"Nincs bennem anyai ösztön"

Bár egyáltalán nem újkeletű jelenség, a tudatos gyermektelenségre a szociológusok és demográfusok csak a 20. század végétől kezdtek el egyre nagyobb figyelmet fordítani. Mára a felmérések szerint a gyermektelen életmódot preferálók aránya a nyugati országokban 10 százalék körül mozog, míg idehaza nagyjából 5 százalék alatt van. A tudatosan gyermekteleneket - akár csak gyermeket vállalókat - többféle motiváció is hajthatja: van, akinek soha nem fordult meg a fejében a gyerekvállalás, van, aki nem szeretné, ha egy gyerek átrendezné addigi életét, mások a terhesség fizikai következményeitől félnek, és vannak olyanok is, akik ökológiai megfontolásból nem szeretnének a már egyébként is túlnépesedett Földre plusz egy gyereket szülni.

Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy minden döntés mögött egy egyéni történet húzódik. Ezekről a történetekről kérdezett a Vice újságírója olyan nőket és férfiakat, akik a tudatos gyermektelenség mellett tették le a voksukat. Ezekből szemezgettünk.

Kimya, 40 éves

A 40 éves Kimya úgy érzi, hogy a társadalom előszeretettel idealizálja a szülőséget és a gyermekvállalást, mintha a szülővé válásban minden álomszerű és tökéletes lenne. Véleménye szerint azonban a valóságról is beszélni kellenne: a szülés közben felmerülő komplikációkról, a beteg magzatokról és gyerekekről, a boldogtalan szülőkről és számos más nehézségről.

Miért szülnek és miért nem a magyar nők? Létezhet-e boldogság gyerek nélkül? És egyáltalán, mi lehet az oka, ha egy nő vagy férfi nem akar szülővé válni? A szülés és népességcsökkenés kérdése a közbeszéd egyik állandó témája, utánajártunk hát, milyen motivációk szerint döntenek a magyarok. Korábbi cikkünkért kattintson !

"Számomra a gyermektelen élet a helyes döntés. Egyszerűen nincs okom másképp érezni, nincsenek ellenérvek. Persze mindig vannak, akik próbálnak meggyőzni arról, hogy rosszul döntöttem" - magyarázza majd hozzáteszi, hogy ma már tudja jól, hogy a saját életét nem mások véleményéhez kell igazítania.

Inkább bánkódom majd amiatt idősen, hogy nem született gyerekem, mint amiatt, hogy igen. Megérdemlem, hogy jó életem legyen, és egy gyerek is jó életet érdemelne .

Gabriel, 29 éves

"Mikor valaki megtudja, hogy nem akarok gyereket, jönnek a kötelező értetlenkedő kérdések: 'De hát nem akarsz hátrahagyni magadból valamit a világon?' vagy 'Nem akarod továbbvinni a családod vérvonalát?' Mit felelek ezekre a kérdésekre? Nem, nem akarom" - magyarázza a 29 éves Gabriel. A férfi számára önzőnek és arrogánsnak tűnik a gondolat, hogy mindenféleképpen egy másik ember létrehozásával hagyjon maga után nyomot a világban.

Én azzal szeretnék nyomot hagyni a Földön, hogy kiélvezem életem minden percét, miközben embertársaimhoz amennyire csak tudok kedves és jó vagyok. Ha nem akarunk gyereket, nem szabad hagyni, hogy bárki is nyomást gyakoroljon ránk, és elhitesse velünk, hogy a gyereknemzés valamiféle emberi kötelességünk.

A férfi úgy gondolja, hogy teljesen normális, ha valaki azt érzi, hogy neki nem való gyerek. Mint mondja, ettől még senki nem lesz kevésbé értékes ember.

Emily, 27 éves

A 27 éves Emily fejében soha nem fordult meg a gyerekvállalás gondolata. Sőt, valójában már gyerekkorától kezdve félt a terhességtől és a szüléstől. "Később rájöttem, hogy a barátaimmal ellentétben bennem nincs anyai ösztön". Mint mondja, a jövőképében soha nem szerepelt gyerek.

"A környezetem mindig mondogatta, hogy majd megváltozik a gondolkodásom, de ez nem történt meg. Az pedig igen kellemetlen szituációkat tud szülni, amikor az emberek erről a témáról kérdezősködnek és automatikusan azt feltételezik, hogy csak mert nő vagyok, biztosan gyerekre is vágyom" - magyarázza a nő, majd hozzáteszi, előfordult már, hogy teljesen idegeneknek kellett magyarázkodnia, miért is nem akar szülni.

Arun, 44 éves

Arun 38 éves volt, amikor megismerkedett akkor 35 éves feleségével. A megismerkedésük után kapcsolatuk folyamatosan erősödött és komolyodott, a gyerekvállalás azonban nem került napirendre. A férfi azt is elárulja, hogy az évek során néhány mentális problémával is meg kellett küzdenie, amikor pedig a depresszió maga alá gyűrte, abban sem volt biztos, hogy férjként képes lesz-e helytállni, nemhogy még az apaságról gondolkozzon.

A gyerektelenségünk nem azt jelenti, hogy végtelen mennyiségű szabadidőnk van. Azt jelenti, hogy olyan döntéseket hozhatunk a munkánk, a pénzügyeink, és az életmódunkkal kapcsolatban, amely mindkettőnk számára a legideálisabb.

Jaime, 33 éves

Jaime-nek nem volt boldog a gyerekkora. Édesanyja mentális problémákkal küzdött, orvosi segítség nélkül, édesapja pedig csak ritkán volt jelen az életükben. Neki kellett a szülei helyébe lépnie, és felnevelenie öccsét. Mint mondja, rendkívül nehéz időszak volt.

Ha valakinek a gyerekei mindennél fontosabbak, biztosan nehezen érti meg, hogy nem mindenki vágyik erre az útra. Pedig nincsenek olyan tényezők, amelyek kötelezően minden felnőtt életében jelen kellene, hogy legyenek.

Jaime azt vallja, hogy senki nem lesz jobb vagy érettebb másoknál csak azért mert gyereke van. Számára a tudatos gyermektelenség nem önzés, vagy felelőtlenség, hanem egy ugyanolyan teljes értékű dönés, mint a gyermekvállalás.

Forrás: vice.com