a barátságai fenntartásával. Végül étkezési zavar alakult ki nála, ami megnehezítette az iskolába járást.” Amikor a fiú elkezdett egyetemre járni, úgy tűnt, hogy egy ideig minden jól alakult - ám egy nap teljesen visszavonult. Látva, hogy a szobájába zárva él, elhanyagolja a személyes higiéniát és az étkezést, összetörte a szülők szívét. Amikor Jin asszony eljött a „Boldogsággyárba”, más elszigetelt fiatalok jegyzeteit is elolvasta. "A jegyzeteket olvasva rájöttem, hogy a fiam hallgatással védi magát, mert senki sem érti meg" – mondja.
Egy másik szülő, Park Han-Sil, 26 éves fia miatt jött ide, aki hét évvel ezelőtt megszakította a kommunikációt a külvilággal. Miután néhányszor elszökött otthonról, most ritkán hagyja el a szobáját.
Park asszony elvitte egy tanácsadóhoz és orvoshoz - de a fia nem volt hajlandó bevenni a pszichiátriai gyógyszereket, amelyeket felírtak neki, és megszállottja lett a videojátékoknak. Bár Park asszony még mindig küzd, hogy elérje a fiát, és az izolációs program révén kezdte el jobban megérteni a valódi érzéseit.
"Rájöttem, hogy fontos elfogadni a gyermekem életét anélkül, hogy egy bizonyos formába kényszeríteném" – mondja.
A dél-koreai Egészségügyi Minisztérium kutatása szerint számos tényező készteti a fiatalokat arra, hogy elvágják magukat.
A 19–34 évesek körében végzett felmérés szerint a leggyakoribb okok a következők:
- munkakeresési nehézségek (24,1%)
- az interperszonális kapcsolatokkal kapcsolatos problémák (23,5%)
- családi problémák (12,4%)
- egészségügyi problémák (12,4%)
Jeong Go-woon, a Kyung Hee Egyetem szociológiai tanszékének professzora szerint a koreai társadalom elvárása, hogy az élet nagy mérföldköveit meghatározott időpontokban érjék el, felerősíti a fiatalok szorongását - különösen a gazdasági stagnálás és az alacsony foglalkoztatás miatt. A túlságosan nagy elvárások miatt sok fiatal omlik össze, és szigetelődik el.
Sok szülő úgy érzékeli gyermeke küzdelmeit, mint a saját nevelésének kudarcát, ami bűntudathoz vezet.
"Koreában a szülők leginkább gyakorlati cselekedetekkel és szerepekkel fejezik ki szeretetüket és érzéseiket, nem pedig szóbeli megerősítéssel, dícsérettel." - mondja Jeong professzor. "A szülők, akik kemény munkával finanszírozzák gyermekeik tandíját, tipikus példái a konfuciánus kultúrának, amely erőteljesen hangsúlyozza a felelősséget."
