Erre a szabadságra a "nagy gyereknek" is szüksége van az önálló életkezdéshez, a középkorú szülők pedig megtalálhatják új örömforrásaikat, miután kellően elsiratták egy szép életszakasz elmúltát. "Különösen azokat a nőket érinti fájdalmasan a gyerekek kirepülése, akik nagyon sok energiát, időt fektettek a családi élet szervezésébe, bonyolításába, ezért esetleg kisebb hangsúlyt kapott a munkában való érvényesülés, háttérbe kerültek az egyéni érdekek, kevés idő jutott családon kívüli kapcsolatokra, hobbira" - mondja Süttő Márta mentálhigiénés szakember, pszichodráma-vezető, az Anyós- és meny-suli kapcsolati és kommunikációs tréning vezetője.
"Az anyósoknak tartott tréning során derült ki, hogy egy sereg probléma abból ered, hogy az anya valójában nem tudta elengedni felnőtt gyerekét: továbbra is gondoskodni akar róla, függésben tartja. Ekkor fogalmazódott meg az Anyák, félidő! tréning ötlete azok számára, akiknek fáj a kirepülő gyerekek hiánya, nem tudják, hogyan töltsék be ezt az űrt. Eljön az első szeptember, amikor nem kell szülői értekezletre menni, az első karácsony, amikor nincsenek iskolai koncertek, megszűnnek azok a programok, amelyekre szülői szerepünknél fogva hivatalosak voltunk... Aki aktívan részt vállalt gyereke mellett a közösségi élet háttérmunkájában, intenzívebben éli meg a programok, kapcsolatok, feladatok hiányát."
Elmúlt egy életszakasz
És most mit fogunk csinálni? Noémi akkor tette fel ezt a kérdést párjának, amikor a gyerekek először táboroztak együtt, és nekik munka után "semmi dolguk" nem volt. Akkor lehetőségnek érezte, azt sem tudta, mihez is kezdjen az "üres" estékkel: pluszmunka, nagytakarítás, minden este mozi, vendégek vagy gyertyafényes vacsora otthon, kettesben? Most, amikor mindkét gyerek egyetemista, legfeljebb enni és aludni tűnnek fel otthon, valamiért nem tud örülni a felszabadult estéknek. Nosztalgiával gondol vissza a kicsik óvodás, iskolás éveire, amikor együtt készítették a farsangi jelmezeket, a karácsonyi ajándékokat, edzésre és zongoraórára kísérte őket, vacsora után társasoztak, és meghallgatta a napi eseményeket, egyszóval, részt vehetett az életükben.
"A gyerekek nemcsak feladatot adnak, a sok rájuk fordított munka mellett a szülők is sokat kapnak tőlük érzelmileg" - mondja Süttő Márta. "Ez az érzelemmel teli kapcsolat már kamaszkorban változik, amit fájdalmasnak élhetnek meg a szülők. Ilyenkor derül ki, mennyire vonódtak be a gyerekeik életébe. Legjobb, ha időben, fokozatosan visszavonulnak olyan területekről, amely már a gyerek feladatkörébe tartozik, és az így nyert időt saját magukra fordítják. Még így is nagy váltás, amikor a fiatal elköltözik otthonról, és üres marad a szobája. Az egyedülálló szülő pedig különösen sérülékeny, hiszen ő a gyereknevelés terheit is intenzívebben élte meg, és előfordulhat, hogy a másik szülő hiányában szorosabb kapcsolat alakult ki kettejük között. Természetes, hogy hiányzik a régi, meleg kapcsolat akár ténylegesen kirepült már a gyerek, akár még otthon lakik ugyan, de már csak a mamahotel szolgáltatásait veszi igénybe. Ez is egy gyászfolyamat , egy értékes időszaknak vége van, ezt tudatosítja bennünk a gyerek üres szobája. Meg kell élni, lezárni, és utána új szakaszt nyitni, mert még az is sok örömet tartogat számunkra."
Elengedés és szárnyalás
"Most végre van időm..." - szaladt ki Edit száján, amikor barátnői sajnálkozni kezdtek harmadik gyereke esküvőjén, mondván, kiürült a ház, és egyedül maradt. És hogy mire is van most ideje? Akár egy kötetlen sétára munka után, akár egy spontán találkozásra a barátnőjével. Igaz, ő eddig is folyamatosan feltöltötte a nagyobbak önállósodása révén felszabadult idejét hol egy-egy tanfolyammal, hol némi pluszmunkával. Amíg kisebbek voltak a gyerekek, a munka, a háztartás mellett jócskán leterheltnek érezte magát. Párkapcsolatuk is új szakaszba érkezett azáltal, hogy férjével ismét kettesben maradtak a lakásban. Úgy érzi, hogy míg korábban mindkét kezébe a gyerekek kapaszkodtak, bevásárlószatyrok lógtak róla, és ha hat keze lett volna, mindnek jutott volna tennivaló, most, hogy üresen maradt a keze, akár szárnnyá is válhatna.
"A negyedik-ötödik X táján egy csapásra vagy fokozatosan kialakuló élethelyzetet egyszerre kíséri a felszabadultság és a hiány érzése" - mondja Süttő Márta. "Érdemes megállni, mint egy dombtetőn, visszanézni a sok munkával, de élményekkel is eltelt évekre. Nagy gyerekeink azt tanúsítják, hogy már sokat végeztünk, és ez megelégedettséggel tölthet el bennünket. Számba vehetjük mindazt a rengeteg eseményt, eredményt, amiben általuk részünk volt. Megadatott az élettől... Nemcsak ölünkbe hullott, hanem rengeteg időnk, munkánk, energiánk fekszik az eddigi életszakaszban, ezáltal is értékes számunkra. Mi vár még ránk? Szülői szerepünk átalakul, kirepült gyerekünkkel is fenn kell tartanunk és értékessé kell formálnunk egy újfajta kapcsolatot. Ha előre nézünk, újabb tennivalókat találhatunk: másféle vagy több munka, régi hobbi, sport, tanulás, lakásfelújítás, több idő magunkra és házastársunkra - ez sem magától jön, aktívan bele kell adnunk magunkat."
Kölcsönös önállódás
Ám van, aki megreked a fájdalomban, és tartósan kiüresedést, céltalanságot érez. Nem lát rá új lehetőségekre, mert még az előző életszakaszhoz ragaszkodik, nem akar megválni tőle. Meg a gyerekeitől sem, így aztán megtalálja a módját, hogy nélkülözhetetlenné tegye magát, segítsen ott is, ahol semmi szükség rá. Nyilván csak jó szándékból van jelen továbbra is a gyerek életének jellegzetes terepein - evés, hétvége, házimunka -, a fiatal azonban azt éli át mellette, hogy ő nem képes megoldani élete kisebb-nagyobb helyzeteit. Hát, mi tagadás, tényleg nem sokat takarít, nemigen főz, és a rendrakás... Itt a stoptábla, ebbe az utcába már tilos behajtani, egy irányjelző tábla pedig saját életünk felé mutat, hétvégén kirándulás, mindennap egy óra mozgás... Aki ezt a kanyart nem tudja jól bevenni, annak érdemes szakszerű segítséget kérni, hogy kijusson az egyébként természetes krízisből, és megtalálja önálló örömforrásait.
A cikk a Nők Lapja Egészség december-januári lapszámában jelent meg.
