„Ma olyan depressziós vagyok” – mondjuk sokszor, ha fáradtnak, kedvtelennek érezzük magunkat, vagy nyomottabb a hangulatunk a megszokottnál. Ideális esetben a kedélyállapotunk néhány órán belül ismét a régi lesz, és már fel sem tudjuk idézni, mi okozta a rossz hangulatot. Azok viszont, akik valóban depresszióval küzdenek, nem tudnak ilyen könnyen kikeveredni belőle, a hangulati élet zavara ráadásul testi tünetekben is jelentkezik náluk. Hogyan ismerhetjük fel ezt a betegséget és milyen okok állhatnak mögötte?
A depresszió a kedélybetegségek egy formája, amely az élet szinte minden területére hatással van. Legismertebb tünetei a hangulatot érintő változások: az állandó szomorúság, reményvesztettség, az érdeklődés és motiváció elvesztése, összességében a negatív gondolkodás. Az érintett személy szellemileg és fizikailag is lelassul, és nemcsak a munkájában teljesít rosszul, de azon hobbik, elfoglaltságok sem kötik már le, amelyek korábban örömet okoztak neki. A depresszió rendszerint olyan egyéb problémákat is kivált, mint például az étvágytalanság, a szexuális működési zavarok, illetve az alvászavar. Életünk bizonyos szakaszában ezen általánosnak mondható tünetek többsége bármikor érinthet minket, a diagnózis felállításának feltétele, hogy a tünetek legalább két hétig fennálljanak.
A depresszió leggyakoribb okai
Mivel a depresszió egy rendkívül összetett betegség, kialakulásának pontos okait nem is mindig sikerül felderíteni. Néhány embernél súlyos betegség miatt lép fel, míg másoknál sorsfordító események kísérőjeként jelenik meg. Leggyakrabban az alábbi okok állhatnak mögötte.
Életet meghatározó események. Egy hozzátartozó vagy közeli barát elvesztése olyan érzelmi megrázkódtatást okoz, amely még a kiegyensúlyozott lelkiállapotú embert is komolyan megviselheti. Kevésbé ismert, de a pozitív (legalábbis annak tűnő) életesemények szintén okozhatnak depressziót: egy új munkahely, egy költözés, illetve az ezzel járó feszültség szintén igen megterhelő lehet.
Bántalmazások, visszaélések. A panaszok hátterében sok esetben egy régebbi bántalmazás, zaklatás áll. A gyermekkorban elszenvedett inzultusok jelentősen növelik a klinikai depresszió veszélyét az élet későbbi szakaszában is.
Gyógyszerek. Rengeteg készítmény - például fájdalomcsillapítók, fogamzásgátlók, szívgyógyszerek vagy savlekötők - mellékhatása lehet a depresszió. Főleg az ópiátszármazékok hosszas szedése lehet ilyen szempontból veszélyes.
Genetikai hajlam. Kutatások szerint a depressziósok rokonainál 20 százalékban fordul elő a megbetegedés; egypetéjű ikrek esetében ez az arány 43 százalék, tehát a betegségnek mindenképpen van örökletes tényezője.
Hormonális okok. A mellékvesekéreg egyik hormonjának, a kortizolnak kiemelt szerepe lehet a depresszió kialakulásában. Akiknél diagnosztizálták ezt a betegséget, rendszerint igen magas a kortizolszintjük is, ami nem meglepő, hiszen ez a hormon a megnövekedett stressz hatására termelődik.
Függőségek. A depressziós esetek közel 30 százalékában közrejátszik a gyógyszerfüggőség, amely különösen akkor alakulhat ki, ha egy bizonyos szert hosszú időn keresztül szed a beteg. A drogfüggőség és a depresszió kapcsolata szintén ebbe a körbe tartozik, hiszen a kábítószert fogyasztók körében gyakoriak a pszichotikus és depressziós kórképek.
A fenti okok külön-külön, de egyszerre is kiválthatják a depressziót, melynek kezelése az összetett háttér miatt orvosi feladat. Enyhébb esetekben a pszichoterápia önmagában is segíthet a betegség kezelésében, súlyosabb panaszok esetén azonban gyógyszeres kezelésre (antidepresszánsok használatára) is szükség van. Mivel az esetek nagy részében a betegség hátterében a fokozott stressz áll, így érdemes olyan növényi alapú készítményeket is alkalmazni, amelyek nyugtató hatásúak, enyhítik a levertséget és segítenek a testi-lelki egyensúly helyreállításában.
