A vizsgálatot végző pszichológusok azt találták, hogy azok a gyerekek, akik digitális eszközt kapnak a kezükbe a dührohamaik csillapítására, nem tanulják meg, hogyan szabályozzák az érzelmeiket. Mindez hosszú távon súlyos problémákhoz vezet az érzelmek és viselkedés szabályozása terén – olvasható az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Etológiai tanszék szerdai közleményében. „A dühkitörések és hisztik a gyermeki lét velejárói, azonban az, hogy a szülők hogyan kezelik ezeket, hatással lehet a gyermek érzelmi fejlődésére” – idézi a közlemény Konok Veronikát, az Alfa Generáció Labor vezetőjét, a kutatás eredményeiből a Frontiers in Child and Adolescent Psychiatry folyóiratban megjelent tanulmány első szerzőjét.
A gyerekeket lenyűgözik a digitális tartalmak, így ez egy egyszerű és rövid távon hatékonynak tűnő módja annak, hogy a szülők leállítsák a dührohamokat, eltereljék a gyermek figyelmét. Az ELTE és a kanadai Sherbrooke-i Egyetem kutatói azonban arra számítottak, hogy a gyakorlatnak hosszú távon negatív következményei lehetnek. Feltételezésük megerősítésére elvégeztek egy felmérést 2020-ban, majd egy évvel később egy utánkövetést, amelyben több mint 300, két és öt év közötti gyermeket nevelő kanadai szülő töltött ki egy kérdőívet. A kérdések a gyermek és a szülő médiahasználati szokásaira, köztük az úgynevezett szülői digitális érzelemszabályozásra vonatkoztak. Vagyis arra, hogy milyen gyakran ad a szülő digitális eszközt a gyereknek azért, hogy megnyugtassa őt. Ezen kívül a gyerek önszabályozási készségeit, az érzelmek, a viselkedés és a figyelem szabályozásának képességét is vizsgálták.
Azt találták, hogy a szülők akkor alkalmazták a digitális eszközöket az érzelemszabályozás kezelésére, ha gyereküknek több érzelemszabályozási problémája volt egy évvel korábban. Azonban ez a stratégia a már meglévő probléma súlyosbodásához vezetett: a gyerekek egy évvel később gyengébb indulatkezelési készségeket mutattak. A digitális eszközök alkalmazása a későbbiekben nemcsak az érzelmek, de más kognitív folyamatok, például a figyelem szabályozását is negatívan befolyásolta. Ez azért lehet, mert ha a gyermek figyelmét mindig külső ingerekkel próbálja a szülő lekötni, akkor a gyerek nem tanulja meg, hogy ő maga hogyan irányítsa azt.
Konok Veronika szerint fontos, hogy a szülők ne kerüljék el azokat a helyzeteket, amelyek frusztrálók lehetnek a gyermek számára, a gyerekeknek pedig meg kell tanulniuk, hogyan kezeljék a negatív érzelmeiket. „Ebben a tanulási folyamatban a szüleik segítségére van szükségük, nem pedig egy digitális eszközre” – véli a szakember. A kutatók azt javasolják, hogy a szülők támogassák gyermekeiket a nehéz helyzetekben, segítsenek felismerni érzelmeiket, és tanítsák meg azokat kezelni. Ehhez egy módszer lehet, ha a szülő visszatükrözi a gyermek érzelmeit, például megpróbálja megfogalmazni és kimondani, hogy mi lehet a gyerek frusztrációjának oka. A gyerek így megtanulja felismerni saját érzelmeit, ami előfeltétele annak, hogy szabályozni is tudja azokat.
A gyermekek mellett azonban a szülőket is támogatni kell abban, hogy kezelni tudják ezeket a helyzeteket. Caroline Fitzpatrick, a kanadai kutatócsoport vezetője, a Sherbrooke-i Egyetem professzora szerint az eredmények alapján új terápiás és tanácsadási módszereket lehetne kidolgozni a szülők számára, akikben tudatosítani kell azt is, hogy a digitális eszközök csak rövid távon segítenek a hisztin. Hosszú távon inkább súlyosbítják a problémákat.
