A stressz a hétköznapi ember életének mindennapos velejárója, és számos civilizációs betegséget előidéz. Ahogy a szorongás egyre nagyobb terhet rak a vállunkra, úgy jelentkeznek a testi tünetek is: alvásproblémák, dekoncentráltság, gyakori fejfájás, étvágytalanság, emésztési gondok. Szélsőséges esetben a beteg túllépi tűrőképessége határát, és olyan helyzetbe kerülhet, amelyre nincsenek megoldási mintái, így nem tud vele megküzdeni. Az ilyen állapotot köznyelvben idegösszeomlásnak hívjuk, és orvosi segítséget igényel.
Az idegösszeomlás első jelei
Az idegösszeomlásra nem önálló betegségként, sokkal inkább valamilyen más probléma tüneteként kell tekinteni. Általában valamilyen pszichés gond, például depresszió vagy pánikbetegség kísérőjeként jelenhet meg. "Elsősorban azok az emberek veszélyeztetettek, akiket nagymértékű stressz ér a mindennapokban, de alapvetően bárkinél kihozhatja egy olyan életesemény, amely meghaladja a megküzdési stratégiáit. Ezt a krízisállapotot egy szeretett személy elvesztése, egy válás, egy munkahely elvesztése is előidézheti - bármilyen olyan helyzet, aminél az addig megtanult problémakezelési stratégiái nem működnek" - mondta el a HáziPatika.com kérdésére Gazdag Enikő pszichológus, pár- és családterapeuta. A közhiedelemmel ellentétben az idegösszeomlás nem jelentkezik látványos tünetekkel: sok betegnél alvásproblémák mutatkoznak, munkájukban figyelmetlenné, szétszórttá válnak, hosszasan rágódnak bizonyos problémákon.
Persze, a felsorolt problémák tulajdonképpen mindenkinek ismerősek lehetnek. Orvos segítségére akkor lehet szükség, ha a beteget panaszai már természetes életvezetésében is gátolják - munkáját nem tudja felelősségteljesen ellátni, a depresszió miatt semmi örömöt nem lel a mindennapokban, étvágytalansága miatt betegségek fenyegetik, beszűkült tudatállapota pedig teljesen kizárja a külső ingereket. Ha a panaszok két hét után sem szűnnek meg, mindenképpen javasolt szakembert felkeresni - körülbelül ennyi idő alatt lehet ugyanis egészséges módon túllépni a sokkot előidéző eseményen.
"Ilyen esetben először pszichiáter segítségére van szükség, aki valamilyen gyógyszeres kezeléssel lendíti át a beteget a holtponton. Elsősorban nyugtató hatású gyógyszereket és gyógynövényeket írnak fel, súlyosabb esetben pedig antidepresszánsokat kell alkalmazni. Emellett, illetve ezt követően pszichológus támogatására is szükség van, aki segíthet kialakítani egy újfajta megküzdési stratégiát a problémákra" - hangsúlyozta a szakember. Egyénenként változó, hogy meddig van szükség gyógyszeres kezelésre: átlagos esetben az orvos a felírt gyógyszeradagot körülbelül fél év múlva a felére csökkenti, majd fokozatosan elengedi. Komolyabb zavarok esetén írnak csak fel ennél is tovább antidepresszánsokat.
A világhírű svájci pszichiáter, Carl Gustav Jung az életközépi krízist a negyvenes évek elejére tette. Ebben az életkorban esnek az emberek először egy természetes krízises állapotba, amikor céljukat veszítik, és új értékeket vonnának be az életükbe. Ilyenkor egy jelentősebb, negatív életesemény - válás, egy rokon elvesztése - a megszokottnál is nagyobb terhet rakhat a vállunkra. A szakember szerint az utóbbi évtizedekben ez a krízisidőszak is sokkal korábbra húzódott ki, már a harmincas évek elejétől jelentkezhet.
Hogyan kezelhető az idegösszeomlás?
Ha a páciens elméjét öngyilkos gondolatok lepték el, kórosan fogyni kezdett, és a betegségnek jól látható nyoma van rajta, akkor a gyógyszeres kezelés elengedhetetlen. Enyhébb esetben ugyanakkor elegendő lehet néhány életvezetési tanácsot megfogadni a panaszok enyhítéséhez. "A sport általánosan jó hatással van a lelki egyensúlyra, különösen a futás segített rengeteg páciensemnek. Egyikük az alkoholproblémáját is sikeresen felszámolta a rendszeres futással. Segíthet enyhíteni a feszültséget néhány gyógynövény, például a citromfű tea is" - mondta Gazdag Enikő. Egyesek a spiritualitás felé fordulva jutnak túl a nehéz időszakon, míg másokon földhözragadtabb elfoglaltságok segítenek. Érdemes új hobbit keresni, nyitni más közösségek felé, minél többet mozogni emberek között .
Megfelelő kezelés esetén a visszaesés veszélye viszonylag alacsony, a páciens ugyanis megtanulja, hogyan kell egyes problémás szituációkat kezelni. Így ha úgy érzi, hogy ismét a mélyponton van, már önmaga is átlendülhet rajta.
