A rendszerváltás előtt Magyarország ún. tranzitország volt, ami azt jelenti, hogy a Keletről (például Afganisztánból) Nyugat-Európa felé haladó szállítmányok átlépték ugyan a határt, de nagy részük ki is került az országból.
A hetvenes-nyolcvanas években az ifjúságvédelmisek figyelték azt a néhány csoportot, ahol a szipu (szerves oldószerek) és a különféle hatású gyógyszerek (koktél) mellett megjelentek a "klasszikus" kábítószerek is. Erről akkoriban nem lehetett sehol olvasni-hallani, hiszen a nyugati kultúra rákfenéjeként emlegetett kábítószer hazai megjelenését megpróbálták titokban tartani.
A kilencvenes években megváltozott a helyzet. Begyűrűztek azok a szubkultúrák és megjelentek azok a bűnözői körök is hazánkban, akik átrajzolták a Kárpát-medence drogtérképét. Ebben az időszakban vált Magyarország tranzitországból a drog célállomásává. Bár a törvényi szabályozás megvolt, de az új helyzethez a hatóságoknak, az iskoláknak, a civil szervezeteknek is alkalmazkodniuk kellett. Ez időt vett igénybe, így a mai napig csupán utolérni próbálják a gondokat. A prevenciós programok és az előző kormány által szigorított törvények ellenére a kábítószert kipróbálók és fogyasztók száma folyamatosan emelkedik. Jó néhány szociológiai felmérés készült az utóbbi évtizedben: az Ifjúság 2000 nevű felmérés adatai azt mutatják, hogy a magyar fiatalok 7 százaléka már kipróbált valamilyen kábítószert, más felmérések ennél szomorúbb képet mutatnak, bizonyos szakértők szerint ez az arány eléri a 20 százalékot, tehát minden ötödik 16-30 év közötti fiatal élt már valamilyen droggal. Ha ehhez hozzávesszük, hogy ezen felméréseken a válaszmegtagadás, illetve az eltitkolás aránya az átlagnál magasabb, akkor minden okunk megvan a kétségbeesésre. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy semmi nem történik a megelőzésért, a folyamat lelassításáért.
Az idén változik a drogpolitika is. A kormány tervei szerint októberben a parlament elé kerül a Btk. módosítása, mely ismét dekriminalizálja az alkalmi drogfogyasztást. Ez nem liberalizációt jelent! Arról van szó csupán, hogy azok, akiket fogyasztáson kapnak, lehetőséget és segítséget kapnak életük rendezésére. Részt kell venniük egy prevenciós oktatáson, így elkerülhetik a büntetést. Bár ez elvben nagy változást jelent, hiszen eddig akár 2 évig terjedő szabadságvesztéssel is sújthatták őket, a gyakorlatban nem ez volt a jellemző. 2000-ben a kábítószerrel való visszaélés miatt elítéltek 14 százaléka kapott letöltendő szabadságvesztést, 20 százalékuk felfüggesztettet. A fennmaradó kétharmadot pénzbüntetésre vagy közérdekű munkára kötelezték.
Nem csak a Btk. változik az idén. A Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium a 2002-es esztendőre 1 mil-liárd forintos pluszforrást igényel a költségvetésből prevenciós és ártalomcsökkentő célokra. Abban bíznak, hogy így sikerül elérni azokat az úgynevezett rejtett drogfogyasztókat is, akik soha sem kerülnek az ilyen típusú kezelést biztosító egészségügyi létesítmények látókörébe. Mint az eddig leírtakból is látszik, a drogprobléma kezelése igen sokrétű feladat. Az ISM mellett a Belügy- és az Egészségügyi Minisztérium is érintett a kérdésben, sok szakember szerint azonban a legnagyobb felelősség az oktatási intézményeken, a civil szervezeteken és a szülőkön van. A pedagógusok számára már évek óta szerveznek konferenciákat és továbbképzéseket, melynek keretében megismerkedhetnek a tünetekkel (pl. hogyan lehet észrevenni, ha drogfogyasztó a gyerek). A civiltársadalomban is jelen vannak ilyen kezdeményezések, drogsegélyvonalak, megelőző előadások és kiadványok sokasága kerül az ifjúság kezébe. A szülők dolga azonban a legnehezebb, nekik azonban igen kevesen segítenek a felkészülésben. Pedig ők azok, akik a leghamarabb észrevehetik a bajt és talán ők tudnak a legtöbbet segíteni drogproblémákkal küzdő gyermekeiknek.
Mire kell figyelni?
Ha a gyerek elveszíti érdeklődését olyan dolgok (sport, hobbi, tanulás, stb.) iránt, melyek eddig igazán érdekelték, ha pupillája gyakran túl szűk vagy túl tág, tehát nem a fényviszonyoknak megfelelő. Ha egyszeriben megnő a pénzigénye, sokszor kér, esetleg eladja holmijait, vagy nem tud elszámolni zsebpénzével. Ha túl fáradékony, vagy ellenkezőleg, alvás- és evésigénye feltűnően csökken. Ezekben az esetekben érdemes jobban figyelni és keresni. Nemcsak injekcióstűt, de kisméretű (kb. 2-3 cm), zárható nejlonzacskókat, vagy ekkorára hajtogatott papírlapokat (pakett). Furcsa lehet a hosszú cigarettapapír, az elégetett alufólia, a csövecskévé sodort papírpénz. Ilyenkor a szemrehányásnál sokkal fontosabb lehet az őszinteség, az elítélésnél a megértés, mert a támadással csak még mélyebb titkolózásba taszíthatjuk a fiatalokat és igazolhatjuk azt a hitüket, hogy: "ezt te úgy sem érted és egyébként sem tudsz az egészről semmit!"
Szlengszótár
- Heroin (ópiumszármazék): hercsi, nyalcsi, hernyó, barna, mák, mákony, her-ka, hering, china
- Speed (ejtsd: szpíd, amfetamin-származék): spuri, gyors, Speddy Gonzales, sebesség, gyogyi
- Marihuána (cannabis): fű, spangli, marcsa, Mary Jane, joint (ejtsd: dzsoint), Joe, zöld
- Hasis (szintén cannabis-származék): csoki, gyurma, barna, has
- Extasytabletták (amfetamin-származékok): ex, tabi, bogyó, extázis
- LSD: bélyeg, lecsó, acid, sav
- Kokain: kox, coke, cola, kokó, fehér
X.évf./9.sz.
